A segítség

Mikor beléptem a hatalmas könyvtárba,emlékek ezrei rohamoztak meg.Tele voltak a régi emlékekkel.Odamentem a történelmi részleghez és felmásztam a létrára.Megtaláltam négy könyvet amik erről a sztoriról szólnak.Az egyik az amit Elisabeth írt,a másik három pedig külső szemszögből.Levittem őket és leültem az egyik asztalhoz.Láttam ahogy a kis portáslány bejött és minket nézett.Miközben az egyik könyvet nyitottam ki odaszóltam:
-Hozz egy kávét,tejjel,két cukorral.Meg egy tollat és egy noteszt.
-Nem vagyok csicska.-nyafogott.De rá sem hederítettem így elindult.
-Olyan gonosz vagy.-ült le mellém Rob.
-Kuss.-mondtam miközben kinyitottam a másik könyvet.Leültek körém a fiúk én pedig halkan motyogtam ahogy olvastam.Letette elém a kávét Dorothy,mellé a noteszt és a tollat.
-Kösz.-mondtam és elvettem a tollat és a noteszt.
-Szívesen.
Ahogy babráltam a könyvekkel és írtam a füzetbe láttam a szemem sarkából hogy még mindig ott áll.
-Nem kell más.-mondtam elfoglaltan.
-Ja tudom.Csak kérdezni akarok valamit.
-Kérdezz.-tettem le a tollat és összekulcsoltam a kezem a könyv felett.
-Hát...Azt...Hogy...
-Gyorsabban ha lehetne mert dolgom van.
-Oké,Azt...Hogy...Izé...
-Ne dadogj már kérlek.-fogta a a fejét Jeong.
-Nem harap.Tedd fel a kérdést,válaszol és nem kell idegeskedni.Nem vizsgán vagy.-mondta Woonie.
-Oké-oké.Azt akartam kérdezni hogy mit kutattok.Mert ezeket a könyveket soha senki nem olvassa.Mindenki azt hiszi hogy ez csak egy legenda.
-Te nem hiszed hogy csak egy legenda?-kérdeztem.
-Mindegy.-mondta-Megyek megcsinálom az aktákat.
-Ül.-mondtam türelmetlenül és a székre mutattam.-Az aktákat egyszerű megcsinálni.
-De...-hápogott.Ránéztem szúrósan ő pedig leült.
-Folytasd.-mondta Jeong kíváncsian.
-Hát a barátnőm rokonával történt ez meg.S én is éreztem már hogy mint ha nem lennék egyedül,meg hogy figyelnek meg ilyenek.
-Milyenek?-dőltem előre a az asztalnál.
-Például mikor éjszaka van mint ha lefeküdne mellém,és hogy valaki átkarol meg ilyenek.
-Mióta vannak ilyenek?
-Azóta mikor két srácot szerettem,de aztán otthagytam mind a kettőt mert seggfejek voltak.-kezdett már kicsit pánikos lenni a hangja.
-Hmmm.Ez furcsa.Hány éves vagy?
-17.Suli melletti meló.
-Értem.Hmmm...-gondolkoztam el.Ez baromság,nem lehetek olyan hülye hogy hiszek ebben.De még is igaz.Belekortyoltam a kávémba és olvasni kezdtem a könyveket miközben a többiek beszélgettek.Olvastam olvastam mikor egy érdekes részhez nem érkeztem.
"-Mikor felébredtem Dean alakját pillantottam meg mikor mellettem állt.Állt,de nem csinált mást.Én azt hittem álmodom ezért ahogy az álmokban szokás megszólítottam.Ő elmosolyodott és azt mondta:-Egyszer veled leszek,s vigyázok rád.Amikor észhez kaptam hogy nem álom felkapcsoltam a villanyt,de nem volt ott senki.Éreztem az illatát ahogy ott állt.Mikor visszafeküdtem a sötétben éreztem lehelletének illatát ahogy csikizte az arcomat.Így aludtam el könnyek között."
-Nem akar senkit bántani.-elmélkedtem,s megittam a kávémat.

Bocs hogy ilyen rövid,de elég mérges lettem mikor elszállt a mentése a folytatásnak.(Sorry ♥)