A sűrűben

Megint eszembe jutott apám és a kis garázsunk amiben építettük ezt a motort.Könnyek szöktek a szemembe de nem hagytam kifolyni őket,legyűrtem.Erős vagyok.Bármi lesz is nem szabad gyengének lennem.Ki csúsztam a kezükből és elindultam a házunk melleti kis erdő felé.Nem néztem semerre csak mentem.
-Hé.-hallottam ahogy jönnek utánam.
Mentem előre míg a széléhez nem értem.Ott megálltam bevártam őket mert tudom hogy el lehet tévedni ebben az erdőben.Beértek de még így sem tudtak megfogni mert elindultam előttük egy lépéssel.Haladtam ahogy sűrűsödött az erdő úgy lassultam.Én ismertem az itteni járást de ők nem.Ha el akartam volna tűnni simán sikerült volna.Vicces volt mikor előttük haladtam és egyszer csaka hátuk mögé kerültem.Láttam az arcukon hogy kiszolgáltatottan érzik magukat.
-Ne féljetek ismerem az erdőt mint a tenyeremet.Ide jövök ha egyedül akarok lenni.-rezegni kezdett a telefonom.
Elővettem és megnéztem ki lehet az.Joonkun ezt a nevet írta a telefon.
-Ki az?-kérdezte Woonie.
-Joonkun.-és abban a pillanatban kinyomtam a telefont.
-Mi..?-kezdte volna el Jeong de az ő telefonja is rezgett.Elővette és látta hogy a nagybátyja.Rám lesett én pedig nemet mutattam neki.
-Mi az?-vette fel Jeong egy kacsintás kíséretében a telefont.
-Értem.Oké...Szerintem előtte még elugrunk valahová.De rendben.Szia.
-Bocs.Engem arra tanítottak hogy tudják merre vagyok.-kacsintott megint.~forgattam a szemeimet~
-Úriember.-morogtam és elindultam megint a sűrűbe.
Jöttek ahogy tudtak de hallottam ahogy beszélgetni kezdenek.
-Ezt meg miért?-suttogta szigorúan Woonie.
-Azért mert...-kezdte Jeong de lejjebb vitte a hangját így nem hallottam semmit.
Mikor már körülbelül öt perce halkabban diskuráltak mint hallhattam volna hangosan odaszóltam.
-Itt vagyunk.-felugrottam a kidőlt fatörzsemre amire mindig ülök s legugoltam.Majd két másodperc után felálltam és sétálgatni kezdtem a kidőlt törzseken.
-Ez milyen hely?
-Innen nem messze van a régi benszülött törzsek "faluja" ami nagyon elhagyatott egy árva lélek sincs ott.Ez pedig egy régi tűzgyujtó helyük volt.Soha senkinek nem mutattam meg.A faluban nincs semmi már mindent megevett az idő vas foga.Néhány sátor darab hever talán még ott vagy még több tűzrakóhely.
-Egyszer megmutathatnád.
-Majd megmutatom.-halk nesz hallottam erősen fülelni kezdtem honnan jöhet.
-Mi a...
-Csitt.
Hallottam hogy körülbelül két méterre reccsen egy gally.
-Pssszt.-húztam a szám elé az ujjam-maradjatok itt.-tátogtam.
Eltűntem a sűrűben és az idegen mögé kerültem.Látam a srácokat hogy állnak és engem keresnek.Láttam hogy egy fekete kapucnis alak gugol tőlük fél méterre és őket nézi.Közelebb sompolyogtam s láttam egy ismerős tetoválást a kezén.Gyorsan felálltam és a hátára ugrottam.Beestünk a tűzrakóhely széléhez.Éppen akkor fordult meg mikor ráestem úgy hát eléggé furcsán néztünk ki.
-Robert?-néztem rá meglepődve.
-Jessica?-kérdezett vissza Rob.
Most ő lökött le a földre hogy alá kerüljek.
-Az kizárt hogy te itthon.Merre jártál mióta nem láttalak?Dögös lettél.S nem változtál semmit,ugyan olyan fürge és csendes.-kuncogott.
-Öhm...-fészkelődtem alatta-Hát hazajöttem.A srácok meg utánam jöttek így kijöttem ide,ide is követtek.-kuncogtam-És a fürgeségre vissza térve pedig te sem panaszkodhatsz.De legközelebb halkabban lépkedj.
-Na mi az talán nem kényelmetlen alattam?-nevetett-Máskor örültél neki ha bunyóztunk.De tényleg dögös vagy és jó az illatod is.
-Öhm.Kössz.-röhögtem és most én kerültem felülre.-A te illatod is jó.
-Még mindig vad vagy.-röhögött a földön.~forgattam a szemeimet~-Ne forgasd a szemeidet ez az igazság.
-Azt csinálok amit akarok.-ütöttem mellkasba.
-Titeket is szokott így bántani?-kérdezte a két lefagyott fiút.
-Nem.De még jó is.-röhögte el magát Jeong.Érződött hogy kissé kínos és nem tetsző hangot ütött meg.
-Na kopj le.-ütöttem megint mellkasba és leszálltam róla.
-Én is szeretlek.-nevetett fuldokolva.
-Én meg nem.-nyújtottam rá nyelvem,s megint felugrottam a helyemre.
-Te tényleg nem változol.-dünnyögött Rob-Amúgy bocs a késői bemutatkozásért.Robert vagyok.
-Én Jeong vagyok ő pedig Dongwoon.
-Örvendek.Ha már ez a kis díva nem mutat be nekünk egymásnak.
Szúrós szemekkel néztem rá.
-Ne nézz rám csúnyán ez az igazság.
-Te sose mondasz igazat.-fintorogtam.
-Fogd be díva.-vigyorgott.
-Anyád a díva te majom.-dobtam meg egy kaviccsal,s elröhögtem magam.
-Veletek is ilyen szokott lenni?
-Velük nem vagyok bunkó mert őket szeretem.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Engem is szerettél.-jött közelebb és mikor már a nyakamat vette célpontba én felálltam és arrébb sétáltam.
-Szerettelek.De neked nem kellettem mert a haverod húga vagyok.
-De most már más a helyzet.
-Nekem nem.Maradtam barátod és semmi több.
-Te mindig is több voltál nekem mint egy barát.Akkor nem úgy bántam volna veled ahogy mindig is.
-Igaz Lisa-val sem úgy bántál mint velem.
-Lisa az más volt.
-A legjobb barátnőm volt Robert.
-Tudom.-nézett rám mint ha nem értené miről beszélek.
-Megfektetted a legjobb barátnőmet.S utána azt várod hogy jöjjek össze veled?-kérdeztem undorodva.
-Miért ne?-nézett rám ártatlan szemekkel.Leugrottam elé.
-Soha,de SOHA nem jönnék össze veled.Még ha fizetnének akkor sem.
Meglepődött a kinyilvánulásomon.
-Meglepő.-mondta.
-Miért mit vártál?Meleg hógolyót?
-Nem ezt az tuti.
-Na jó pá.-mondtam és megfogtam mind a két srác kezét.S vezettem őket ki az erdőből.Hallottam ahogy jön mögöttünk de nem foglalkoztam vele.
Kiértünk az erdőből de még mindig fogtam a kezüket.
-Lassan értem miért nem kellek.-dünnyögte.
-Végre valahára leesett.-emeltem az ég felé a fejemet.
-Te nem tudsz dönteni a két srác között,így attól tartasz hogy most köztük és köztem is döntened kell.
-Hülye vagy?-bámultam rá.
-Igen,de ez komoly.
-Elment az eszed.
-Inkább most jött meg.
-Menj a pokolba.-elengedtem a fiúk kezét és bementem a garázsba.
Láttam ahogy Rob közelebb megy hozzájuk és magyarázni kezd.Utálom ezt a csávót.Komolyan nem tudom mit képzel magáról.Dühöngeni kezdtem és megfogtam az egyik alkatrészt és a falhoz vágtam.Ripityára tört a tömör acél.
-Mit csinálsz te hülye tyúk?-kiabál nekem Robert.
Megfogtam egy még nagyobb darabot és eldobtam felé.Éppen a dereka mellett süvített el.
-Te tényleg hülye vagy.
-Fulladj meg!-éreztem hogy folyik a könnyem.Mikor ideges vagyok akkor rendszerint összezúzok valamit így hát most sem volt másképp.Igaz ez nem direkt volt.Ahogy elkezdtem futni a garázsból meglöktem az asztalt és ledőlt a motorom.Nagy puffanásra sem néztem hátra csak futottam az erdő felé.Futottam teljes erőből míg a lábam bírta.Megálltam annál a kis résznél ahol a máglya helyes volt,de eszembe jutott hogy itt tuti megtalálnak.Így tovább mentem egészen az elhagyatott indiánfaluhoz.Ott ijesztőbb volt mint emlékeztem rá.Ahogy körbenéztem tele volt szét szaggatott stárdarabokkal,álltak még a cölöpög,törött edények és elszenesedett fadarabok amiket a túrázók hagytak itt.Hideg szél csapta az arcomba a hajamat.Remegni kedztem,de mentem előre mert nem akartam hogy bárki is megtaláljon.Rezegni kezdett a telefonom Jeong hívott.Majd két percre rá Dongwoon.S végül anyu.Egyiknek sem vettem fel a telefont.Végl már mikro kedzett idegesíteni teljesen lenémítottam a mobilomat.A kapucnimat felhúztam és mentem a sátorcövekek között míg egy keskeny patakhoz nem értem.Nagyobb ez az erdő mint valaha is gondoltam volna.Mentem tovább a könnyek már megszáradtak az arcomon a hűvös szél miatt így megmostam az arcom egy kis vízzel a patakból.A vize hideg volt s erős sodrású.Át lehet ugrani,állapítottam meg.Hátranéztem arra amerről jöttem és éreztem hogy közelednek.Így hát hátrébb mentem és nekifuttam egy erősebb lökéssel átjutottam a másik partra.Mikor felálltam láttam hogy a három fiú bukkan elő a fák közül.Valamelyik felém mutatott így hátat fordítottam és beindultam az erdő másik felébe.
-Jess!-kiáltott egyszerre Woonie és Jeong.Mire hátrakaptam a fejem,a kezem az egyik fa törzsének támasztva és a lábam már a lépés felénél állt meg.Futni kezdett a három srác én pedig mikor odaértek beléptem a fák mögé.Megint sétáltam.Kíváncsi vagyok hogy mi lesz az erdő ezen részében.Negyed óra menetelés után kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem az időt.Még csak öt óra de már vagy hatvan nem fogadott hívásom volt.Megálltam és írtam egy üzenetet Woonienak és Jeongnak.
-"Majd haza megyek.Semmi bajom."Oké elküldés.Amint rányomtam az elküldésre hallottam messzebbről két különböző üzenethangot.Csordás.Megint gyorsabban sétáltam.Egyedül akarok lenni.Egyre beljebb értem az erdőben és éreztem hogy nem vagyok egyedül.
-Beértek.Király.-dünnyögtem durcásan hogy most haza fognak cibálni.
De senki sem jött onnan ahonnan vártam így kicsit félni kezdtem mert éreztem hogy megint figyelnek.
-Ki az?-kérdeztem hangosabban-Jeon?Woonie?
Senki sem válaszolt így megfagyott bennem a vér is.Körbe pillantottam de nem láttam senkit így folytattam az utamat.De valahányszor elmozdultam mint valami késszúrás hasított belém az érzés hogy néznek.