Megoldás

Letettem a bögrémet és rajzolgatni kezdtem a papírlapokra amíg a többiek csak bámultak rám hogy mi jön ki ebből az egészből.
-Szerintetek tudunk vele beszélni?-gondolkoztam miközben felnéztem rájuk.
Mindenkin más látszott. Jeong meglepődött,úgy ahogy Dongwoon is bár az ő szemeiben cseppnyi ijedtség is társult. Rob inkább elgondolkozó míg az új könyvtáros csajszi inkább ijedt s megbotránkozó fejet vágott.
-És hogy gondoltad ezt?-kérdezte Rob kevés idő után.
-Hát még nem idéztél szellemet?-pislogtam rá.
-Nem.
-Na kezdő.Más?-pillantottam körbe.De mindenki csak engem nézett.-Senki?Király csinálhatom egyedül.
-Attól még hogy nem csináltuk tudunk segíteni.-kommentelte Rob.
-Csak ha nem féltek.Akkor tudtok segíteni.Mert előre szólok elég veszélyes,nem csak az a lélek jöhet át a kapun amelyikkel beszélni akarunk.Hanem másik is.Gyorsan kell mindent csinálni,és határozottan. Nem lehet félni.Amilyen gyorsan csak lehet a kaput vissza kell zárni..mondtam miközben úgy éreztem hatásosabb lenne ha elemlámpával az állam alatt a sötét erdőben mondanám ezt.Bár így is eléggé becsokizott mindenki,mindenki kivéve Jeongot.Ő elszánt volt és izgalom csillogott a szemeiben.No lám akkor lesz egy társam ebben a kis szellemi túrában.
-Én kihagyom.-tojt be Dorothy.
-Mindjárt gondoltam.-kezdtem szórakozni a tollal.
-Én segítek.-fogta meg a kezem Jeong.Rá mosolyogtam s Wooniera néztem.
-Én is segítek.-erőltette meg magát.Bólintottam s végül ránéztem Robertre aki a már a félelemtől remegő Dorothy-t fürkészte.
-Te?-rúgtam bokán.
-Mi?Ki?Ja én?-hebegett.
-Igen te.-forgattam a szemeimet.
-Segítek.
-Oké.Akkor négyen csináljuk.-nyugtáztam a tényeket.
-Mi kell hozzá?
-Éjfélkor könnyebb.Így akkor csináljuk.Amúgy kell hozzá gyertya,a többit én megoldom.
-Oké akkor a réten éjfélkor találkozunk?
-Robert ha hozzám beszélsz rám nézz ne szegény csajt fürkészd aki halálra van rémülve.
-Bocs.
-Nem bocs,kis medve.-forgattam a szemeimet.Zavarában a lány inkább vissza botladozott a helyére és az aktákat kezdte megint pakolászni.
-Csinos lány.-elmélkedett miközben visszafordult hozzánk.
-Az.De ő túl jó hozzád.
-Aucs. Ez fájt.-fogta meg a mellkasát mint ha éppen szíven találta volna valami.
-Gyökér.-kezdtem el pakolni a cuccokat.
-Igaz.Ő túl jó hozzám.Hozzám egy rossz és vad nő illik,amilyen te vagy.
-Koccolj le rólam vagy eltöröm az állkapcsod.-morogtam.
-Hehehe-nevetett-Megint az ablakon fogsz kimászni?
-Nem!Megtanulok repülni.-csaptam magam mellé a kezeimet.
-Király.Na azt megnézem.-lelkendezett.
-Idióta vagy.-összepakoltam mindent a táskámba és visszatettem a széket a helyére..A fiúk is követték a példámat.Elköszöntem Deb-től ki tudja mikor látom majd viszont.A kis könyvtáros lány még mindig remegett a félelemtől mikor távoztunk,Debora nem is nagyon értette mi baja van.Hazáig B2st-et hallgattunk,már csak mert én vezettem és én kezelem a rádiót.Utálom ha valaki más zenét tesz be mint amit én akarok.Haza vezettem és beállítottam az ébresztő órámat.hogy 11-kor keltsen fel.De ha Jeong megint bejön a szobámba úgy mint reggel akkor kétlem hogy aludni fogok addig.Robertet elküldtem hogy egyen és gyűjtsön erőt.Addig is legalább engem békén hagy,még ha éjfélkor látom majd a hülye képét.Nyolc óra volt mikor ránéztem az órámra,így jó éjszakát kívántam s lefeküdtem hogy pihenjek egy kicsit.A fiúk is ezt tették.Olyan negyed óra múlva hallottam hogy nyílik az ajtóm.
-Alszol?-hallottam a halk suttogását Woonie-nak.
-Nem.-suttogtam vissza.
-Bejöhetek?
-Miért ne jöhetnél be?-kapcsoltam fel az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát.
-Ohh.Oké.-becsukta maga mögött az ajtót s leült az ágyam szélére.Most is csak egy pizsama alsó volt rajta de felül semmi.Körülbelül a nyálam csorgott.Amint észrevette kuncogott egyet,s felült mellém.Megfogta gyengéden az arcom s megcsókolt. Egypillanat alatt izzani kezdett az egész testem úgy ahogy az övé is.A csókunk hirtelen egyre tüzesebb s tüzesebb lett,míg végül már a nadrágot ráncigáltam le róla.Ő pedig rólam a hálóinget.Mikor a nyakamon lévő pontot megcsókolta azt hittem meghalok.Mire feleszméltem már hogy mit csináltunk nem akartam véget vetni ennek.Még nagyban össze voltunk gabalyodva mikor jelzett a telefonom hogy fél órán belül kelnem kell.Nagy nehezen befejeztük amit elkezdtünk s én a mellkasán feküdtem s pihentünk.