-Tőlem nem fogadja el a kabátot.-sopánkodott Dongwoon.
-Részben meg is értem.-vágta a fejéhez Betti.
-De mondtam már hogy nem úgy volt.
-Akkor hogy volt?-kérdezte Dorothy-Mert én nem hallottam.Világosíts kérlek fel.
-Az a csaj támadott le.És pont akkor nyitott be Yuyu mikor ellöktem.
-Jó mese.-mondtam undorral a hangomban.
-Ez nem mese.Ez az igazság.Szeretlek és nem lennék képes téged megcsalni.
-Úgy látszik mégis sikerült.
-De értsd már meg hogy nem én voltam.-Hallottam a hangján hogy elcsuklik.-Kérlek bocsáss meg hogy veszekedtem veled.Nem te voltál a hibás hanem én.Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
-Én is szeretlek.-suttogtam.A könnyeim újra elkezdtek ömleni.
-Akkor megbocsátasz?-szipogott.Ránéztem és láttam hogy az ő könnyei is folytak.
-Ne csináld ezt.Ne sírj.-szipogtam.-Nem bírom ki ha te is sírsz.
-Kérlek bocsáss meg.
A nyakába dőltem és magamhoz szorítottam.
-Ne legyen több ilyen.
-Soha de soha többet nem lesz ilyen.Ígérem.
Ezek után meg sem szólaltunk csak szorítottam magamhoz.Annyira szeretem,azt hittem meghalok mikor megláttam mi történt.
-Gyere.Haza megyünk.-mondta és felhúzott.Én nem tudtam megállni a lábamon és összecsuklottam.Ő elkapott.-Srácok hozzátok a kocsit.Rendben vagy?
-Igen.Azt hiszem.-elindultunk a sűrűbe,és elkezdtem vacogni.Rámterítette a kabátját a hold fénye alig fúródott át a levelek között.Körülbelül 15 perc után értünk ki a kocsihoz.Kinyitották nekem az autó hátsó ajtaját,Dongwoon segített beszállni és beüllt mellém hátra.Nekidőltem és meredtem ki az ablakon.Teltek a méterek és egyre közelebb értünk a házhoz.Beparkolt a kocsi a ház elé és én ugyan abban a mozdulatlan állapotban ülltem mint mikor beszálltam.Kiszállt és elrohant kinyitni az ajtót,addig Kikwang kivett a kocsiból és vitt a ház felé.
-Semmi baj kedves.Minden rendben lesz.Biztos igazat mond.Mivel szeret téged és ha szeret valakit soha de soha nem csalná meg semmi pénzért.Na meg az a csaj már nem egyszer zaklatta,már mi is elzavartuk.Hívtunk rá biztonsági őrt,de mindig valahogy vissza lopakodik a közelébe.-éreztem a hangján a szánalmat a csaj iránt.
-De ez nem jogosítja fel arra hogy megcsókolja,miközben van barátnője.Egyszer találkozzak azzal a csajjal.Tuti javítok az arcszerkezetén.-beértünk a házba és Dujun kérdőn tekintett Kikire hogy miről is volt szó.
-Kivégzi a csajt aki rá van szállva Wooniera.
-Ohh féltékeny.Megnézném azt a bunyót.-kuncogott Joker.
-Meg is fogod látni.-néztem rá komolyan-Kifilézem azt a kis ribancot.Ha meglátom hogy csak ránéz.Annak a luvnyának annyi.
-Ez a te szádból elég ilyesztően hangzik.-mondta Niki tág szemekkel.
-De csak mivel amit ő mond meg is csinálja.Ha azt mondja kifilézi,kifilézi.-mondta Szilvi komoly hangon.
-Oké.Most már átveszem.-mondta Dongwoon és átvett Kikitől-Amúgy miről beszélgettetek?
-Semmiről.-motyogtam.
-Csak arról hogy Jess kinyírja a csajt ha meglátja.-közölte a tényt Hyunseung.
-Én sem akarom soha többé meglátni azt a lányt.Mert feljelentem zaklatásért.-mondta komor hangon.
-Felmentem.Szia Betti és Joon.-motyogtam és kiszálltam Dongwoon kezei közül.Talpra álltam és elindultam fel a lépcsőn.Alig tudtam magam felvonszolni.Elég lassan de felértem s közben mindenki engem nézett.Bemásztam a szobába,átvedlettem és bedőltem az ágyba.Összegömbölyödtem és üres tekintettel meredtem magam elé.A gondolataim száguldottak.Nem tudok megbízzni egy darabig Dongwoonban de szeretem ezért megbocsátok neki.De ezt sosem fogom elfelejteni.
Becsuktam a szemem és újra könnyek folytak a szemem sarkából.Éreztem hogy kicsit kinyílik az ajtó.Benézett rajta valaki,majd becsukta.Körül belül negyed óra múlva megint kinyílt az ajtó de most tovább maradt nyitva és be is jött valaki a szobába.Éreztem hogy figyel valaki,hallottam a szuszogását és a ritmust figyeltem.Kis idő múlva elindult az ágy felé majd befeküdt mellém.
Kicsit várt majd átkarolt.Magáhozszorított és a hajamba túrta az arcát.
-Szeretlek-suttogta és ellazult.Várta hogy elnyomja az álom.Én fészkelődni kezdtem és felé fordultam.Ő hagyta hogy átforuljak majd újra átkarolt.Engem nézett.Kinyitottam a szemeimet és azokkal a csodás barna szemekbe ütközött a tekintetem.
-Hogy hogy nem alszol?-kérdezte halkan.
-Nem tudok.És te?
-Én sem tudok.
-Te miért nem?
-Mert bűntudatom van,és sajnálom.Szeretlek.Nélküled egy senki vagyok.Te még a zenélésnél is fontosabb vagy a számomra.Nincs olyan dolog amit ne adnék fel érted.
-Ne adj fel értem semmit.Nélkülem is ugyan olyan ember vagy mint mielőtt megismertél volna.
-Igen ugyan olyan ember vagyok.Tudod milyen ember voltam előtted?Boldogtalan.Semminek sem tudtam örülni.Minden szar volt.Tele voltam keserűséggel és fájdalommal.A fiúk nagyon örültek mikor leszálltam arról a repülőről.Teljesen más lett a hangulatom.Mindent optimistán láttam,örültem mindennek és mindenkinek.S mikor megtudtam hogy itt laksz a szembe szomszédban.Alig tudtam tartóztatni magam hogy ne menjek át.Mindig figyeltelek az ablakokból.Láttam ahogy napoztál,sétáltál,nevettél,szomorkodtál és üres tekintettel ültél.Bele őrültem abba hogy nem hívhattalak fel.A többiek mondták hogy várjak legalább hogy ki tudj pakolni.Szokd meg hogy itt vagy és csak utána hívjalak fel.Mikor megláttalak a fagyizóban azt hittem kiugrik a szívem.S valahányszor meglátlak így érzem.Pillangók vannak a gyomromban,amikor a szemembe nézel elfelejtek mindent.Csak te jársz a fejemben,nem tudlak kiűzni belőle és nem is akarlak.Soha de soha.A lelkem már a tiéd.
Csak néztem rá és megpróbáltam felfogni amiket mondott.
-De akkor miért veszekedtél velem?
-Azért mert féltettelek leet nem látszott de a szemem csak úgy forgott merre lehetsz.És őszintén bevallom féltékeny lettem amikor megláttalak azzal a sráccal.
-De hát én nem is kavartam Adammel.Csak táncoltunk és hülyéskedtünk.Semmi több.
-Tudom.De még is annyira elkapott a féltékenység mikor olyan vidáman nevettél vele.Vele és nem velem.Azt hittem szétpukkadok.S mikor kinyitottad az ajtót mikor lekapott az a... khm azt hittem elsűlyedek szégyenemben.Amikor elkezdtél futni,s ott feküdtél.-kirázta a hideg ennek a képnek a gondolatán.-Azt hittem kárt tettél magadban.És nekem is az forgott az agyam egy eldugott részében ha valami bajod esik én is tuti kárt teszek magamban.
-Nem.Nem.NEM.NEM!NEM!-kezdtem egyre hangosabban beszélni-Ha meg mered tenni...-fenyegettem.-Soha,de soha nem tehetsz kárt magadban.Akár élek én akár nem.Soha de soha.Ígérd meg!
-Mi az hogy akár élsz akár nem?Ne akard hogy nagyon elfenekljelek.Megígérem akkor ha te is megígéred hogy életben maradsz.
-Rendben.Megígérem hogy megpróbálok életben maradni.
-Helyes.Én pedig megígérem hogy soha nem teszek kárt magamban.
-Köszönöm.-mondtam és elnyomtam egy nagy ásítást.
-Aludj kedvesem.-feltettem a nyakához a fejemet és hozzábújtam.Ő homlokon csókolt és átkarolt.Nem telt bele két perc már el is nyomott az álom.
Az álmomban újra ott voltam abban az erdőben de most más hangokat is hallottam nem csak a vízesés csobogását.Most volt tücsökciripelés,méhzümmögés és várjunk csak.Beszéd.Nem egy ember hangja volt hanem többé és pont a vízesés felől jött.Nekilódultam és futni kezdtem.Már a sár belepte a nadrágomat.Hidég szél csapott meg így dideregni kezdtem.
-Huh de hideg van.-mondtam félhangosan.
Lelassítottam mert egyre közelebb kerültem a hangokhoz.Négy lány hang és egy bársonyos fiú hang volt.Kik lehetnek ezek?Kirongyoltam a tisztásra,nem bírtam lefékezni így neki mentem a magas fiúnak.
-Ohh bocsánat.Tényleg sajnálom.Nem esett bajod?
-Semmi bajom.-mondta Dongwoon egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Mi nem ismerjük egymást véletlenül?-s amint feltettem ezt a kérdést ott volt az a lány,aki zaklatja Dongwoont.
-De ismerjük egymást.-mondta még mindig mosolyogva-Amúgy kényelmes így.-kacsintott rám.
Hirtelen eszembejutott hogy még mindig rajta fekszem.
-Ohh bocsánat.-mondtam megint és elkezdtem róla lemászni.
-Nem szükséges.-karolta át a derekamat.
-Doci,Szilvi,Niki és Kitti ti mit kerestek itt?
-Téged vártunk.
-Engem?Miért vártatok?
-Mert én nem akartam egyedül várni.-szólalt meg alattam.
-Értem.De ez a csaj mit akar itt?-mutattam az idegen lány felé.Rámnézett gyilkos szemekkel.Felálltam Woonieról és felhúztam őt is.
-Elvetted tőlem te álnok kígyó.-rikácsolta hirtelen a lány.
-Mivan?-néztem rá tág szemekkel.Dongwoon elém állt kissé hogy eltakarjon a csaj elől.
-Ő az enyém te hülye szuka.-az idegtől izzott a tekintete,ökölbe szorult a keze és elkezdte rázni.
-Sosem volt a tied.-mondtam hangosabban.
-Ne hergeld.-súgta hátra nekem.
-De ha igaz.
-Igen igaz.
-Mindig is az enyém volt!-kiabált.Kezdett felmenni bennem a pumpa.Kiléptem Dongwoon mögül.
-Mondom hogy sosem volt a tiéd!Mindig is az enyém volt!Sosem lesz másé.
Elindult felém a csaj és meglendítette a kezért és szájba vágott.
-Na ezt nem kellett volna.-néztem rá tüzelő tekintettel.Szájbavágtama lányt ő a földre esett,az arcához kapott majd szépen lassan felállt.Megint nekem jött de én most elkaptam a karját és hátra csavartam hogy ne tudjon megmozdulni.Kapálózni kezdett de nem tudott semmit csinálni.
-Ezessz el.-sikította.
-Majd ha lenyugodtál és rájöttél hogy hagyj minket békén végre.-mondtam higgadtan.
-Soha!-amikor felébredtem még hallottam a visítást.
Gyorsan felültem az ágyban és körbe zummoltam vajon hol lehetek.Kissé megnyugodtam hogy itthon vagyok.
-Mi a baj?-kérdezte kómásan a párom.
-Semmi.Csak egy furcsa álmom volt.-hirtelen elkezdett csipogni a telefonja hogy SMS-t kapott.
-Ki a franc ilyenkor?-megnézte a telefonját.Ahogy olvasta egyre csúnyábban nézett.-Nem hiszem el hogy nem tud békén hagyni.
-Ki az?-kíváncsiskodtam.Ő nem is válaszolt,ezért kivettem a telefont a kezéből és olvasni kezdtem.
-"Szia drágám.Nagyon jó volt a ma éjszaka.A csókod annyira izzot mint a piszkavas.Kár hogy az a büdös szuka elrontotta az esténket.De az ő baja ha nem tudja elviselni hogy az enyém vagy.Jó éjt.Holnap akkor este tízkor a Blue-ban.Alig várom hogy láthassalak.Szeretlek."
-Ugye nem kapsz hisztirohamot?
-Nem.De holnap elmegyünk ebbe a buliba és beszélünk ezzel a tyúkkal.
-Micsoda?Ki van zárva.Soha de soha többet nem fogom hagyni hogy a közelünkbe jöjjön.
Meg sem szólaltam csak odabújtam hozzá és próbáltam visszaaludni.Amikor éreztem hogy ő már alszik megfotam a telefonját és írtam.
-"Rendben.Ott találkozunk."-amint beírtam már töröltem is ki az SMS-t.Szépen lassan visszaaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése