A legenda

Megálltam és vártam mert megint zajt hallottam.Aztán mikor már láttam a bokrok erős rázkódását hátrálni kezdtem de beleütköztem valakibe így hatalmas sikítás hagyta el számat.Mikor megfordultam Jeong volt ott és meglepedten nézett rám.
-Nyugi Jess.Csak én vagyok.-nyugtatott.
Én levegő után kapkodva estem fenékre.
-Mi volt ez?-rohant Dongwoon ki az erdőből.Mikor észrevett engem a földön Jeong előtt kérdőn nézett ránk.
-Hagyjuk.-lihegtem és hanyatt dobtam magam a kis mezőn.
-Csak akkor értem ide mikor hátrálni kezdett és mikor nekem ütközött sikított és azt hittem megsüketülök.Utána seggre esett és ideértél.-ecsetelte el a dolgokat Jeong.
-Mitől féltél ennyire?-gugolt le hozzám Woonie.
-Hagyjuk.Biztos valami hülyeség.-legyintettem.
-Nekem nem tűnt annak.-mondta a még felettem álló Jeong.
-Tudjátok hogy milyen érzés mikor valaki figyel,de nem tudjátok honnan vagy ki.-vártam hát ha reagálnak de semmi-Na ez volt velem is.Körülvelül fél órája érzem hogy figyeli valaki minden lépésemet.S ettől kiráz a hideg.Mikor Jeong ideért akkor láttam hogy azok a bokrok eszeveszettül rángatóztak ezért kaptam idegbajt mikor neki mentem.
-Ezek?-indult oda Jeong.
-Igen.De ne menj oda.-kaptam el lentről a kezét-És te sem.-fogtam meg Dongwoont.
-Rendben.-nyugtatott meg.
-Menjünk haza.-mondta Woonie.
-Hol van Robert?-vettem elő az undorkodós hangom.
-Tényleg.Basszus.-elővette Jeong a telefonját és hívta.
-Te tudod a számát?
-Mindkettőnknek megadta mikor elrohantál.
-Király.-forgattam a szemeimet.
-Megvan.A házuknál találkozunk.-s letette a telefont.
-Mostmár mehetünk.Gyere baby.-felhúzott a földről és átkarolt.
Mikor megtettük az első lépést megállt egy pillanatra és körbe kémlelt.Én is ugyan ezt tettem egy Dongwoon is.Megvonta Jeong a vállát és mentünk tovább körülbelül háromnegyed óra alatt odaértünk a garázshoz.Rob már ott várt minket.
-Ti is éreztétek?-kérdeztem suttogva.
-Igen.-mondta Woonie és kirázta a hideg.Jeong csak bólintott.
-Jól vagy?-rohant oda Robert aggódó fejjel és fürkészett nem-e lett bajom.
-Ja.-elmentem mellette és bementem a garázsba ott feállítottam a motort és megnéztem nem-e lett nagy baja a puffanástól.-Itthon vagyok Anyu!-kiabáltam a házba.
-Oké!-hallottam a kiabálását.
Elvettem a kisasztalomról a rongyomat és takarítgatni kezdtem a poros részeket.Néhány kissebb horpadás keletkezett a tankon de egyéb baja nem lett így mikor befejeztem a takarítgatását elkezdtem lecsavarozni a benzintankot.Leszedtem és feltettem a munkalapomra.Eddig egyedül voltam a garázsban de most éreztem valaki jelenlétét.Mikor körbe pillantottam láttam hogy senki sincs a közelemben.A srácok leültek a fűbe és úgy beszélgettek.Mikor éreztem egy kis hideg fuvallatot ami a hajam az arcomba fújta bizseregni kezdett a gerincem.Eszembe jutott a régi legenda.
-Az nem lehet igaz.-mondtam magamnak és megráztam a fejemet.Az egész legenda lepergett az agyamban.
Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány talált mást,és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni.
-Basszus.A jel!-csaptam a földhöz a kezemben lévő kalapácsot.Elindultam az erdő felé de már tudtam mit keressek.
-Te meg hová mész?-kérdezte Jeong és Robert elkapta a kezem.
-Nem mehetsz újra az erdőbe.
-Oda megyek ahová csak akarok,mert neked rohadtul semmi közöd hozzá.-löktem le magamról a kezét.-Eszembe jutott valami és meg kell róla bizonyosodnom.
-Nem ér rá holnap?-kérdezte Woonie aki éppen az órájára tekintett.Negyed nyolc lenne?Jól láttam?
-De ráér.De én akkor is elmegyek holnap.
-Persze hogy elmész cica.De csak akkor ha mi is megyünk.Még egyszer nem hagyom hogy eltűnj.
-Rendben.-hagytam annyiban a dolgot.
Leültem mellé és Jeong mellé s rátettem a fejem Dong vállára.S lenyugodtam kicsit.
-Amúgy mi jutott eszedbe?-fordult felém Rob de eldöntöttem hogy nem érdekel,úgy fogok viselkedni vele mint egy idegennel.
-A legenda.-mondtam hidegen.Erre felvillantak a szemei és a két fiúra nézett.
-Legenda?Milyen legenda?-nézett ránk Dongwoon.
-Mit éreztél?-nézett rám Rob.
-Hogy figyelnek.S mikor a garázsba mentem éreztem hogy van ott valaki,meg hűvös szellő fújta a hajam az arcomba pedig szélvédett helyen voltam.
-Az lehetetlen.-hápogott.
-Na menjen mindenki aludni.Holnap korán indulunk.-csapta össze a kezeit Robert.
-Honnan veszed hogy te is jössz?-néztem rá.
-Onnan hogy ismerem a történtetet.S nem fogom hagyni hogy egyedül kutakodj.-tudom mennyire imádja az ilyen ügyeket.Így csak bólintottam.
-Hozz mindent.Nektek pedig elmondok majd útközben mindent.
-Mi mindent hozzak?Könyvet,füzetet,tollat?
-UV lámpát,vokitokit,szikét,kést,pisztojt és a többi.
-Minek ezek?-néztek rám a fiúk.
-Kutatni fogunk.
-Mi után?
-Egy régi történetet fogunk kikutatni igaz lehet-e a legenda.
-Na most már tényleg mindenkinek alvás.Reggel nyolckor itt várlak titeket.
-Nyolckor?-néztem rá.Úgy be van zsongva mint egy gyerek karácsonykor.
-Most te is kénytelen leszek akkor felkelni,nem alhatsz délig.
-Én korábban indultam volna de azért bekaphatod.
-Bekapnám csak túl sok a szemtanú.-kacsintott.
-Fordulj fel.
-Én is beléd baby.
-Na koccolj.Reggel ugyan itt.-bezártam a garázst és bementünk a házba,meg vacsoráztunk,lefürödtünk és mentünk aludni.Alig tudtam behunyni a szemem mert éreztem valami vagy inkább vallaki figyel.