-Te is nekem.-szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.-Készülni kéne mi?-kukucskáltam fel rá.
-Hát nem lenne egy hátrány.-mosolygott.
-Utálok akkor felkelni mikor éppen nincs kedvem.-zsörtölődtem-Mikor a legkényelmesebben fekszik az ember akkor kell felkelni.
-Majd visszafekszünk ha hazaértünk.-kacsintott.
-Oké.-pattantam ki az ágyból,odamentem a szekrényemhez és kivettem a kedvenc kék fehérnemű párosomat.
-Khm.-krákogott és kikukucskált az ajtón.Mivel nem volt ott senki gyorsan átslisszolt a szobájába.Én már a szekrényből lógtam ki úgy kerestem az itthon hagyott kedvenc pólóm s pulcsimat.A pulóvert mikor megtaláltam azzal a lendülettel dobtam ki az ágyamra.Legalább is azt hittem hogy oda dobom,mert valakit pont fejbe kólintottam.
-Au.-sziszegte.
-Ohh.Bocsánat.-másztam ki a szekrényből de hirtelen valakibe bele ütköztem és így ráestem.
-Hallod?Hány kiló vagy?-kérdezte Jeong alattam.
-Ohh.Bocsi megint.-néztem rá-Miért?
-Mert irtó könnyű vagy.-nevetett.
-Ja hát szólj hogy rántsak magammal még két polcot is.-nevettem én is.
-Na azt azért ne.-kuncogott-De nem akarsz megfordulni vagy leszállni rólam?Már nem azért de így is jó a kilátásom de azért másképp jobban tetszel.
-Hülye vagy.-fordultam meg s a mellkasára csaptam.
-Na így már tetszik.-fogta meg a lábamat.
-Bolond.-nevettem megint.
-Így van egy bolond aki bolondul érted.-emelkedett fel egy kicsit a földről s ezzel engem is magával tolva felült én meg szépen hanyatt estem.Ezen is szakadt a röhögéstől s nagy nehezen felkászálódtam a szekrény alól.-Kis porcica.-röhögött miközben egy porcicát szedett ki a hajamból.
-Hapci-prüszköltem a portól.
-Egészségedre.-mondta miközben szipogtam.
-Köszi.-dörzsölgettem meg az orromat.
Megálltam s ő is megállt,izzott a teste ahogy hozzám ért.Lélegzete egyre mélyebb s kívánatosabb lett.Iránta másképpen érzek mint Dongwoon iránt. Igaz Woonieba is és belé is szerelmes vagyok.De Son Dongwoon az a tipikus jófiú akit el lehet rontani,Jeong pedig az a vérbeli rossz srác aki bárkit megkaphat de még is én kellek neki.Bármit megtesz amit akar nem fél,s nem függ senkitől.Még mindig az ölében ülve néztem ahogy egyre lassabban és lassabban lélegzik míg végül megnyugszik.Végig engem fürkészett s én pedig egy szál melltartóban és bugyiban ülök az ölében.
-Szerintem öltözni kéne.-törtem meg a csendet.
-Nekem így is megfelelsz.
-Azt mindjárt gondoltam.-néztem a szemeibe-De nekem akkor is kell az a póló.-néztem boci szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése