Terv

-Milyen póló?-kíváncsiskodott.
-itt mell résznél fekete selyem,a pántja,a háta és a hasi része pedig fekete csipke.-mutogattam mit hogy képzeljen el.
-És azt a pulcsit veszed fülé amivel kupán vágtál?
-Igen.Meg azt a rövidnadrágot.-mutattam a mellettünk lévő székre.
-Hmmmm.-gondolkozott valamin.
-Na de tényleg.-próbáltam kimászni az öléből,de nem tudtam így mikor hátra nyúltam hogy megkapaszkodjak a szekrényem polcában pont azt a pólót fogtam meg amit kerestem.Előre húztam és megnéztem tényleg az-e az amelyiket gondolok és az volt.Felvettem  s most már tényleg négykézláb másztam ki a szekrény és Jeong közül. Odaálltam a tükör elé s felkaptam magamra a rövid gatyát is.nézegettem magam a tükörben mikor megjelent mögöttem Jeong és átkarolt.
-Dögös vagy.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszi.-vigyorogtam és elkezdtem fésülni a hajamat.Mikor rendesen kifésültem és csomó mentes lett kezdtem nézegetni mit csináljak vele.Oldalra húztam és összefogtam,de nem tetszett így hát kiengedtem s csak beletúrtam kettőt.Megvontam a vállamat s megfordultam Jeong kezei között így hogy az arcába nézzek fel kellett emelnem a fejemet.Azokba a gyönyörű barna szemekbe ütköztem megint,elvesztem benne s a telefonom csörgése ébresztett fel a képzelgéseim sűrűjéből.Mikor látta hogy nem nyúlok a zsebem felé,kivette a zsebemből s a füléhez tartotta.
-Mi van Robert?
-Gyertek már mert negyed óra múlva éjfél.
-Oké megyünk.-s kinyomta.
-Hol menjünk ki?-jött be Woonie nem is törődve azzal hogy Jeong engem átölel.Bár láttam a szemeiben hogy ki tudná nyírni de nem szólt inkább semmit.
-Mi?Ja, az ablakomon át.-mutattam s kibújtam az ölelésből.Kinyitottam az ablakot s kikukucskáltam a sötétbe.
-Jessica!-mondta hangot visszafojtva Rob lentről.
-Anyádat.-ijedtem meg.
-Kössz jól van.-röhögött lentről.
-Megijedtem te gyökér.
-Király.-csapott a levegőbe.
-Barom.-forgattam a szemeimet.-Na srácok ki menjen előre?
-Megyek előre.-jött mellém Woonie és melegen rám mosolygott.
-Okés.De vigyázz mert nagyot lehet ám esni.-nyomtam egy puszit az arcára.Amíg ő kimászott az ablakomon én odamentem a fiókomhoz és elővettem három elemlámpát és két gyertyát.Majd végül két öngyújtót nyomtam a zsebembe.Mikor vissza fordultam Jeong mászott ki az ablakomon de mikor vissza nézett rám kacsintott s eltűnt.Kinéztem s láttam hogy már az utolsó ágról ugrik le.-Ejj de gyorsak vagytok.
-Na gyere már te kis Jane.-kuncogott Rob.
-Te ne akard hogy leérjek mert agyon ütlek amiért megijesztettél.-fenyegetőztem mikor kiléptem a legelső ágra.S a következő pillanatban már másztam lefelé,az utolsó ágról mikor léptem le megcsúszott a cipőm s mint valami fuvallat meglibbentette a hajamat s Dongwoon elkapott mielőtt a földre estem volna.
-Köszi.-mosolyogtam mikor letett a földre.
-Máskor is.-mosolygott-Bár legközelebb ne ess le.
-Megpróbálok.-vigyorogtam.Elővettem az elemlámpákat s elindultam a sűrű és sötét erdő felé.

Az éjjel

-Hiányoztál.-csókolt meg újra.

-Te is nekem.-szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.-Készülni kéne mi?-kukucskáltam fel rá.

-Hát nem lenne egy hátrány.-mosolygott.

-Utálok akkor felkelni mikor éppen nincs kedvem.-zsörtölődtem-Mikor a legkényelmesebben fekszik az ember akkor kell felkelni.

-Majd visszafekszünk ha hazaértünk.-kacsintott.

-Oké.-pattantam ki az ágyból,odamentem a szekrényemhez és kivettem a kedvenc kék fehérnemű párosomat.

-Khm.-krákogott és kikukucskált az ajtón.Mivel nem volt ott senki gyorsan átslisszolt a szobájába.Én már a szekrényből lógtam ki úgy kerestem az itthon hagyott kedvenc pólóm s pulcsimat.A pulóvert mikor megtaláltam azzal a lendülettel dobtam ki az ágyamra.Legalább is azt hittem hogy oda dobom,mert valakit pont fejbe kólintottam.

-Au.-sziszegte.

-Ohh.Bocsánat.-másztam ki a szekrényből de hirtelen valakibe bele ütköztem és így ráestem.

-Hallod?Hány kiló vagy?-kérdezte Jeong alattam.

-Ohh.Bocsi megint.-néztem rá-Miért?

-Mert irtó könnyű vagy.-nevetett.

-Ja hát szólj hogy rántsak magammal még két polcot is.-nevettem én is.

-Na azt azért ne.-kuncogott-De nem akarsz megfordulni vagy leszállni rólam?Már nem azért de így is jó a kilátásom de azért másképp jobban tetszel.

-Hülye vagy.-fordultam meg s a mellkasára csaptam.

-Na így már tetszik.-fogta meg a lábamat.

-Bolond.-nevettem megint.

-Így van egy bolond aki bolondul érted.-emelkedett fel egy kicsit a földről s ezzel engem is magával tolva felült én meg szépen hanyatt estem.Ezen is szakadt a röhögéstől s nagy nehezen felkászálódtam a szekrény alól.-Kis porcica.-röhögött miközben egy porcicát szedett ki a hajamból.

-Hapci-prüszköltem a portól.

-Egészségedre.-mondta miközben szipogtam.

-Köszi.-dörzsölgettem meg az orromat.

Megálltam s ő is megállt,izzott a teste ahogy hozzám ért.Lélegzete egyre mélyebb s kívánatosabb lett.Iránta másképpen érzek mint Dongwoon iránt. Igaz Woonieba is és belé is szerelmes vagyok.De Son Dongwoon az a tipikus jófiú akit el lehet rontani,Jeong pedig az a vérbeli rossz srác aki bárkit megkaphat de még is én kellek neki.Bármit megtesz amit akar nem fél,s nem függ senkitől.Még mindig az ölében ülve néztem ahogy egyre lassabban és lassabban lélegzik míg végül megnyugszik.Végig engem fürkészett s én pedig egy szál melltartóban és bugyiban ülök az ölében.

-Szerintem öltözni kéne.-törtem meg a csendet.

-Nekem így is megfelelsz.

-Azt mindjárt gondoltam.-néztem a szemeibe-De nekem akkor is kell az a póló.-néztem boci szemekkel.

Megoldás

Letettem a bögrémet és rajzolgatni kezdtem a papírlapokra amíg a többiek csak bámultak rám hogy mi jön ki ebből az egészből.
-Szerintetek tudunk vele beszélni?-gondolkoztam miközben felnéztem rájuk.
Mindenkin más látszott. Jeong meglepődött,úgy ahogy Dongwoon is bár az ő szemeiben cseppnyi ijedtség is társult. Rob inkább elgondolkozó míg az új könyvtáros csajszi inkább ijedt s megbotránkozó fejet vágott.
-És hogy gondoltad ezt?-kérdezte Rob kevés idő után.
-Hát még nem idéztél szellemet?-pislogtam rá.
-Nem.
-Na kezdő.Más?-pillantottam körbe.De mindenki csak engem nézett.-Senki?Király csinálhatom egyedül.
-Attól még hogy nem csináltuk tudunk segíteni.-kommentelte Rob.
-Csak ha nem féltek.Akkor tudtok segíteni.Mert előre szólok elég veszélyes,nem csak az a lélek jöhet át a kapun amelyikkel beszélni akarunk.Hanem másik is.Gyorsan kell mindent csinálni,és határozottan. Nem lehet félni.Amilyen gyorsan csak lehet a kaput vissza kell zárni..mondtam miközben úgy éreztem hatásosabb lenne ha elemlámpával az állam alatt a sötét erdőben mondanám ezt.Bár így is eléggé becsokizott mindenki,mindenki kivéve Jeongot.Ő elszánt volt és izgalom csillogott a szemeiben.No lám akkor lesz egy társam ebben a kis szellemi túrában.
-Én kihagyom.-tojt be Dorothy.
-Mindjárt gondoltam.-kezdtem szórakozni a tollal.
-Én segítek.-fogta meg a kezem Jeong.Rá mosolyogtam s Wooniera néztem.
-Én is segítek.-erőltette meg magát.Bólintottam s végül ránéztem Robertre aki a már a félelemtől remegő Dorothy-t fürkészte.
-Te?-rúgtam bokán.
-Mi?Ki?Ja én?-hebegett.
-Igen te.-forgattam a szemeimet.
-Segítek.
-Oké.Akkor négyen csináljuk.-nyugtáztam a tényeket.
-Mi kell hozzá?
-Éjfélkor könnyebb.Így akkor csináljuk.Amúgy kell hozzá gyertya,a többit én megoldom.
-Oké akkor a réten éjfélkor találkozunk?
-Robert ha hozzám beszélsz rám nézz ne szegény csajt fürkészd aki halálra van rémülve.
-Bocs.
-Nem bocs,kis medve.-forgattam a szemeimet.Zavarában a lány inkább vissza botladozott a helyére és az aktákat kezdte megint pakolászni.
-Csinos lány.-elmélkedett miközben visszafordult hozzánk.
-Az.De ő túl jó hozzád.
-Aucs. Ez fájt.-fogta meg a mellkasát mint ha éppen szíven találta volna valami.
-Gyökér.-kezdtem el pakolni a cuccokat.
-Igaz.Ő túl jó hozzám.Hozzám egy rossz és vad nő illik,amilyen te vagy.
-Koccolj le rólam vagy eltöröm az állkapcsod.-morogtam.
-Hehehe-nevetett-Megint az ablakon fogsz kimászni?
-Nem!Megtanulok repülni.-csaptam magam mellé a kezeimet.
-Király.Na azt megnézem.-lelkendezett.
-Idióta vagy.-összepakoltam mindent a táskámba és visszatettem a széket a helyére..A fiúk is követték a példámat.Elköszöntem Deb-től ki tudja mikor látom majd viszont.A kis könyvtáros lány még mindig remegett a félelemtől mikor távoztunk,Debora nem is nagyon értette mi baja van.Hazáig B2st-et hallgattunk,már csak mert én vezettem és én kezelem a rádiót.Utálom ha valaki más zenét tesz be mint amit én akarok.Haza vezettem és beállítottam az ébresztő órámat.hogy 11-kor keltsen fel.De ha Jeong megint bejön a szobámba úgy mint reggel akkor kétlem hogy aludni fogok addig.Robertet elküldtem hogy egyen és gyűjtsön erőt.Addig is legalább engem békén hagy,még ha éjfélkor látom majd a hülye képét.Nyolc óra volt mikor ránéztem az órámra,így jó éjszakát kívántam s lefeküdtem hogy pihenjek egy kicsit.A fiúk is ezt tették.Olyan negyed óra múlva hallottam hogy nyílik az ajtóm.
-Alszol?-hallottam a halk suttogását Woonie-nak.
-Nem.-suttogtam vissza.
-Bejöhetek?
-Miért ne jöhetnél be?-kapcsoltam fel az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát.
-Ohh.Oké.-becsukta maga mögött az ajtót s leült az ágyam szélére.Most is csak egy pizsama alsó volt rajta de felül semmi.Körülbelül a nyálam csorgott.Amint észrevette kuncogott egyet,s felült mellém.Megfogta gyengéden az arcom s megcsókolt. Egypillanat alatt izzani kezdett az egész testem úgy ahogy az övé is.A csókunk hirtelen egyre tüzesebb s tüzesebb lett,míg végül már a nadrágot ráncigáltam le róla.Ő pedig rólam a hálóinget.Mikor a nyakamon lévő pontot megcsókolta azt hittem meghalok.Mire feleszméltem már hogy mit csináltunk nem akartam véget vetni ennek.Még nagyban össze voltunk gabalyodva mikor jelzett a telefonom hogy fél órán belül kelnem kell.Nagy nehezen befejeztük amit elkezdtünk s én a mellkasán feküdtem s pihentünk.

A segítség

Mikor beléptem a hatalmas könyvtárba,emlékek ezrei rohamoztak meg.Tele voltak a régi emlékekkel.Odamentem a történelmi részleghez és felmásztam a létrára.Megtaláltam négy könyvet amik erről a sztoriról szólnak.Az egyik az amit Elisabeth írt,a másik három pedig külső szemszögből.Levittem őket és leültem az egyik asztalhoz.Láttam ahogy a kis portáslány bejött és minket nézett.Miközben az egyik könyvet nyitottam ki odaszóltam:
-Hozz egy kávét,tejjel,két cukorral.Meg egy tollat és egy noteszt.
-Nem vagyok csicska.-nyafogott.De rá sem hederítettem így elindult.
-Olyan gonosz vagy.-ült le mellém Rob.
-Kuss.-mondtam miközben kinyitottam a másik könyvet.Leültek körém a fiúk én pedig halkan motyogtam ahogy olvastam.Letette elém a kávét Dorothy,mellé a noteszt és a tollat.
-Kösz.-mondtam és elvettem a tollat és a noteszt.
-Szívesen.
Ahogy babráltam a könyvekkel és írtam a füzetbe láttam a szemem sarkából hogy még mindig ott áll.
-Nem kell más.-mondtam elfoglaltan.
-Ja tudom.Csak kérdezni akarok valamit.
-Kérdezz.-tettem le a tollat és összekulcsoltam a kezem a könyv felett.
-Hát...Azt...Hogy...
-Gyorsabban ha lehetne mert dolgom van.
-Oké,Azt...Hogy...Izé...
-Ne dadogj már kérlek.-fogta a a fejét Jeong.
-Nem harap.Tedd fel a kérdést,válaszol és nem kell idegeskedni.Nem vizsgán vagy.-mondta Woonie.
-Oké-oké.Azt akartam kérdezni hogy mit kutattok.Mert ezeket a könyveket soha senki nem olvassa.Mindenki azt hiszi hogy ez csak egy legenda.
-Te nem hiszed hogy csak egy legenda?-kérdeztem.
-Mindegy.-mondta-Megyek megcsinálom az aktákat.
-Ül.-mondtam türelmetlenül és a székre mutattam.-Az aktákat egyszerű megcsinálni.
-De...-hápogott.Ránéztem szúrósan ő pedig leült.
-Folytasd.-mondta Jeong kíváncsian.
-Hát a barátnőm rokonával történt ez meg.S én is éreztem már hogy mint ha nem lennék egyedül,meg hogy figyelnek meg ilyenek.
-Milyenek?-dőltem előre a az asztalnál.
-Például mikor éjszaka van mint ha lefeküdne mellém,és hogy valaki átkarol meg ilyenek.
-Mióta vannak ilyenek?
-Azóta mikor két srácot szerettem,de aztán otthagytam mind a kettőt mert seggfejek voltak.-kezdett már kicsit pánikos lenni a hangja.
-Hmmm.Ez furcsa.Hány éves vagy?
-17.Suli melletti meló.
-Értem.Hmmm...-gondolkoztam el.Ez baromság,nem lehetek olyan hülye hogy hiszek ebben.De még is igaz.Belekortyoltam a kávémba és olvasni kezdtem a könyveket miközben a többiek beszélgettek.Olvastam olvastam mikor egy érdekes részhez nem érkeztem.
"-Mikor felébredtem Dean alakját pillantottam meg mikor mellettem állt.Állt,de nem csinált mást.Én azt hittem álmodom ezért ahogy az álmokban szokás megszólítottam.Ő elmosolyodott és azt mondta:-Egyszer veled leszek,s vigyázok rád.Amikor észhez kaptam hogy nem álom felkapcsoltam a villanyt,de nem volt ott senki.Éreztem az illatát ahogy ott állt.Mikor visszafeküdtem a sötétben éreztem lehelletének illatát ahogy csikizte az arcomat.Így aludtam el könnyek között."
-Nem akar senkit bántani.-elmélkedtem,s megittam a kávémat.

Bocs hogy ilyen rövid,de elég mérges lettem mikor elszállt a mentése a folytatásnak.(Sorry ♥)

A könyvtár

-Fura.
-Na gyere elmondom a történetet.-megfogtam a kezét és kihúztam a rétre.
-Na szóval akkor elmondom.-kezdett bele Rob.
-Kuss én mondom.-csaptam tarkón-Na szóval."Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány,talált mást és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni."
-Ez egy szép történet.De neked ehhez mi közöd?Vagy legalább is ez a Dean gyerek mit akar tőled?
-Fogalmam sincs.De igaz történet.Még jó hogy hoztam az itthoni laptopot.-leültem török ülésbe és bekapcsoltam a gépet.Beléptem a saját doc-omba s a böngészőre kattintottam.Beírtam "Elisabeth & Dean története".
Rengeteg féle képpen írták át a sztorit hogy horrorisztikusabbnál horrorisztikusabb legyen.Nagy nehezen megtaláltam az igaz történetet és kutakodni kezdtem a neten. Semmi használhatót nem találtam így kikapcsoltam s a táskámba mélyesztettem.
-Könyvtárba kell menjünk.-nyugtáztam.
-Csak ne a központiba.Mert onnan ki vagyok tiltva.-röhögött Robert.
-Igen tudom mikor felgyújtottad a kukát.-fojtottam el a nevetést.
-Igen.Akkor is neked akartam levelet írni és átdobni a másik asztalhoz,mikor felborítottam a gyertyatartót.Kellett nekik gyertyákat tenni az asztalokra.
-Mivel halloween volt,ezért gyújtottak gyertyákat.És minden normális ember tudta hogy vigyázzanak csak te vagy olyan hülye hogy beleborítsd a kukába ami tele van papírdarabokkal.Legalább fújtad volna el.-nevettem miközben mentünk újra a ház felé.
-Persze ha lett volna rá időm elfújtam volna.Csak mivel nem volt rá időm így felgyújtottam.
-Idióta.-röhögtem már teljesen mikor kiestem az udvarra.-Au.-röhögtem megint.
-Jól vagy?-guggolt le mellém Jeong.
-Naná.-és lerántottam,magam mellé terveztem de végül rám esett-Ugh-jött ki belőlem az összes szusz.
-Bolond.-nevetett.
-Kinyomod a lelkem is.-nevettem.S lelöktem magamról,de ez a hülye magára rántott azzal a lendülettel.-Woah.-néztem rá nevetve.
A két fiú mögöttem nem nevetett inkább undok fejet vágtak Jeong felé.
-Megyünk vagy hagyjuk a francba?-kérdezte ingerülten Woonie.
-Menjünk.-álltam fel és segítettem Jeongnak is felállni.-Anyuuu!-kiabáltam miközben mentünk a ház felé.
-Ne kiabálj már te bolond!-kiabált vissza anyu.-Mit akarsz?
-Kocsit.
-Vidd úgy sem megyek ma sehova.
-Köcce.
-Van mit.De ugye ettél?
-Nem.-és már kint is voltam a kocsinál.
-Gyorsan leráztad anyudat.-mondta Rob.
-Régóta nem mondta meg senki mit csináljak így megszoktam.
-Értem.-beült Woonie mellém a többiek pedig a hátsó ülése foglaltak helyet.Amint megszoktam mikor beültem a kocsiba és az útra tereltem a kocsit megfogtam Woonie kezét.Felhajtottam a főútra és gyorsítottam.
Bekapcsoltam a rádiót de mikor Justin Bieber szólalt meg benne elszörnyülködve és undorral az arcomon levettem a hangerőt.
-Kérlek vedd elő valamelyik CD-t a kesztyűtartóból.
-Oké.-kinyitotta és kivett egy tucat CD-t.-Melyiket szeretnéd?Van itt két Shinee,három Big Bang,Négy 4 Minute,és az összes B2st.
-Beast is the Best.Azok közül meg választhatsz te.-mosolyogtam rá.
-Remélem jó lesz.-mondta és betette az egyik CD-t.Egyből Dujun és Dongwoon dala csendült fel.Mire vége lett a dalnak Egy könnycsepp hagyta el a szemem.Ő odahajolt és lecsókolta a sós vizet.
-Szeretlek.-mondta lágyan.
-Én is szeretlek.-mondtam biztosan.-De...-nem fejeztem be a mondatot.
-Tudom.-mondta s megszorította a kezem.Leállítottam a motort a hatalmas könyvtár parkolójában.Kinyitottam az ajtót és a hűvös szellő simította meg az arcom.
-Menjünk.-mondtam.S elindultam az ajtó felé a srácok mögöttem jöttek.-Ne aggódj Rob mivel engem szeretnek téged is beengednek.De seggbe rúglak ha hozzáérsz bármihez.
-Ha akarod rajtad tarthatom a kezem.-mondta ártatlanul.
-Tartsd zsebbe.-forgattam a szemeimet.
-Ünneprontó.-durcázott be.
-Megesik.-mondtam és beléptem a könyvtárba.
A recepciónál egy fiatalabb titkárnő ült és mikor beléptünk felemelte a fejét.
-Üdv.-köszöntem neki.
-Üdv.-köszönt vissza flegmán-Be vagytok iratkozva a könyvtárba?Mert ha nem akkor be kell iratkozni mielőtt bementek.-kezdte nekem a rizsázást.
-Be.-mondtam unottan és a körmeimet kezdtem nézegetni hogy észrevegye halálra untat.
-Így nem viselkedünk egy könyvtárban.Én Dorothy Waldorf vagyok recepciós.-háborgott.
-Tudod kinek a helyére vettek fel aranyom?
-Jessica Brown-éra.Ő volt a hónap dolgozója és az év legjobb könyvtárosa.-húzta ki magát.
-Igen én vagyok Jessica Brown szóval fogd vissza a szádat vagy szólok Debora-nak hogy lenézed az ügyfeleket.
-Ch.Mond ezt annak aki elhiszi.-mondta lenézően.S ekkor kilépett Debora az irodájából.
-Jess.-lelkendezett Deb.
-Deb.Szia.-mosolyogtam rá.
-Hogy hogy itthon vagy?Nem Korea-ba költöztél?
-De csak haza ugrottam.Használhatnám a könyveket?
-Persze drágám.Amit akarsz azt csinálsz itt.-ölelt meg-Te meg mit keresel itt?-nézett Deb Robertre.
-Velem van.Nem fog semmihez sem érni mert eltöröm a kezét.Ígérem.
-Rendben.-nyugodott meg-Kutakodj csak.
Mikor Deb elment felültem Dorothy asztalára és csak ennyit mondtam.
-Mondtam hogy te húzod a rövidebbet kis anyám.-és lelöktem néhány aktát a földre.-Mellesleg az aktákat rosszul raktad össze.-mondtam neki flegmán és bementünk a könyvek közé.

Kutakodás

Hirtelen elnyomott az álom és csak arra keltem fel hogy besüpped mellettem az ágy.Sehol senki,nyüszörögni kezdtem de hamar vissza aludtam.Reggel Jeong keltet egy csókkal.
-Jó reggelt baby.-nyomott még egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam-Jó kis ébresztés.-nyújtózkodtam ki az ágyon.
-Ébresztenélek mással is.-vigyorgott.
Kuncogtam-Na megyek már.-ledobtam magamról a takarót,s ő enyhén nagyot nézett.Végig néztem magamon az ágy mellett állva.
-Mi az?-néztem rá.Pedig az itthon szokásos alvós szerkóm volt rajtam egy combig érő passzos selyem hálóing.
-Ughm.-nyelt nagyot-Öltözz fel vagy hagyd azt csináljam ami eszembe jutott.-nézett rám tág szemekkel majd elfordította a fejét.
-Ohhhh. Értem és sajnálom.-mondtam és elfordultam.Ő átölelt erősen hátulról és a nyakamba csókolt.Nagy nyögés jött ki ajkamból és teljesen hozzá simultam.Megfordultam és a nyakába borultam olyan vadul csókolt hogy teljesen feltüzelt.Az ölébe ugrottam és ráestünk az ágyra,ott csókolóztunk tovább.
-Jessica!-hallottam Robert kiabálását az ablakom alól.
-Húzz innen.-mondtam durcásan két csók között.
-Jess tudom hogy még nem vagy fent.Szóval vonszold ki azt a formás segged vagy bemegyek.-fenyegetőzött.
-Fulladj meg!-kiabáltam le-Franc.-durcáztam be és odamentem a szekrényemhez felöltözni.Elővettem a fekete rózsaszín melegítő nadrágomat és egy passzos toppot,rá pedig egy BigBang-es pulcsimat. Jeong végignézte ahogy öltözök.Kifésültem a hajam s feldobtam egy baseball sapkát.Belenéztem a tükörbe s mivel eléggé normálisan néztem ki odafordultam Jeonghoz.
-Kész vagytok?
-Igen.Dongwoon még lent evett mikor feljöttem.
-Te ettél?
-Most téged ennélek legszívesebben.-jött oda és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Ne.. cs...csináld.
-Miért.-cirógatta a nyakam az ajkával.
-Mert nem tudsz magadról leszedni.-csókoltam meg és beleharaptam az ajkába.
-Állok elébe.-kuncogott.
-Jessica Brown azonnal gyere le vagy felmegyek.-kiabált már idegesen.
Oda mentem az ablakhoz kinyitottam és kihajoltam.
-Fogd be a lepénylesőd vagy megbánod.-könyököltem az ablakpárkányra.
-Megint az ablakon akarsz kimászni?
-Megint?Mikor másztam ki az ablakon?
-Mindig mikor Greghez jöttem.Vagy éppen hozzád csak nem mondtam el.
-Oké elég sűrűn másztam ki az ablakon.De az régen volt.S most már elhiheted érted sehová nem mennék.
-Jó.Na indulhatunk?
-Hoztál mindent?
-Igen.Olyan nehéz a zsákom hogy leszakad a vállam.
-Nagyon helyes.Mindjárt jövünk.
Bezártam az ablakot s lementünk a konyhába.
-Hová mentek ilyen korán?-kérdezte anyu.
-Túrázni.
-Nem eszel?
-Nem vagyok éhes.-néztem Jeongra ő pedig egy kacér mosollyal válaszolt.
-Már csináltam nektek néhány szendvicset.
-Köszi anyu.-adtam neki egy puszit és elővettem a rég nem látott hátizsákomat a kabátos szekrény aljából.Beletettem egy külön részbe a kaját és bezártam.Kimentem a garázsba ott minden lehetséges eszközt betettem a táskába ami csak kellhet.Fényképezőgépet a nyakamba vettem és feltettem a hátamra a zsákot.
-Végre.-nyögte Rob mikor megjelentünk az udvaron.
-Kussolsz.-vágtam rá.
Ezzel abba is maradt a vita.Bementünk az erdőbe egészen a rétig ahol tegnap megtaláltak.Fél óra alatt ott voltunk s lepihentünk egy kicsit a rét közepén.A srácok a fényes napsütésben sütkéreztek én pedig egyre csak azokat a bokrokat szuggeráltam.
-Kész én nem bírom tovább.-álltam fel és elindultam a bokrok irányába.Átmentem a vastag növényzeten és egy vastag fával találtam magam szemben amire egy hatalmas szív volt vésve két névvel.
"Elisabeth ♥ Dean." Elővettem a fényképezőgépet és csináltam róla képeket.S megláttam a kötelet.Elámultam s lefényképeztem azt is.Levágtam belőle egy darabot s beletettem egy borítékba.Minden régi emlék ott volt.Elmondta az egész sztorit.
-Hát tényleg megtörtént.-motyogtam.
-Jessie!-szólt Woonie és bejött mögém a bokroktól.
-Itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen,Miért?
-Nem mondtad el a történtet.S miért érzem azt hogy figyelnek?-borzongott meg.
-Te is érzed?
-Igen miért te is?
-Ühüm-bólogattam-Tegnap éjszaka pedig azt éreztem hogy valaki odafeküdt mellém.Pedig senki sem volt velem.
-Ez ijesztő.
-Az.De vagy a képzeletem játszik velem vagy pedig ez a Dean gyerek akar tőlem valamit.És ki fogom deríteni.Utána nézek minden könyvben,az interneten.Mert nem fogok félni éjszaka.

A legenda

Megálltam és vártam mert megint zajt hallottam.Aztán mikor már láttam a bokrok erős rázkódását hátrálni kezdtem de beleütköztem valakibe így hatalmas sikítás hagyta el számat.Mikor megfordultam Jeong volt ott és meglepedten nézett rám.
-Nyugi Jess.Csak én vagyok.-nyugtatott.
Én levegő után kapkodva estem fenékre.
-Mi volt ez?-rohant Dongwoon ki az erdőből.Mikor észrevett engem a földön Jeong előtt kérdőn nézett ránk.
-Hagyjuk.-lihegtem és hanyatt dobtam magam a kis mezőn.
-Csak akkor értem ide mikor hátrálni kezdett és mikor nekem ütközött sikított és azt hittem megsüketülök.Utána seggre esett és ideértél.-ecsetelte el a dolgokat Jeong.
-Mitől féltél ennyire?-gugolt le hozzám Woonie.
-Hagyjuk.Biztos valami hülyeség.-legyintettem.
-Nekem nem tűnt annak.-mondta a még felettem álló Jeong.
-Tudjátok hogy milyen érzés mikor valaki figyel,de nem tudjátok honnan vagy ki.-vártam hát ha reagálnak de semmi-Na ez volt velem is.Körülvelül fél órája érzem hogy figyeli valaki minden lépésemet.S ettől kiráz a hideg.Mikor Jeong ideért akkor láttam hogy azok a bokrok eszeveszettül rángatóztak ezért kaptam idegbajt mikor neki mentem.
-Ezek?-indult oda Jeong.
-Igen.De ne menj oda.-kaptam el lentről a kezét-És te sem.-fogtam meg Dongwoont.
-Rendben.-nyugtatott meg.
-Menjünk haza.-mondta Woonie.
-Hol van Robert?-vettem elő az undorkodós hangom.
-Tényleg.Basszus.-elővette Jeong a telefonját és hívta.
-Te tudod a számát?
-Mindkettőnknek megadta mikor elrohantál.
-Király.-forgattam a szemeimet.
-Megvan.A házuknál találkozunk.-s letette a telefont.
-Mostmár mehetünk.Gyere baby.-felhúzott a földről és átkarolt.
Mikor megtettük az első lépést megállt egy pillanatra és körbe kémlelt.Én is ugyan ezt tettem egy Dongwoon is.Megvonta Jeong a vállát és mentünk tovább körülbelül háromnegyed óra alatt odaértünk a garázshoz.Rob már ott várt minket.
-Ti is éreztétek?-kérdeztem suttogva.
-Igen.-mondta Woonie és kirázta a hideg.Jeong csak bólintott.
-Jól vagy?-rohant oda Robert aggódó fejjel és fürkészett nem-e lett bajom.
-Ja.-elmentem mellette és bementem a garázsba ott feállítottam a motort és megnéztem nem-e lett nagy baja a puffanástól.-Itthon vagyok Anyu!-kiabáltam a házba.
-Oké!-hallottam a kiabálását.
Elvettem a kisasztalomról a rongyomat és takarítgatni kezdtem a poros részeket.Néhány kissebb horpadás keletkezett a tankon de egyéb baja nem lett így mikor befejeztem a takarítgatását elkezdtem lecsavarozni a benzintankot.Leszedtem és feltettem a munkalapomra.Eddig egyedül voltam a garázsban de most éreztem valaki jelenlétét.Mikor körbe pillantottam láttam hogy senki sincs a közelemben.A srácok leültek a fűbe és úgy beszélgettek.Mikor éreztem egy kis hideg fuvallatot ami a hajam az arcomba fújta bizseregni kezdett a gerincem.Eszembe jutott a régi legenda.
-Az nem lehet igaz.-mondtam magamnak és megráztam a fejemet.Az egész legenda lepergett az agyamban.
Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány talált mást,és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni.
-Basszus.A jel!-csaptam a földhöz a kezemben lévő kalapácsot.Elindultam az erdő felé de már tudtam mit keressek.
-Te meg hová mész?-kérdezte Jeong és Robert elkapta a kezem.
-Nem mehetsz újra az erdőbe.
-Oda megyek ahová csak akarok,mert neked rohadtul semmi közöd hozzá.-löktem le magamról a kezét.-Eszembe jutott valami és meg kell róla bizonyosodnom.
-Nem ér rá holnap?-kérdezte Woonie aki éppen az órájára tekintett.Negyed nyolc lenne?Jól láttam?
-De ráér.De én akkor is elmegyek holnap.
-Persze hogy elmész cica.De csak akkor ha mi is megyünk.Még egyszer nem hagyom hogy eltűnj.
-Rendben.-hagytam annyiban a dolgot.
Leültem mellé és Jeong mellé s rátettem a fejem Dong vállára.S lenyugodtam kicsit.
-Amúgy mi jutott eszedbe?-fordult felém Rob de eldöntöttem hogy nem érdekel,úgy fogok viselkedni vele mint egy idegennel.
-A legenda.-mondtam hidegen.Erre felvillantak a szemei és a két fiúra nézett.
-Legenda?Milyen legenda?-nézett ránk Dongwoon.
-Mit éreztél?-nézett rám Rob.
-Hogy figyelnek.S mikor a garázsba mentem éreztem hogy van ott valaki,meg hűvös szellő fújta a hajam az arcomba pedig szélvédett helyen voltam.
-Az lehetetlen.-hápogott.
-Na menjen mindenki aludni.Holnap korán indulunk.-csapta össze a kezeit Robert.
-Honnan veszed hogy te is jössz?-néztem rá.
-Onnan hogy ismerem a történtetet.S nem fogom hagyni hogy egyedül kutakodj.-tudom mennyire imádja az ilyen ügyeket.Így csak bólintottam.
-Hozz mindent.Nektek pedig elmondok majd útközben mindent.
-Mi mindent hozzak?Könyvet,füzetet,tollat?
-UV lámpát,vokitokit,szikét,kést,pisztojt és a többi.
-Minek ezek?-néztek rám a fiúk.
-Kutatni fogunk.
-Mi után?
-Egy régi történetet fogunk kikutatni igaz lehet-e a legenda.
-Na most már tényleg mindenkinek alvás.Reggel nyolckor itt várlak titeket.
-Nyolckor?-néztem rá.Úgy be van zsongva mint egy gyerek karácsonykor.
-Most te is kénytelen leszek akkor felkelni,nem alhatsz délig.
-Én korábban indultam volna de azért bekaphatod.
-Bekapnám csak túl sok a szemtanú.-kacsintott.
-Fordulj fel.
-Én is beléd baby.
-Na koccolj.Reggel ugyan itt.-bezártam a garázst és bementünk a házba,meg vacsoráztunk,lefürödtünk és mentünk aludni.Alig tudtam behunyni a szemem mert éreztem valami vagy inkább vallaki figyel.