A kórház

-Te?Ne csináld,ne hagyj egyedül.-bújtam hozzá.
-Ne félj.Itt vagyok csak maximum két alkalom lesz amikor el kell menjek,és akkor már meglesz a távoltartási végzés is.-simogatta a hátam.
-Nem mert félek.Csak nem akarlak elveszíteni.Nem akarom hogy bajod essen.
-Nekem nem eshet bajom.-mosolygott rám és félretette azt az egy tincset ami a szemembe lógott.
Végtelennek tűnő pillanatig csak egymást néztük.Csak arra ébredtem fel hogy valaki rátette a kezét a vállamra.Taemin volt és Victoria.
-Mi történt?-kérdezte Taemin fürkészően.
-Yuyu-t megtámadta az őrült rajongóm.Eltört egy bordája és van néhány zúzódása.De azon kívül hála istennek semmi baja.
-What the f...-hápogott Vicki.
-Semmi bajom.-vágtam rá vagy huszadszorra.
-De azért bemegyünk a kórházba.-mondta Dujun aki a kezembe tette a kabátomat.
-Nem megyek sehová.
-Miért vagy ilyen makacs?Úgy is elviszlek.-mondta Dongwoon-Hol vannak a kulcsok?
-Nem mondom meg.
-Ne csináld Jess.Tudom hogy utálod a kórházakat de akkor is meg kell nézetni a bordádat.
-Hol vannak a rendőrök meg Samanta?-néztem körbe.
-Ők már elmentek.És ne tereld a témát.
-Nem terelem.De akkor sem vettem észre mikor mentek el.
-Rendben.Kérlek gyere el velem egy orvoshoz.
-Jahj ne mááár.Nem akarok.-duzzogtam és persze felelőtlenül szokásomhoz híven keresztbetettem a karjaimat.Majd erősen odaszorítottam a bordáimhoz-Kérlek emlékeztess hogy szokjak le erről a hülyeségemről.

-Miért?-nézett rám Woonie meglepetten.
-Szerinted?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Oh tudom.Sajnálom.
-Segáz.-mosolyogtam rá és megölteltem óvatosan.
-Gyere.-mondta és miután átölelt a kijárat felé vezetett.
-Akkor egyhamar nem jövök haza.-duzzogtam.
-Bekísérünk.-mondta Greg,Jack-kel,Taeminnel és Victoriával az oldalán.
-Ennyien nem fértek be a kocsimba.-jelentette ki Dongwoon.
-Persze hogy nem ezért mi elvisszük Greg-et és Jack-et is.-mondta Taemin.
-Köszönöm.-mondta hálásan-Mellesleg ide a kulcsokkal.-nyújtotta felém a tenyerét.
-Muszáj?-nyafogtam.
-Igen.Kérlek.
-Szemétség.Ha most nem fájna a bordám megütném Jack-et.-próbáltam nevetni de nem nagyon ment a fájdalomtól.
Beletettem a kulcsokat a kezébe és rajtahagytam a kezem az övén.Kimentem az autóhoz és besegített a kocsiba.Eléggé fájt az oldalam de elviselhető volt.Vagy nem foglalkozom vele így kevésbé fáj?Mindegy.Csak Dongwoont néztem egész úton.
-Jól vagy?-kérdezte aggódón.
-Igen.Ne idegeskedj.-rátettem a kezem a lábára.-Nem a te hibád.
-Nem-e?Már az elején fel kellett volna jelentenem.Sosem szabadott volna ennek megtörténnie.Megígértem hogy megvédelek és ezt nem sikerült betartanom.Ha veled mentem volna.
-Akkor neked is bajod eshetett volna.Abba pedig belepusztulnék.-mondtam neki lágyan.
-Így pedig neked esett bajod.
-Ez semmiség.Mellesleg úgy sem volt még eltörve semmim.-próbáltam oldani a feszültséget.Nem sikerült.
A további utunk csendben telt.Bár csak megszólalna.
-Szólalj már meg.-fakadtam ki.
-Mit mondjak?-kérdezte egyhangúan.Próbálta a fájdalom csengését eltűntetni a hangjából de nem ment.
-Bármit csak mondj valamit mert megőrülök.-amint kimondtam a szavakat bekanyarodtunk a kórház kapuján.-Király.-szűkítettem össze a szemeimet.
Kisegített az autóból és csatlakoztak hozzánk a srácok is.Bementünk a sürgősségire.Üres volt a váró.

-Csodás.-forgattam a szemeimet.Dongwoon bekopogtatott az ajtón.
-Tessék.-mondta egy rekedtes női hang.
-Jó napot kívánok hoztam egy beteget.-kijött a hölgy idős hosszú fehér haja lófarokba kötve,kedves arca és csillogó szemei körbepásztázták a váró minden négyzetcentiméterét.Mikor körbejárta visszatért hozzám és rajtam megpihent.
-Mi a baj kedveském?-kérdezte bájosan.
-Nincs bajom.-mosolygotam rá és indultam volna ki a teremből de Taemin és Jack elém álltak.
-Azt gondoljuk eltört az egyik bordája.-válaszolt a doktor kérdésére Victoria.
-Oh értem akkor meg is vizsgállak kedvesem.-invitált be.Én húztam magam után Woonie-t mint egy kiskutyát.-A fiúk kint maradnak.-mutatott az ajtó felé.
-Nem ő bejöhet.-húztam magamhoz.
-Rendben kedvesem de a többiek maradnak.
Becsukta az ajtót,én pedig odamentem a fehér leterített ágyhoz és felültem.-Kérem emelje fel a pólóját.
Felemeltem a pólóm és megmutattam neki a vörös és lila foltot.
-Mi történt veled kedveském?
-Az elég hosszú történet lenne.
-Értem.
-Doktor nő ugye nincs nagy baja?-kérdezte Woonie aggódóan.
-Nyugi cicaa sosem volt még eltörve semmim.Erősek a csontjaim és nem tudott olyan erős lenni mint amekkorát nem bírok el.
-Így van a kishölgynek igaza van.Nincs eltörve viszont kicsit megrepedt és elég nagy zúzódása lett.Erre felírok egy krémet és hűsítő borogatásokat kell rátenni.
-De ugye még csinálhatok felüléseket meg futhatok?
-Hááát.Jobb lenne ha hanyagolnád egy darabig ezeket a megterhelő dolgokat.-összenéztünk Dongwoon-nal és kikerekedtek a szemeim.-Mi a baj?
-Semmi,semmi.-mondta gyorsan Woonie.
-De ugye azért mi ketten...azért még...-nem mondtam ki minden szót ami eszembe jutott de jobb is így.
-Jahj hát ez a kérdés?Azt is csak kevés megerőltetéssel ajánlom.Ha nem akarod hogy sokáig elhúzódjon a gyógyulásod.
-Értem köszönjük.-átadta a receptet.-Viszont látásra.
-Reméljük nem lesz viszon látás.-mosolygott ránk.

-Minden rendben?-lépett körénk mindenki.
-Igen.Nem tört el semmim,csak zúzódás.Mondtam hogy semmi bajom.De ha ettől boldogok vagytok megnéztek.
Kiindultam a kórházból elég hosszú út vezet kifelé.Nagyon sokan megbámultak,nem is értettem miért.Ahogy beléptem a gyermek osztályra rengetegen voltak.Besétáltam a mosdóba és rendbeszedtem magam.Kijöttem és Dongwoon ott várt rám az ajtóban.Megfogta a kezemet és sétáltunk végig.Néhány tinédzser felfigyelt ránk.De csak egy mert odajönni egy tolószékes fiú.
-Nagyon szerencsés vagy.-fordult oda Woonie-hoz.
-Tudom.-mondta hálás hangon.
-Khm...Tudjátok hogy ti vagytok a TV-ben?-hívott oda minket Vicki a közös televízió elé.
Éppen az volt benne amikor Samanta megtámadott én pedig letepertem.
-Elég rossz minőségű felvétel.-motyogtam.
-"Reméljük hogy a hősnőnknek nem esett semmi baja,aki bármi hírt tud kérjük szóljon róla nekünk."
-Az őrült rajongó.Találó cím.
-Ugye nem esett nagyobb bajod?-kérdezte a tolószékes srác.Intettem az ujjammal hogy jöjjön közelebb.
-Neked elmondom hogy ez csak zúzódás semmi egyéb.Pár nap és jobb leszek mint új koromban.-kacsintottam rá.
-Csinálhatok egy közös képet?
-Persze.-letérdeltem kis szájhúzogatás közepette a padlóra a fiú mellé.Fájt a bordám mint az isten verése de nem érdekelt.
-Mosolyt.-mondta Taemin miközben lekapott minket.
-Köszönöm.-mondta a srác.
-Nincs mit.Megbocsáltasz?-érdeztem és a karfája felé mutattam.
-Oh nyugodtan.-egy kis nyüszörgéssel felálltam.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Tovább mentünk és egy hordágyon feküdt a kislány csövekkel az orrában és tűkkel a karjában.
-Elnézést.-jött oda hozzánk az édesanyja-Adnának Min-nnek egy autogrammot?Nagy rajongójuk.
-Ez csak természetes.-mondtam.
-Omeoni.A füzetkém.-lehelte.
-Máris drágám.-elővette a párnája alól a füzetkét és átnyújtotta nekünk egy toll kíséretében.
Aláírtuk majd visszaadtam az anyukának.
-Szeretnél egy képet?-kérdeztem a kislánytól.
-Igen.-lehelte megint.
-Vaku nélkül,ha kérhetem.-adtam oda az egyik ápolónőnek a fényképezőgépet.
Mi köré álltunk s már kattant is.
-Tessék drágám.adtam a kezébe a kamerámat.
-Ez a tiéd.-mondta gyöngén.
-Majd ha jöbban leszel visszaadod.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-alig bírta kimondani a szavakat.

-Ezt nem fogadhatjuk el.-mondta az anyja.
-Ragaszkodom hozzá.Emlékezzen ránk örökre.S gyógyuljon meg minél előbb.
-Köszönöm szépen.-könnyezett az anyuka.
-Mi köszönjük.-öleltem meg gyengéden.-És gyógyulj meg.
-Megteszünk érte mindent.
-Pai pai.-kimentünk a gyerek osztályról de még előtta visszanéztem.A falak fehérek,és beteg gyerekekkel van tele,akik minket néztek.
Becsuktam magam mögött az ajtót és kint voltam a friss levegőn.A hátamat a falnak támasztottam és a fejem hátra hajtottam.
-Szörnyű mennyi beteg gyerek.-suttogtam.Inkább magamnak mint másnak.
-Igen.De most hogy bejöttél boldoggá tetted valamennyiüket.-mondta Woonie.
-Nem csak én.
-Igaz.
-De a bíztató szavakat te mondtad.Te adtál bent annak a kislánynak újjabb reményt.Mikor neki adtad a kamerádat és azt mondtad majd visszaadja ha jobban lesz akkor eltökélte magában hogy jobban lesz.
Ez az igazi ajándék.Nem az hogy kapnak néhány autogrammot vagy képet.
-Lehet.De akkor is szörnyű.
-Igen az.
-Gyere menjünk haza.-karolt át Dongwoon és kivezetett a kocsiig.
Egész úton hallgattam a rádiót tele volt szerelmes és szomorú dalokkal.A kezem Dongwoon-én,kinéztem az ablakon a semmibe.A sötétség mint betonfal vett minket körül.Így száguldottunk végig az üres sztrádán hazáig.