A dal

-Akkor jó.Már megijedtem hogy késtem mint szoktam.-mosolyogtam rá.
Bementünk leültünk egy asztalhoz,mindenki minket bámult és sugdolózni kezdtek.
-Mi lehet ezek baja?Na mindegy.Mit kérsz?-mondtam Reaitának.
-Egy epres fagylaltkelyhet ha lehet.
-Persze.-intettem a pincérnek és leadtuk a rendelésünket.Pár perc múlva ki is hozta a srác.-Am miért hívtál el?
-Mert veled beszéltem a legkevesebbet mikor Jookun bemutatott minket egymásnak.
-Oh értem.Éééés mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Ez elég tág fogalom ugye tudod?-nevettem.De ő csak tág szemekkel nézett és kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Hmmm.Yang AyumiSong-nak hívnak.Londonból jöttem,a shinee hívott el és hoztam az unokahúgaimat is.Összejöttem Dongwoon-nal így hát maradtunk.A lányok ide járnak suliba.Bár nem sokat vannak bent meg hogy egy banda lettünk így hát nem is fognak bejárni mert a próbák le fogják szívni az energiájukat.Na szóval röviden ennyi.Miért érdekel ennyire?
-Sokat hallottam rólad.Tényleg olyan szép vagy ahogy leírták.
-Köszönöm.
-Milyen sulikba jártál?
-Elvégeztem egy szakács iskolát,aztán pedig pincérkedtem,aztán mikor unatkozni kezdtem táncsuliba jártam.Ezek után jöttem ide.
-Hány éves vagy?
-18.
-Jéé én 17 Jeong pedig 19.
-Éhértem.-rápillantottam az órámra.-Te jó isten.El fogok késni.Sajnálom hogy nem tudtunk tovább beszélgetni de dolgom van.-intettem a pincérnek kifizettem a fagyikat.Kimentem a motorhoz felvettem a sisakot.
-Akkor további szép napot.Remélem még beszélünk.
-Ebben biztos vagyok.-mosolyogtam rá.Felültem a motorra s beindítottam.
A száguldás közben gondolkoztam miért is keressett meg igazából Reita.Mert láttam rajta hogy nem csak azért mert tegnap keveset beszéltünk.Ezt még majd ki kell derítenem,vagy majd kiderül magától.Lelassítottam a CUBE előtt s letettem a mocimat.A bukósisakot levettem a fejemről.Mindenki engem bámult.Befutottam az előtérbe s felrohantam a lépcsőkön egészen Joonkun irodájáig.Ott az asszisztense mondta hogy a 25/B teremben van.Így hát felrohantam a második emeletre és bevetődtem a terembe.Fulladozva megálltam az ajtóban.
-Veled meg mit történt?-nézett rám Joonkun.
-Áhh csak két emeletet futottam.Semmi több.-nevettem elhalóan két megfulladás között.
-Akkor pihenj egy kicsit mert így nem tudsz próbálni.-lépett oda Jeong s odaterelt egy székhez majd rálökött.Majdnem hanyatt estem.Ő elfolytotta a nevetését de Mencsi aggódó szemekkel nézett rám.
-Nyugi túléltem már több mindent is ahhoz hogy egy kis futás meg hátravágódás-mikor ezt kimondtam úgy gyomron vágtam Jeong-ot hogy kicsit összehúzta magát-meg sem fog kottyanni.
-Persze persze értem én.De akkor is vigyázz magadra.
-Nyugi motorral vagyok azon nem esik bajom.-kuncogtam.
-Motorral van a világon a legtöbb baleset.-mondta komolyan a kis kötözködős.
-Tudom.De én versenyeztem is hobbi szinten.Így nekem csak adrenalint ad.Ha meg bajom lesz így jártam.-olyan csúnyán nézett rám Moon Jeong hogy meglepődtem.-Mivan?-néztem rá tág szemekkel.
-Seggbe rúglak ha bajod lesz.-mondta komoly fejet vágva.Én pedig elnevettem magam.
-Oké majd ha bajom lesz seggbe rúghatsz.-nevettem tovább és odamentem az üveghez megigazítani a hajam.
-Elég dögös vagy de próbálni kéne.-mondta mikorben megfogta a derekamat.Bizsergés futott végig a gerincemen,felegyenesedtem s nekidőltem a tükörnek.
-Próbáljunk.Mi a dal?
-A folyosón találtam valamelyik nap.Nem tudom kié.Senki nem jelentkezett mikor bemondtam.
-Mutasd.-ahogy szétnyitottam a papírt kirajzolódott egy ismerős kézírás,és egy ismerős szöveg.-Az alku.
-Igen oltári jó.Elénekelhetnétek.Tuti koreaográfiát lehet hozzá csatolni.
-Ugye tudod hogy ez nem egy dal hanem egy vers?-néztem rá.
-Dehogy vers.-kapta ki a kezemből és fürkészni kezdte a zsebkopásos papírt.
-Bosszúra vágyom, a vérem hajt,
Érzem a végét, az ezernyi bajt,
Szutyok az élet, minden szar,
Sok probléma, az arcomba mart.

Gyilkos a kést, szívembe mártja,
Vér pereg,a szarkofágra,
Eltűnik a kés, a sebem tátva,
Sajog a szívem,mint ha markolnának.

Az életem lepereg, szemem előtt,
Tűnődöm, "Vajon mennyi az idő?",
S ki verhet most,ily erős láncba,
A zokogás többnyire, csak úgy rázza.

Kiabál , hallja-e valaki,
De senki sem válaszol, "Ez vajon ki?",
Kocsiba tesz, de már hiába,
Kívülről nézem, s nem a valóságba.

Egy úthoz visz,mi nem is olyan egyszerű,
Kereszt út, ahol minden pokoli egyszerű,
Egy ládába rakott, néhány cuccot,
Már is a démon, mögöttem kuncog.

Alkut köt az ördöggel, értem,
Miért teszi, ezt nem értem,
10 évet kap, s az én életem,
Ne adja el a lelkét, érettem.

Vissza jövök, de nem emlékszem másra,
Csak az ő, alkujára,
Meg ölöm, az biztos érte,
De hogy mentem meg, a lelkét végre.

-Honnan tudod kívülről?-nézett rám meglepedten Joonkun.
-Mert ez az én versem.Gondolom én ejtettem ki amikor a csajokkal jöttünk próbára.
-Akkor ezt szerinted nem is lehet elénekelni?
-De el lehet.Bár kissé macerás lesz.Mivel nem olyan ritmust adtam neki amilyet egy dalnak kell.De ha megkérsz valakit rakjon alá zenét akkor eléneklem.
-Mindent megoldok.
-Oké-zsoké.Ahogy gondolod.-megint belenéztem a tükörbe nem-e kenődött el a sminkem.
-Rendben akkor mindjárt visszajövök.-s elrohant.
Mikor visszafordultam Jeong olyan közel volt hozzám hogy hátrahőköltem.bár már nem tudtam nagyon hátralépni mert a tükör megakadájozott ebben.Nem szólt semmit csak a tekintetem foglyul ejtve nézett le rám.Nem tudtam elfordítani a fejem annyira lebilincselt.
-Meg lesz minden oldva.-tört be Joonkun az ajtón.Még szerencse hogy bejött nem tudom meddig bírtam volna ki.A hideg végig futott a gerincemen.
-Akkor mikor kezdjük a próbákat?-fordultam felé kissé összezavarodva.
-Majd holnap után.-nézett ránk gyanakvó pillantással-Jól vagy?
-Igen.Akkor én szerintem megyek.Majd akkor hívj ha van fejlemény.
-Rendben.-de mikor kimondta csak Jeongot nézte.Látott valamit a tekintetében amit nem nagyon értett de nem is tetszett neki.
-Kikísérlek.-karolta át a derekamat az emlegetett személy.
-Te menj be az irodámba.Ott van a cuccod és irány Reaitához.
-Az ráér utána is.-mondta félvállról.
-Ühm biztos.-mondtam s megráztam a fejem hátha sikerül a helyére rendeznem a gondolataimat.Nem nagyon ment de kiindultam.-Szia Mendzsi majd beszélünk.
Ahogy mentem le éreztem hogy szorosan mellettem jön Jeong.Nem csináltam semmit csak figyeltem a lábam elé nehogy leguruljak a lépcsőn.Leértünk az előtérbe s kinyitotta nekem az ajtót.Kiléptem és a motoromhoz mentem.Ő közelebb jött s megint a szemembe nézett.Feltette rám a sisakot.
-Hello.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Sz-szia.-mondtam dadogva mert megint elvesztettem az agyam.Elnézett mellettem én pedig gyorsan lehunytam a szemem.-Na én mentem haza.-mondtam gyorsan s felültem a motorra.
-Majd beszélünk.-búcsúzott és hátrébb lépett.Én tövig húztam a gázt és fékcsikorgásokkal elindultam.Éreztem még a tekintetét de mikor elszáguldottam egyben meg is nyugodtam.Bár az elmém még zavart volt hibátlanul vettem az akadályokat.