A vallomás

Száguldottunk a lemenő nap fényében s mikor lassítottunk megálltunk egy erdő szélénél.Letettem a motort és leültem a fűbe.Dongwoon követte a példám és leült mellém.
-Mi a baj cica?-kérdezte miközben felemelte a fejem.
-Semmi.-mondtam kissé szomorkásan,s tépkedni kezdtem a füvet-Erről nem akarok beszélni.
-Rendben.Gyere.-nyúlt felém és az ölébe húzott.Az ölében ültem s néztem ahogy egyre sötétebb lesz.Hanyatt dőltünk s néztük a csillagokat ahogy előbújtak rejtekhelyükről.Tele lett velük az ég.
-Hiányzik igaz?
-Anyu és a bátyám igen.De az apám? Ch nem.Az ottani barátok igen.Emlékszem mikor még ott éltem és mindig arra vártam hogy odagyertek koncertezni.De sosem öttetek,mikor megtudtam hogy Londonban lesz koncertetek írtam unokahúgoméknak és már indultam is.Ottvoltam a koncerten és...
-Végig velem szemeztél.
-Emlékszel rá?-lepődtem meg.
-Mindenre emlékszem.Egy lila fűzős goth ruha volt rajtad egy lila acélbetétessel és egy masnival a hajadban.
-Wao.Én erre nem emlékeztem.
-Végig téged néztelek.Ott még Joker is rádhajtott.Neked adta a gyűrűjét.-mutatott a kezemen lévő gyűrűre.
-Igaz.-mondtam s babrálni kezdtem a gyűrűt-Niki nem volt ott azon a koncerten.De nem csak Jokertől kaptam ajándékot.
-Jogos.
-És mindegyikőtöktől kapott ajándék megvan.Kiki-től a sál,Hyunseungtől a karkötő,Dujun-tól a sapka,Yoseobtól a szemüveg és tőled pedig a nyaklánc.-elővettem a nyakamból a ruhám alár rejtett nyakláncot.Megfota s megnézte jobban.Egy B2st felirat volt és a szív,a szívet megfota s megfordította.
-Ugye tudod mi van a szív hátuljára írva?
-Nincs ráírva semmi.-lepődtem meg.
-De igen.-mosolygott rám-Mikor odaadtam is rá volt írva.
-Mi?
-I love u.
-Ez most komoly?
-Igen.-kuncogott-Nem hiszem el hogy eddig nem vetted észre.
-Pedig nem vettem észre,azóta a nyakamban van mióta te beletetted.
-Sosem vetted le?
-Soha.

Megfogtam a nyalkáncot és visszatettem a ruhám alá,s felültem törökülésbe.
-Tényleg akkor is egész koncerten engem néztél?
-Igen.-ült fel mellém-miért?
-Mert nem tudtam hová tenni hogy úgy éreztem mindig néz engem valaki,és mindig úgy éreztem hogy rám mosolyogsz.
-Ez igaz is,mindig amikor rád néztem mosolyodtam el,ez reflex volt.Annyira édesen táncoltál,meg ahogy nevettél hát az hihetetlen volt.Amikor felhívtunk lányokat a színpadra én hívtalak téged fel.Emlékszel?
-Igen.Eléggé meg is lepődtem.-kuncogtam-Mikor rám mutattál és mutattad hogy menjek,aztán mikor megfogtad a kezem hogy felsegíts a színpadra azt hittem elájulok.Sokkal jobb hozzád érni mint képzeltem.-s végigsimítottam az arcán.
-Amikor pedig segítettem feljönni neked,akkor én is azt hittem menten összeesek.A bőröd puhább mint hittem akkor,s ahogy felhívtuk a lányokat amint elmondtam neked akkor azért hívtunk fel titeket hogy aki felhívott azzal táncolj,téged én hívtalak fel és ahogy táncoltunk elfelejtkeztem róla hogy hol is vagyok.S mikor megállt a zene el sem akartalak volna engedni.
-Ja és mellesleg miért küldtél engem hátra a színpad mögé?Mert nem értettem.Mindenki vissza ment a közönégbe csak én mentem hátra.-kuncogott.
-Azért küldtelek téged hátra hogy ne tűnj el egyből igaz akkor nem ezt a nevet mondtad.
-Ja igen az egy olyan nevem volt amit elég sokan ismernek.-kuncogtam-Yang AyumiSong.Még azért találtam ki hogy a Koreai emberek is megtudják jegyezni,és ne kelljen folyton elmondanom.
-Értem.-kuncogott-Akkor onnan jött az a becenév hogy Yuyu.
-Igen.
-Na gyere menjünk haza.-segített felálni.Odamentünk a motorokhoz és felültünk rájuk.Száguldottunk hazáig.Annyira élveztem hogy az hihetetlen.Beparkoltunk a garázsba és bementünk a házba.Dorothy és Yoseob éppen hogy csak megvártak minket már köszöntek és mentek fel a szobályukba.Dujun már aludni ment,és Hyunseung is indult mikor Sziszi rámnézett és annyit mondott:
-Légyszi,légyszi,légyszi.
-Futás.-böktem a vöröske felé a fejemmel.
-Király köszi.-átölelt és Hyunseung után viharzott hallottam hogy röhögnek és bevágódik az ajtó.Na erre pont nem leszek kíváncsi ami történni fog kuncogtam.Niki leült mellém a kanapéra és engem bámult.
-Sajnálom hogy nem fogadtam meg amit mondtál,de nekem is a saját hibáimat el kell kövessem.Te mondod mindig hogy az ami egyszer mosolyt csalt az arcomra sose bánjam meg.Tudod hogy mindig megfogadtam minden tanácsod,és én is azóta vagyok Junhyunggal mióta te Dongwoonnal.

-De az nem hatalmaz fel téged arra hogy lefeküdj vele,mivel én idősebb vagyok mint te.És rám bízott anyád,nekem köszönheted hogy itt vagy és együtt lehet Jokerrel.Na meg azt gondoltam bízol bennem annyira hogy legalább megkérdezed.Nem is bízol hanem inkább tisztelsz.Ha már én jó szívvel sokszor kihúztalak a szarból.De már nem érdekel.Azt csinálsz amit akarsz.De rám ne számíts.-amint kimondtam ezt a mondatot ő felált és kiment a házból.Elindult az ismeretlennek ki az éjszakába.Joker épp utána akart menni mikor:
-Én megyek.-mondtam határozottan és felvettem a kabátomat.
Kimentem a házból és követtem Nikolt egészen a sötétben.Kb fél órája követtem mikor sikítást hallottam.
-Niki!-futásnak eredtem és láttam hogy néhány suhanc vette körbe.Odamentem közel hozzájuk és annyit mondtam:
-Hagyjátok békén.
-Na mi van cica te is játszadozni akarsz?-röhögött ordenárén az egyik.
-Anyád játszadozzon veled köcsög.-odamentem és megfogtam Niki kezét.-Húzzunk innen.
-Nanana mit képzelsz hová mész?-háborodott fel a másik.
-Haza,és én nem képzelgek hanem megteszem.
-Huhh akkor inkább hozzám gyere,elszórakoznánk egykicsit.-simította végig a hajam.
-Menjen hozzád a radai rossebb seggfej,és ne érj hozzám.-elütöttem a kezét.
-Vadóc,ez tetszik.
-Kopj le nyomorék.-hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.Elővettem a zsebemből és rányomtam a zöld gombra.
-Szia cica,mindjárt megyünk csak néhány nyomorékkal futottunk össze.
-Mindjárt ott vagyunk.-s letette a telefont.

-Ki volt az cica?Csak nem egy másik dögös barátnőd?-fulldokolt megint a röhögéstől.Mire a másik miközben itta a sört félrenyelt és elkezdett köhögni aztán nevetni.
-Fulladnál meg.-köptem ki undorral a szavakat.
-Majd te meg újraélesztesz igaz?-kacsintott rám.
-Nincs az az Isten.
-Yuyu?!-hallottam a hátunk mögül a kiabálást.
-Itt vagyunk.-válaszoltam.S hallottam hogy futni kezdett valaki.Várjunk csak nem egy személy futott mert több dobbanást hallottam.
-Szia cica.-jött oda hozzám Dongwoon és átkarolt,majd egy puszit nyomott az arcomra.Joker Nikol-hoz szaladt és átkarolta.Ott volt még Kikwang és Dujun is.
-Mi a probléma srácok?-állt közénk és a suhancok közé Dujun.
-Semmi közöd hozzá izomagy.-vágta rá az aki simogatott.Én ezen elröhögtem magam,Woonie és Kiki is elfolytottak egy nevetést.
-Nem akarom még egyszer meglátni hogy a lányok közelébe mentek értve vagyok?-Fenyegetőzött Joker.
-Azt csinálunk amit akarunk.Nekünk te nem parancsolgatsz.Ha el akarunk velük szórakozni el is fogunk.
-Na ahhoz lesz nekem is egy két szavam.-szűrtem a szavakat a fogaimon keresztül.
-Az ágyban is ilyen vad a kicsike?-kérdezte vigyorogva Dongwoon-tól az egyik idióta.
-Na elég!-vetettem véget ennek és odamentem ahhoz aki ezt kérdezte.S tökönrúgtam sípcsonttal.-Tűnj el,mert különben nagyon megbánod hogy a világrajöttél.
Visszamentem a szerelmemhez és átkaroltam.Mindenki nagyon meglepődött hogy képesvoltam odamenni és tökönrúgni,de ez van.Rólam ilyeneket ne kérdezzen egy köcsög.
-Na menjünk haza mert a végén még a szemeit is kikaparom.-mondtam ingerülten és elővettem egy cigit a zsebemből,majd meggyújtottam.
-Komolyan mondtam hogy nem akarom meglátni.-nézett hátra Junhyung.Elindultunk hazafelé,mikorra a ház elé értünk mindenki lenyugodott és nagy fáradtság vette át a helyét az ingerültségnek.Bementünk a házba s a lépcsők felé vettem az irányt.
-Köszönöm.-mondta nekem Niki.
-Ha még egyszer így elmész kicsinállak.-mondtam és odamentem átölelni.-Ha bajod esett volna még rúgtam is volna rajtad kettőt.
-Az biztos nagyon jólesett volna.-nevette el magát.
-Na pihend ki magad és holnap megbeszélünk mindent.-adtam puszit az arcára és felmentem a szobába lefeküdni a balomon Woonieval.