A riport

Délben ébredtünk fel összebújva.Pislogtam hogy felfogjam hol is vagyok,mikor eszembe jutott a tegnapi nap minden részlete összeszorítottam a szemeimet és oldalra fordultam hogy lássam aki mellett felkeltem.Woonie csak mosolygott rám és végigsimított a fejem búbjától a derekemig.Végig borzongatta a gerincem ez a lassú de biztos mozdulata.
-Jó reggelt.-mosolygott.
-Neked is.-mosolyogtam vissza rá.-Hogy aludtál?
-Életemben nem aludtam még ilyen jól.Na és te hogy aludtál?
-Én tökéletesen.Mennyi lehet az idő?-kérdeztem a telefonom után kutatva.
-12.15-van.-mondta miután megnézte a telefonját.
-Te jó isten.-ültem fel gyorsan mint aki szögbenyúlt.
-Mi a baj?-kérdezte meglepetten.
-Mikorra kell menni az interjúra?
-Majd este hatra.-nyugtatott.
-Huhhh.-nyugodtam meg.
-Szóval még rengeteg szabad időnk van amivel azt csinálhatunk amit akarunk.-mondta apró csókokkat lehelve a nyakamra.A lélegzetem remegni kezdett,odafordultam és megcsókoltam.Viszonozta a csókomat én pedig már nem nagyon bírtam magammal.Újra a nyakamat kezdte csókolgatni én pedig a szabad hátába karmolatam mire felnyögött.Már éreztem hogy izzik a teste,úgy mint az enyém is.Rálökköt az ágyra és fölém kerekedett úgy csókolt tovább.Mikor már nem bírtam az ágyon maradni én gördültem fölé.A csókunk édesebb volt mint a méz.A testünk egybeforrt és lehetetlenül összegabajodtunk.A ruhák lekerültek és.... A többi már maradjon hálószoba titok.

Este öt óra volt mikor lementünk a konyhába és ettünk valamit mielőtt elindultunk volna az interjúra.
-Mi az ott a nyakadon?-kérdezte Joker kuncogva.Belenéztem a tükörbe és láttam egy nagy véraláfutás.Kiszívta a nyakamat.Észre sem vettem.Mokor pedig Wooniera néztem ő feltette a kezeit és csak annyit mondott:
-Kölcsön kenyér vissza jár.-nevetett és megmutatta az ő nyakát.Basszus három véraláfutás is éktelenkedett a nyakán.Nem voltam magamnál?Most lesz az interjú én pedig így kiszívtam a nyakát?Huhhh.
-Huhúúú.-köhögött Junhyung a röhögéstől-Igazi vadmacska a csaj.Én is akarom.
-Majd ha elmondom Nikinek meglátjuk mit csinál.-kacsintottam rá.
-Ha meg mersz szólalni én haraplak meg.-fenyegetett.
-Hajjajj.-színleltem félelmet.
Rámnyújtotta a nyelvét és kiment a nappaliba.
-Mit kérsz vacsorára?-kérdeztem nyájasan.
-Téged.-karolta át a derekamat és megcsókolt.
-Akkor csinálok egy szendvicset megesszük,elmegyünk az interjúra és az éjszaka folyamán a tiéd leszek.-kuncogtam halkan.
Gyorsan elvégeztem a fürdőszobai teendőimet és felöltöztem.Kimentem a nappaliba és próbáltam lenyugtatni magam.Mikor Woonie is végeztt odaült mellém és nyugtatott egy kicsit.De aztán rápillantottunk az órára és gyorsan kocsibaültünk és már ott is voltunk a stúdióban.Álltunk és arra vártunk mikor lesz reklám hogy beülhessünk a fotelekbe és kifaggassanak minket minden apró kis dologról a közös életünkben.Na meg persze az én magánéletemről egészen eddig.Félek.
-Vége!-hallottuk a kiabálást.-Öt perc szünet!
-Mr.Son.-hajolt meg a riporter.
-Mr.Lee.-köszönt Woonie meghajolva neki.
-Ő pedig?-fordult hozzám érdeklődve.
-Ő a kedvesem,Jessica Brown.
-Üdvözlöm.-hajoltam meg.
-Én is.-mosolygott rám és meghajolt.

-Már nagyon vártuk hogy megismerjük kegyedet.
-Észrevettem.-kuncogtam.
-Sajnáljuk a sok kellemetlenséget.
-Semmi baj,túlélem.-legyintettem.
-Két perc és kezdünk!-szakított minket félbe egy hang.
-Menjünk a helyünkre.-mondta Mr.Lee.
Bólintottunk és felmentünk az emelvényre leültünk és elhelyezkedtünk.
-Kezdünk!Most!

-Újra itt vagyunk kedves nézőink két vendéggel ahogy megígértem.Son Dongwoon és a várva várt kedvese Jessica Brown.Üdvözöllek titeket itt nálunk.Meséljetek egy kicsit magatokról.
-Hát...Jessica vagyok általában Yuyunak szoktak becézni.
-Szóval Yuyu mi hozott téged Korea-ba?
-Elhívott engem Onew hogy bulizzunk és ezért jöttem ide.
-Ohhh.Értem és hogy keveredtetek össze Dongwoon-nal?
-Találkoztunk a repülőn ahogy jöttünk Korea-ba ott beszélgettünk,telefonszámot cseréltünk rajta egy napszemüveg és egy baseball sapka volt így nem ismertem fel.Aztán mikor később felhívott hogy találkozzunk elmentünk egy fagyizóba és ott tudtam meg ki is valójában.
-Rengeteg lány nagyon féltékeny rád emiatt hogy egy kedvencükkel vagy együtt.Ez nem zavar téged?
-Nem zavar.Bármit elérhet az ember amit igazán el akar érni.
-Ezt úgy érted hogy bár nem híresek attól még bárkit megszerezhetnek?
-Igen ez így értem.-mosolyogtam rá-Figyelj meg engem én sem vagyok híres,még is vele vagyok és szeretem.Nem a pénzéért,nem a hírnevéjért,hanem azért ami ő.Egy kedves,vicces,védelmező fiú egy nagyon dögös külsőbe töltve.Mindenki elérheti a céljait ha nem adja fel idő előtt.Bárkit megkahatnak mert a hírességek is csak emberek.Na jó Dongwoon-t nem adom mivel ő az enyém de rajta kívül bárkit megkaphattok.-nevettem el magam.
-Így van lányok én már foglalt vagyok.-mondta kuncogva Woonie és megszorította a kezemet.
-Nagyon édesek vagytok együtt.Tényleg egy álom pár vagytok.Yuyu gyönyörű,vicces,értelmes és érett nő.Dongwoon pedig sármos,okos,vicces és értelmes srác.Össze illetek.
-Nagyon köszönjük.-válaszolt a bókra Woonie.
-Hány éves vagy Jessica?Honnan jöttél?A szüleid mit szólnak hozzá?
-Én 18 éves vagyok,Londonból jöttem és a szüleim engedtek ide,csak azt nem tudják mikor megyek haza.-nevettem.
-Ejha.Nagyon jófej szüleid lehetnek.
-Igen azok.De persze a bátyám nélkül nem értem volna el semmit.
-Akkor gratulálunk a bátyádnak is innen.Minek tanultál ott Londonban?
-Én szakácsként végeztem,de értek a pincérkedéshez,voltam már pultos,titkárnő,értek a gépekhet és az édesapám megtanított autót szerelni.
-Hűha.-álmélkodott-Sokoldalú egy csaj vagy.
-Megteszem amit tudok.
-Na de kedveskéim ennyi volt ami belefért a mai adásidőnkbe,nagyon köszönjük Son Dongwoon-nak hogy elhozta hozzánk kedvesét,Jessica Brown-t.És örülünk hogy végre megismerhetünk Yuyu.
-Én örülök hogy itt lehettünk.-mondtam kedvesen.
-És nagyon köszönjük akik itt voltak velünk a képernyők előtt,remélem máskor is itt lesznek.Jó éjszakát kívánok mindenkinek.Viszlát.

-Ééééés vége!
-Huhhh.-megtöröltem a homlokomat és Dongwoonhoz fordultam.
-Nagyon ügyes voltál.-mondta és megcsókolt.
-Jahj de édesek vagytok mondta Mr.Lee és megveregette a vállunkat.Majd tovább ment.
-Mehetünk haza?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott és felhúzott a fotelfől.Elindultunk az ajtó felé s mikor kiértünk elég sokan voltak az utcán.Mindenki az óriás képernyőt nézte ami kint volt az épüet oldalán.Megláttak minket a tinilányok és a tinifiúk és odaszaladtak hozzánk.Rengeteg dedikálást kellet még nekem is csinálni.Azt hittem leszakad a kezem mire elment az utolsó lánycsapat.Sokan gratuláltak és sokak féltékeny szemekkel méregetted.De még is kértek autogrammot.Beltünk a kocsiba és elindultunk haza.
-Jézusom hogy ez milyen fárasztó.Hogy bírjátok?-kérdeztem félrefordítva a fejemet.
-Nehezen,de mi vállaltuk fel.-mosolygott rám.
-Egy idő után könnyebb lesz?
-Igen egy idő után megszokja az ember.
-Tuti.
-Mondtam már hogy nagyon szeretlek?-kérdezte miközben leállított a motort mert már otthon voltunk.
-Még nem mondtad ilyen nyilvánvalóan.-mosolyogtam rá.-És én mondtam hogy mindennél jobban és visszavonhatatlanul szeretlek?
-Említettél valami ilyesmit de nem ezekkel a szavakkal.-kuncogott és megcsókolt.-Ma is nálam alszol?
-Megígértem délután hogy maradok.Nemdebár?
-Igen megígérted.
-Akkor amit megígérek mindig betartom.-kuncogtam.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.Mindenki látta a híreket.Gratuláltak és elmentek aludni.Mi is lezuhanyoztunk és bebújtuk a takaró alá.Ugyan ott folytattuk ahol délután befejeztük.Reggel felkeltünk és ettünk és így teltek a napok.Ők persze mentek próbákra és engem is vittek magukkal.S szépen lassan az összes cuccom ott volt a B2st házban.A lányok rengeteget jártak át hozzánk.Ők is átcuccoltak persze kikötöttem hogy csak is a vendégszobákat foglalhatják el.Csak Kitti maradt ott JJong-al a Shinee rezidencián.