-Milyen póló?-kíváncsiskodott.
-itt mell résznél fekete selyem,a pántja,a háta és a hasi része pedig fekete csipke.-mutogattam mit hogy képzeljen el.
-És azt a pulcsit veszed fülé amivel kupán vágtál?
-Igen.Meg azt a rövidnadrágot.-mutattam a mellettünk lévő székre.
-Hmmmm.-gondolkozott valamin.
-Na de tényleg.-próbáltam kimászni az öléből,de nem tudtam így mikor hátra nyúltam hogy megkapaszkodjak a szekrényem polcában pont azt a pólót fogtam meg amit kerestem.Előre húztam és megnéztem tényleg az-e az amelyiket gondolok és az volt.Felvettem s most már tényleg négykézláb másztam ki a szekrény és Jeong közül. Odaálltam a tükör elé s felkaptam magamra a rövid gatyát is.nézegettem magam a tükörben mikor megjelent mögöttem Jeong és átkarolt.
-Dögös vagy.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszi.-vigyorogtam és elkezdtem fésülni a hajamat.Mikor rendesen kifésültem és csomó mentes lett kezdtem nézegetni mit csináljak vele.Oldalra húztam és összefogtam,de nem tetszett így hát kiengedtem s csak beletúrtam kettőt.Megvontam a vállamat s megfordultam Jeong kezei között így hogy az arcába nézzek fel kellett emelnem a fejemet.Azokba a gyönyörű barna szemekbe ütköztem megint,elvesztem benne s a telefonom csörgése ébresztett fel a képzelgéseim sűrűjéből.Mikor látta hogy nem nyúlok a zsebem felé,kivette a zsebemből s a füléhez tartotta.
-Mi van Robert?
-Gyertek már mert negyed óra múlva éjfél.
-Oké megyünk.-s kinyomta.
-Hol menjünk ki?-jött be Woonie nem is törődve azzal hogy Jeong engem átölel.Bár láttam a szemeiben hogy ki tudná nyírni de nem szólt inkább semmit.
-Mi?Ja, az ablakomon át.-mutattam s kibújtam az ölelésből.Kinyitottam az ablakot s kikukucskáltam a sötétbe.
-Jessica!-mondta hangot visszafojtva Rob lentről.
-Anyádat.-ijedtem meg.
-Kössz jól van.-röhögött lentről.
-Megijedtem te gyökér.
-Király.-csapott a levegőbe.
-Barom.-forgattam a szemeimet.-Na srácok ki menjen előre?
-Megyek előre.-jött mellém Woonie és melegen rám mosolygott.
-Okés.De vigyázz mert nagyot lehet ám esni.-nyomtam egy puszit az arcára.Amíg ő kimászott az ablakomon én odamentem a fiókomhoz és elővettem három elemlámpát és két gyertyát.Majd végül két öngyújtót nyomtam a zsebembe.Mikor vissza fordultam Jeong mászott ki az ablakomon de mikor vissza nézett rám kacsintott s eltűnt.Kinéztem s láttam hogy már az utolsó ágról ugrik le.-Ejj de gyorsak vagytok.
-Na gyere már te kis Jane.-kuncogott Rob.
-Te ne akard hogy leérjek mert agyon ütlek amiért megijesztettél.-fenyegetőztem mikor kiléptem a legelső ágra.S a következő pillanatban már másztam lefelé,az utolsó ágról mikor léptem le megcsúszott a cipőm s mint valami fuvallat meglibbentette a hajamat s Dongwoon elkapott mielőtt a földre estem volna.
-Köszi.-mosolyogtam mikor letett a földre.
-Máskor is.-mosolygott-Bár legközelebb ne ess le.
-Megpróbálok.-vigyorogtam.Elővettem az elemlámpákat s elindultam a sűrű és sötét erdő felé.
2013. március 27., szerda
2013. március 22., péntek
Az éjjel
-Hiányoztál.-csókolt meg újra.
-Te is nekem.-szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.-Készülni kéne mi?-kukucskáltam fel rá.
-Hát nem lenne egy hátrány.-mosolygott.
-Utálok akkor felkelni mikor éppen nincs kedvem.-zsörtölődtem-Mikor a legkényelmesebben fekszik az ember akkor kell felkelni.
-Majd visszafekszünk ha hazaértünk.-kacsintott.
-Oké.-pattantam ki az ágyból,odamentem a szekrényemhez és kivettem a kedvenc kék fehérnemű párosomat.
-Khm.-krákogott és kikukucskált az ajtón.Mivel nem volt ott senki gyorsan átslisszolt a szobájába.Én már a szekrényből lógtam ki úgy kerestem az itthon hagyott kedvenc pólóm s pulcsimat.A pulóvert mikor megtaláltam azzal a lendülettel dobtam ki az ágyamra.Legalább is azt hittem hogy oda dobom,mert valakit pont fejbe kólintottam.
-Au.-sziszegte.
-Ohh.Bocsánat.-másztam ki a szekrényből de hirtelen valakibe bele ütköztem és így ráestem.
-Hallod?Hány kiló vagy?-kérdezte Jeong alattam.
-Ohh.Bocsi megint.-néztem rá-Miért?
-Mert irtó könnyű vagy.-nevetett.
-Ja hát szólj hogy rántsak magammal még két polcot is.-nevettem én is.
-Na azt azért ne.-kuncogott-De nem akarsz megfordulni vagy leszállni rólam?Már nem azért de így is jó a kilátásom de azért másképp jobban tetszel.
-Hülye vagy.-fordultam meg s a mellkasára csaptam.
-Na így már tetszik.-fogta meg a lábamat.
-Bolond.-nevettem megint.
-Így van egy bolond aki bolondul érted.-emelkedett fel egy kicsit a földről s ezzel engem is magával tolva felült én meg szépen hanyatt estem.Ezen is szakadt a röhögéstől s nagy nehezen felkászálódtam a szekrény alól.-Kis porcica.-röhögött miközben egy porcicát szedett ki a hajamból.
-Hapci-prüszköltem a portól.
-Egészségedre.-mondta miközben szipogtam.
-Köszi.-dörzsölgettem meg az orromat.
Megálltam s ő is megállt,izzott a teste ahogy hozzám ért.Lélegzete egyre mélyebb s kívánatosabb lett.Iránta másképpen érzek mint Dongwoon iránt. Igaz Woonieba is és belé is szerelmes vagyok.De Son Dongwoon az a tipikus jófiú akit el lehet rontani,Jeong pedig az a vérbeli rossz srác aki bárkit megkaphat de még is én kellek neki.Bármit megtesz amit akar nem fél,s nem függ senkitől.Még mindig az ölében ülve néztem ahogy egyre lassabban és lassabban lélegzik míg végül megnyugszik.Végig engem fürkészett s én pedig egy szál melltartóban és bugyiban ülök az ölében.
-Szerintem öltözni kéne.-törtem meg a csendet.
-Nekem így is megfelelsz.
-Azt mindjárt gondoltam.-néztem a szemeibe-De nekem akkor is kell az a póló.-néztem boci szemekkel.
2013. március 21., csütörtök
Megoldás
Letettem a bögrémet és rajzolgatni kezdtem a papírlapokra amíg a többiek csak bámultak rám hogy mi jön ki ebből az egészből.
-Szerintetek tudunk vele beszélni?-gondolkoztam miközben felnéztem rájuk.
Mindenkin más látszott. Jeong meglepődött,úgy ahogy Dongwoon is bár az ő szemeiben cseppnyi ijedtség is társult. Rob inkább elgondolkozó míg az új könyvtáros csajszi inkább ijedt s megbotránkozó fejet vágott.
-És hogy gondoltad ezt?-kérdezte Rob kevés idő után.
-Hát még nem idéztél szellemet?-pislogtam rá.
-Nem.
-Na kezdő.Más?-pillantottam körbe.De mindenki csak engem nézett.-Senki?Király csinálhatom egyedül.
-Attól még hogy nem csináltuk tudunk segíteni.-kommentelte Rob.
-Csak ha nem féltek.Akkor tudtok segíteni.Mert előre szólok elég veszélyes,nem csak az a lélek jöhet át a kapun amelyikkel beszélni akarunk.Hanem másik is.Gyorsan kell mindent csinálni,és határozottan. Nem lehet félni.Amilyen gyorsan csak lehet a kaput vissza kell zárni..mondtam miközben úgy éreztem hatásosabb lenne ha elemlámpával az állam alatt a sötét erdőben mondanám ezt.Bár így is eléggé becsokizott mindenki,mindenki kivéve Jeongot.Ő elszánt volt és izgalom csillogott a szemeiben.No lám akkor lesz egy társam ebben a kis szellemi túrában.
-Én kihagyom.-tojt be Dorothy.
-Mindjárt gondoltam.-kezdtem szórakozni a tollal.
-Én segítek.-fogta meg a kezem Jeong.Rá mosolyogtam s Wooniera néztem.
-Én is segítek.-erőltette meg magát.Bólintottam s végül ránéztem Robertre aki a már a félelemtől remegő Dorothy-t fürkészte.
-Te?-rúgtam bokán.
-Mi?Ki?Ja én?-hebegett.
-Igen te.-forgattam a szemeimet.
-Segítek.
-Oké.Akkor négyen csináljuk.-nyugtáztam a tényeket.
-Mi kell hozzá?
-Éjfélkor könnyebb.Így akkor csináljuk.Amúgy kell hozzá gyertya,a többit én megoldom.
-Oké akkor a réten éjfélkor találkozunk?
-Robert ha hozzám beszélsz rám nézz ne szegény csajt fürkészd aki halálra van rémülve.
-Bocs.
-Nem bocs,kis medve.-forgattam a szemeimet.Zavarában a lány inkább vissza botladozott a helyére és az aktákat kezdte megint pakolászni.
-Csinos lány.-elmélkedett miközben visszafordult hozzánk.
-Az.De ő túl jó hozzád.
-Aucs. Ez fájt.-fogta meg a mellkasát mint ha éppen szíven találta volna valami.
-Gyökér.-kezdtem el pakolni a cuccokat.
-Igaz.Ő túl jó hozzám.Hozzám egy rossz és vad nő illik,amilyen te vagy.
-Koccolj le rólam vagy eltöröm az állkapcsod.-morogtam.
-Hehehe-nevetett-Megint az ablakon fogsz kimászni?
-Nem!Megtanulok repülni.-csaptam magam mellé a kezeimet.
-Király.Na azt megnézem.-lelkendezett.
-Idióta vagy.-összepakoltam mindent a táskámba és visszatettem a széket a helyére..A fiúk is követték a példámat.Elköszöntem Deb-től ki tudja mikor látom majd viszont.A kis könyvtáros lány még mindig remegett a félelemtől mikor távoztunk,Debora nem is nagyon értette mi baja van.Hazáig B2st-et hallgattunk,már csak mert én vezettem és én kezelem a rádiót.Utálom ha valaki más zenét tesz be mint amit én akarok.Haza vezettem és beállítottam az ébresztő órámat.hogy 11-kor keltsen fel.De ha Jeong megint bejön a szobámba úgy mint reggel akkor kétlem hogy aludni fogok addig.Robertet elküldtem hogy egyen és gyűjtsön erőt.Addig is legalább engem békén hagy,még ha éjfélkor látom majd a hülye képét.Nyolc óra volt mikor ránéztem az órámra,így jó éjszakát kívántam s lefeküdtem hogy pihenjek egy kicsit.A fiúk is ezt tették.Olyan negyed óra múlva hallottam hogy nyílik az ajtóm.
-Alszol?-hallottam a halk suttogását Woonie-nak.
-Nem.-suttogtam vissza.
-Bejöhetek?
-Miért ne jöhetnél be?-kapcsoltam fel az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát.
-Ohh.Oké.-becsukta maga mögött az ajtót s leült az ágyam szélére.Most is csak egy pizsama alsó volt rajta de felül semmi.Körülbelül a nyálam csorgott.Amint észrevette kuncogott egyet,s felült mellém.Megfogta gyengéden az arcom s megcsókolt. Egypillanat alatt izzani kezdett az egész testem úgy ahogy az övé is.A csókunk hirtelen egyre tüzesebb s tüzesebb lett,míg végül már a nadrágot ráncigáltam le róla.Ő pedig rólam a hálóinget.Mikor a nyakamon lévő pontot megcsókolta azt hittem meghalok.Mire feleszméltem már hogy mit csináltunk nem akartam véget vetni ennek.Még nagyban össze voltunk gabalyodva mikor jelzett a telefonom hogy fél órán belül kelnem kell.Nagy nehezen befejeztük amit elkezdtünk s én a mellkasán feküdtem s pihentünk.
-Szerintetek tudunk vele beszélni?-gondolkoztam miközben felnéztem rájuk.
Mindenkin más látszott. Jeong meglepődött,úgy ahogy Dongwoon is bár az ő szemeiben cseppnyi ijedtség is társult. Rob inkább elgondolkozó míg az új könyvtáros csajszi inkább ijedt s megbotránkozó fejet vágott.
-És hogy gondoltad ezt?-kérdezte Rob kevés idő után.
-Hát még nem idéztél szellemet?-pislogtam rá.
-Nem.
-Na kezdő.Más?-pillantottam körbe.De mindenki csak engem nézett.-Senki?Király csinálhatom egyedül.
-Attól még hogy nem csináltuk tudunk segíteni.-kommentelte Rob.
-Csak ha nem féltek.Akkor tudtok segíteni.Mert előre szólok elég veszélyes,nem csak az a lélek jöhet át a kapun amelyikkel beszélni akarunk.Hanem másik is.Gyorsan kell mindent csinálni,és határozottan. Nem lehet félni.Amilyen gyorsan csak lehet a kaput vissza kell zárni..mondtam miközben úgy éreztem hatásosabb lenne ha elemlámpával az állam alatt a sötét erdőben mondanám ezt.Bár így is eléggé becsokizott mindenki,mindenki kivéve Jeongot.Ő elszánt volt és izgalom csillogott a szemeiben.No lám akkor lesz egy társam ebben a kis szellemi túrában.
-Én kihagyom.-tojt be Dorothy.
-Mindjárt gondoltam.-kezdtem szórakozni a tollal.
-Én segítek.-fogta meg a kezem Jeong.Rá mosolyogtam s Wooniera néztem.
-Én is segítek.-erőltette meg magát.Bólintottam s végül ránéztem Robertre aki a már a félelemtől remegő Dorothy-t fürkészte.
-Te?-rúgtam bokán.
-Mi?Ki?Ja én?-hebegett.
-Igen te.-forgattam a szemeimet.
-Segítek.
-Oké.Akkor négyen csináljuk.-nyugtáztam a tényeket.
-Mi kell hozzá?
-Éjfélkor könnyebb.Így akkor csináljuk.Amúgy kell hozzá gyertya,a többit én megoldom.
-Oké akkor a réten éjfélkor találkozunk?
-Robert ha hozzám beszélsz rám nézz ne szegény csajt fürkészd aki halálra van rémülve.
-Bocs.
-Nem bocs,kis medve.-forgattam a szemeimet.Zavarában a lány inkább vissza botladozott a helyére és az aktákat kezdte megint pakolászni.
-Csinos lány.-elmélkedett miközben visszafordult hozzánk.
-Az.De ő túl jó hozzád.
-Aucs. Ez fájt.-fogta meg a mellkasát mint ha éppen szíven találta volna valami.
-Gyökér.-kezdtem el pakolni a cuccokat.
-Igaz.Ő túl jó hozzám.Hozzám egy rossz és vad nő illik,amilyen te vagy.
-Koccolj le rólam vagy eltöröm az állkapcsod.-morogtam.
-Hehehe-nevetett-Megint az ablakon fogsz kimászni?
-Nem!Megtanulok repülni.-csaptam magam mellé a kezeimet.
-Király.Na azt megnézem.-lelkendezett.
-Idióta vagy.-összepakoltam mindent a táskámba és visszatettem a széket a helyére..A fiúk is követték a példámat.Elköszöntem Deb-től ki tudja mikor látom majd viszont.A kis könyvtáros lány még mindig remegett a félelemtől mikor távoztunk,Debora nem is nagyon értette mi baja van.Hazáig B2st-et hallgattunk,már csak mert én vezettem és én kezelem a rádiót.Utálom ha valaki más zenét tesz be mint amit én akarok.Haza vezettem és beállítottam az ébresztő órámat.hogy 11-kor keltsen fel.De ha Jeong megint bejön a szobámba úgy mint reggel akkor kétlem hogy aludni fogok addig.Robertet elküldtem hogy egyen és gyűjtsön erőt.Addig is legalább engem békén hagy,még ha éjfélkor látom majd a hülye képét.Nyolc óra volt mikor ránéztem az órámra,így jó éjszakát kívántam s lefeküdtem hogy pihenjek egy kicsit.A fiúk is ezt tették.Olyan negyed óra múlva hallottam hogy nyílik az ajtóm.
-Alszol?-hallottam a halk suttogását Woonie-nak.
-Nem.-suttogtam vissza.
-Bejöhetek?
-Miért ne jöhetnél be?-kapcsoltam fel az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát.
-Ohh.Oké.-becsukta maga mögött az ajtót s leült az ágyam szélére.Most is csak egy pizsama alsó volt rajta de felül semmi.Körülbelül a nyálam csorgott.Amint észrevette kuncogott egyet,s felült mellém.Megfogta gyengéden az arcom s megcsókolt. Egypillanat alatt izzani kezdett az egész testem úgy ahogy az övé is.A csókunk hirtelen egyre tüzesebb s tüzesebb lett,míg végül már a nadrágot ráncigáltam le róla.Ő pedig rólam a hálóinget.Mikor a nyakamon lévő pontot megcsókolta azt hittem meghalok.Mire feleszméltem már hogy mit csináltunk nem akartam véget vetni ennek.Még nagyban össze voltunk gabalyodva mikor jelzett a telefonom hogy fél órán belül kelnem kell.Nagy nehezen befejeztük amit elkezdtünk s én a mellkasán feküdtem s pihentünk.
2013. február 21., csütörtök
A segítség
Mikor beléptem a hatalmas könyvtárba,emlékek ezrei rohamoztak meg.Tele voltak a régi emlékekkel.Odamentem a történelmi részleghez és felmásztam a létrára.Megtaláltam négy könyvet amik erről a sztoriról szólnak.Az egyik az amit Elisabeth írt,a másik három pedig külső szemszögből.Levittem őket és leültem az egyik asztalhoz.Láttam ahogy a kis portáslány bejött és minket nézett.Miközben az egyik könyvet nyitottam ki odaszóltam:
-Hozz egy kávét,tejjel,két cukorral.Meg egy tollat és egy noteszt.
-Nem vagyok csicska.-nyafogott.De rá sem hederítettem így elindult.
-Olyan gonosz vagy.-ült le mellém Rob.
-Kuss.-mondtam miközben kinyitottam a másik könyvet.Leültek körém a fiúk én pedig halkan motyogtam ahogy olvastam.Letette elém a kávét Dorothy,mellé a noteszt és a tollat.
-Kösz.-mondtam és elvettem a tollat és a noteszt.
-Szívesen.
Ahogy babráltam a könyvekkel és írtam a füzetbe láttam a szemem sarkából hogy még mindig ott áll.
-Nem kell más.-mondtam elfoglaltan.
-Ja tudom.Csak kérdezni akarok valamit.
-Kérdezz.-tettem le a tollat és összekulcsoltam a kezem a könyv felett.
-Hát...Azt...Hogy...
-Gyorsabban ha lehetne mert dolgom van.
-Oké,Azt...Hogy...Izé...
-Ne dadogj már kérlek.-fogta a a fejét Jeong.
-Nem harap.Tedd fel a kérdést,válaszol és nem kell idegeskedni.Nem vizsgán vagy.-mondta Woonie.
-Oké-oké.Azt akartam kérdezni hogy mit kutattok.Mert ezeket a könyveket soha senki nem olvassa.Mindenki azt hiszi hogy ez csak egy legenda.
-Te nem hiszed hogy csak egy legenda?-kérdeztem.
-Mindegy.-mondta-Megyek megcsinálom az aktákat.
-Ül.-mondtam türelmetlenül és a székre mutattam.-Az aktákat egyszerű megcsinálni.
-De...-hápogott.Ránéztem szúrósan ő pedig leült.
-Folytasd.-mondta Jeong kíváncsian.
-Hát a barátnőm rokonával történt ez meg.S én is éreztem már hogy mint ha nem lennék egyedül,meg hogy figyelnek meg ilyenek.
-Milyenek?-dőltem előre a az asztalnál.
-Például mikor éjszaka van mint ha lefeküdne mellém,és hogy valaki átkarol meg ilyenek.
-Mióta vannak ilyenek?
-Azóta mikor két srácot szerettem,de aztán otthagytam mind a kettőt mert seggfejek voltak.-kezdett már kicsit pánikos lenni a hangja.
-Hmmm.Ez furcsa.Hány éves vagy?
-17.Suli melletti meló.
-Értem.Hmmm...-gondolkoztam el.Ez baromság,nem lehetek olyan hülye hogy hiszek ebben.De még is igaz.Belekortyoltam a kávémba és olvasni kezdtem a könyveket miközben a többiek beszélgettek.Olvastam olvastam mikor egy érdekes részhez nem érkeztem.
"-Mikor felébredtem Dean alakját pillantottam meg mikor mellettem állt.Állt,de nem csinált mást.Én azt hittem álmodom ezért ahogy az álmokban szokás megszólítottam.Ő elmosolyodott és azt mondta:-Egyszer veled leszek,s vigyázok rád.Amikor észhez kaptam hogy nem álom felkapcsoltam a villanyt,de nem volt ott senki.Éreztem az illatát ahogy ott állt.Mikor visszafeküdtem a sötétben éreztem lehelletének illatát ahogy csikizte az arcomat.Így aludtam el könnyek között."
-Nem akar senkit bántani.-elmélkedtem,s megittam a kávémat.
Bocs hogy ilyen rövid,de elég mérges lettem mikor elszállt a mentése a folytatásnak.(Sorry ♥)
2013. február 9., szombat
A könyvtár
-Fura.
-Na gyere elmondom a történetet.-megfogtam a kezét és kihúztam a rétre.
-Na szóval akkor elmondom.-kezdett bele Rob.
-Kuss én mondom.-csaptam tarkón-Na szóval."Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány,talált mást és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni."
-Ez egy szép történet.De neked ehhez mi közöd?Vagy legalább is ez a Dean gyerek mit akar tőled?
-Fogalmam sincs.De igaz történet.Még jó hogy hoztam az itthoni laptopot.-leültem török ülésbe és bekapcsoltam a gépet.Beléptem a saját doc-omba s a böngészőre kattintottam.Beírtam "Elisabeth & Dean története".
Rengeteg féle képpen írták át a sztorit hogy horrorisztikusabbnál horrorisztikusabb legyen.Nagy nehezen megtaláltam az igaz történetet és kutakodni kezdtem a neten. Semmi használhatót nem találtam így kikapcsoltam s a táskámba mélyesztettem.
-Könyvtárba kell menjünk.-nyugtáztam.
-Csak ne a központiba.Mert onnan ki vagyok tiltva.-röhögött Robert.
-Igen tudom mikor felgyújtottad a kukát.-fojtottam el a nevetést.
-Igen.Akkor is neked akartam levelet írni és átdobni a másik asztalhoz,mikor felborítottam a gyertyatartót.Kellett nekik gyertyákat tenni az asztalokra.
-Mivel halloween volt,ezért gyújtottak gyertyákat.És minden normális ember tudta hogy vigyázzanak csak te vagy olyan hülye hogy beleborítsd a kukába ami tele van papírdarabokkal.Legalább fújtad volna el.-nevettem miközben mentünk újra a ház felé.
-Persze ha lett volna rá időm elfújtam volna.Csak mivel nem volt rá időm így felgyújtottam.
-Idióta.-röhögtem már teljesen mikor kiestem az udvarra.-Au.-röhögtem megint.
-Jól vagy?-guggolt le mellém Jeong.
-Naná.-és lerántottam,magam mellé terveztem de végül rám esett-Ugh-jött ki belőlem az összes szusz.
-Bolond.-nevetett.
-Kinyomod a lelkem is.-nevettem.S lelöktem magamról,de ez a hülye magára rántott azzal a lendülettel.-Woah.-néztem rá nevetve.
A két fiú mögöttem nem nevetett inkább undok fejet vágtak Jeong felé.
-Megyünk vagy hagyjuk a francba?-kérdezte ingerülten Woonie.
-Menjünk.-álltam fel és segítettem Jeongnak is felállni.-Anyuuu!-kiabáltam miközben mentünk a ház felé.
-Ne kiabálj már te bolond!-kiabált vissza anyu.-Mit akarsz?
-Kocsit.
-Vidd úgy sem megyek ma sehova.
-Köcce.
-Van mit.De ugye ettél?
-Nem.-és már kint is voltam a kocsinál.
-Gyorsan leráztad anyudat.-mondta Rob.
-Régóta nem mondta meg senki mit csináljak így megszoktam.
-Értem.-beült Woonie mellém a többiek pedig a hátsó ülése foglaltak helyet.Amint megszoktam mikor beültem a kocsiba és az útra tereltem a kocsit megfogtam Woonie kezét.Felhajtottam a főútra és gyorsítottam.
Bekapcsoltam a rádiót de mikor Justin Bieber szólalt meg benne elszörnyülködve és undorral az arcomon levettem a hangerőt.
-Kérlek vedd elő valamelyik CD-t a kesztyűtartóból.
-Oké.-kinyitotta és kivett egy tucat CD-t.-Melyiket szeretnéd?Van itt két Shinee,három Big Bang,Négy 4 Minute,és az összes B2st.
-Beast is the Best.Azok közül meg választhatsz te.-mosolyogtam rá.
-Remélem jó lesz.-mondta és betette az egyik CD-t.Egyből Dujun és Dongwoon dala csendült fel.Mire vége lett a dalnak Egy könnycsepp hagyta el a szemem.Ő odahajolt és lecsókolta a sós vizet.
-Szeretlek.-mondta lágyan.
-Én is szeretlek.-mondtam biztosan.-De...-nem fejeztem be a mondatot.
-Tudom.-mondta s megszorította a kezem.Leállítottam a motort a hatalmas könyvtár parkolójában.Kinyitottam az ajtót és a hűvös szellő simította meg az arcom.
-Menjünk.-mondtam.S elindultam az ajtó felé a srácok mögöttem jöttek.-Ne aggódj Rob mivel engem szeretnek téged is beengednek.De seggbe rúglak ha hozzáérsz bármihez.
-Ha akarod rajtad tarthatom a kezem.-mondta ártatlanul.
-Tartsd zsebbe.-forgattam a szemeimet.
-Ünneprontó.-durcázott be.
-Megesik.-mondtam és beléptem a könyvtárba.
A recepciónál egy fiatalabb titkárnő ült és mikor beléptünk felemelte a fejét.
-Üdv.-köszöntem neki.
-Üdv.-köszönt vissza flegmán-Be vagytok iratkozva a könyvtárba?Mert ha nem akkor be kell iratkozni mielőtt bementek.-kezdte nekem a rizsázást.
-Be.-mondtam unottan és a körmeimet kezdtem nézegetni hogy észrevegye halálra untat.
-Így nem viselkedünk egy könyvtárban.Én Dorothy Waldorf vagyok recepciós.-háborgott.
-Tudod kinek a helyére vettek fel aranyom?
-Jessica Brown-éra.Ő volt a hónap dolgozója és az év legjobb könyvtárosa.-húzta ki magát.
-Igen én vagyok Jessica Brown szóval fogd vissza a szádat vagy szólok Debora-nak hogy lenézed az ügyfeleket.
-Ch.Mond ezt annak aki elhiszi.-mondta lenézően.S ekkor kilépett Debora az irodájából.
-Jess.-lelkendezett Deb.
-Deb.Szia.-mosolyogtam rá.
-Hogy hogy itthon vagy?Nem Korea-ba költöztél?
-De csak haza ugrottam.Használhatnám a könyveket?
-Persze drágám.Amit akarsz azt csinálsz itt.-ölelt meg-Te meg mit keresel itt?-nézett Deb Robertre.
-Velem van.Nem fog semmihez sem érni mert eltöröm a kezét.Ígérem.
-Rendben.-nyugodott meg-Kutakodj csak.
Mikor Deb elment felültem Dorothy asztalára és csak ennyit mondtam.
-Mondtam hogy te húzod a rövidebbet kis anyám.-és lelöktem néhány aktát a földre.-Mellesleg az aktákat rosszul raktad össze.-mondtam neki flegmán és bementünk a könyvek közé.
2013. február 7., csütörtök
Kutakodás
Hirtelen elnyomott az álom és csak arra keltem fel hogy besüpped mellettem az ágy.Sehol senki,nyüszörögni kezdtem de hamar vissza aludtam.Reggel Jeong keltet egy csókkal.
-Jó reggelt baby.-nyomott még egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam-Jó kis ébresztés.-nyújtózkodtam ki az ágyon.
-Ébresztenélek mással is.-vigyorgott.
Kuncogtam-Na megyek már.-ledobtam magamról a takarót,s ő enyhén nagyot nézett.Végig néztem magamon az ágy mellett állva.
-Mi az?-néztem rá.Pedig az itthon szokásos alvós szerkóm volt rajtam egy combig érő passzos selyem hálóing.
-Ughm.-nyelt nagyot-Öltözz fel vagy hagyd azt csináljam ami eszembe jutott.-nézett rám tág szemekkel majd elfordította a fejét.
-Ohhhh. Értem és sajnálom.-mondtam és elfordultam.Ő átölelt erősen hátulról és a nyakamba csókolt.Nagy nyögés jött ki ajkamból és teljesen hozzá simultam.Megfordultam és a nyakába borultam olyan vadul csókolt hogy teljesen feltüzelt.Az ölébe ugrottam és ráestünk az ágyra,ott csókolóztunk tovább.
-Jessica!-hallottam Robert kiabálását az ablakom alól.
-Húzz innen.-mondtam durcásan két csók között.
-Jess tudom hogy még nem vagy fent.Szóval vonszold ki azt a formás segged vagy bemegyek.-fenyegetőzött.
-Fulladj meg!-kiabáltam le-Franc.-durcáztam be és odamentem a szekrényemhez felöltözni.Elővettem a fekete rózsaszín melegítő nadrágomat és egy passzos toppot,rá pedig egy BigBang-es pulcsimat. Jeong végignézte ahogy öltözök.Kifésültem a hajam s feldobtam egy baseball sapkát.Belenéztem a tükörbe s mivel eléggé normálisan néztem ki odafordultam Jeonghoz.
-Kész vagytok?
-Igen.Dongwoon még lent evett mikor feljöttem.
-Te ettél?
-Most téged ennélek legszívesebben.-jött oda és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Ne.. cs...csináld.
-Miért.-cirógatta a nyakam az ajkával.
-Mert nem tudsz magadról leszedni.-csókoltam meg és beleharaptam az ajkába.
-Állok elébe.-kuncogott.
-Jessica Brown azonnal gyere le vagy felmegyek.-kiabált már idegesen.
Oda mentem az ablakhoz kinyitottam és kihajoltam.
-Fogd be a lepénylesőd vagy megbánod.-könyököltem az ablakpárkányra.
-Megint az ablakon akarsz kimászni?
-Megint?Mikor másztam ki az ablakon?
-Mindig mikor Greghez jöttem.Vagy éppen hozzád csak nem mondtam el.
-Oké elég sűrűn másztam ki az ablakon.De az régen volt.S most már elhiheted érted sehová nem mennék.
-Jó.Na indulhatunk?
-Hoztál mindent?
-Igen.Olyan nehéz a zsákom hogy leszakad a vállam.
-Nagyon helyes.Mindjárt jövünk.
Bezártam az ablakot s lementünk a konyhába.
-Hová mentek ilyen korán?-kérdezte anyu.
-Túrázni.
-Nem eszel?
-Nem vagyok éhes.-néztem Jeongra ő pedig egy kacér mosollyal válaszolt.
-Már csináltam nektek néhány szendvicset.
-Köszi anyu.-adtam neki egy puszit és elővettem a rég nem látott hátizsákomat a kabátos szekrény aljából.Beletettem egy külön részbe a kaját és bezártam.Kimentem a garázsba ott minden lehetséges eszközt betettem a táskába ami csak kellhet.Fényképezőgépet a nyakamba vettem és feltettem a hátamra a zsákot.
-Végre.-nyögte Rob mikor megjelentünk az udvaron.
-Kussolsz.-vágtam rá.
Ezzel abba is maradt a vita.Bementünk az erdőbe egészen a rétig ahol tegnap megtaláltak.Fél óra alatt ott voltunk s lepihentünk egy kicsit a rét közepén.A srácok a fényes napsütésben sütkéreztek én pedig egyre csak azokat a bokrokat szuggeráltam.
-Kész én nem bírom tovább.-álltam fel és elindultam a bokrok irányába.Átmentem a vastag növényzeten és egy vastag fával találtam magam szemben amire egy hatalmas szív volt vésve két névvel.
"Elisabeth ♥ Dean." Elővettem a fényképezőgépet és csináltam róla képeket.S megláttam a kötelet.Elámultam s lefényképeztem azt is.Levágtam belőle egy darabot s beletettem egy borítékba.Minden régi emlék ott volt.Elmondta az egész sztorit.
-Hát tényleg megtörtént.-motyogtam.
-Jessie!-szólt Woonie és bejött mögém a bokroktól.
-Itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen,Miért?
-Nem mondtad el a történtet.S miért érzem azt hogy figyelnek?-borzongott meg.
-Te is érzed?
-Igen miért te is?
-Ühüm-bólogattam-Tegnap éjszaka pedig azt éreztem hogy valaki odafeküdt mellém.Pedig senki sem volt velem.
-Ez ijesztő.
-Az.De vagy a képzeletem játszik velem vagy pedig ez a Dean gyerek akar tőlem valamit.És ki fogom deríteni.Utána nézek minden könyvben,az interneten.Mert nem fogok félni éjszaka.
-Jó reggelt baby.-nyomott még egy csókot.
-Szia.-mosolyogtam-Jó kis ébresztés.-nyújtózkodtam ki az ágyon.
-Ébresztenélek mással is.-vigyorgott.
Kuncogtam-Na megyek már.-ledobtam magamról a takarót,s ő enyhén nagyot nézett.Végig néztem magamon az ágy mellett állva.
-Mi az?-néztem rá.Pedig az itthon szokásos alvós szerkóm volt rajtam egy combig érő passzos selyem hálóing.
-Ughm.-nyelt nagyot-Öltözz fel vagy hagyd azt csináljam ami eszembe jutott.-nézett rám tág szemekkel majd elfordította a fejét.
-Ohhhh. Értem és sajnálom.-mondtam és elfordultam.Ő átölelt erősen hátulról és a nyakamba csókolt.Nagy nyögés jött ki ajkamból és teljesen hozzá simultam.Megfordultam és a nyakába borultam olyan vadul csókolt hogy teljesen feltüzelt.Az ölébe ugrottam és ráestünk az ágyra,ott csókolóztunk tovább.
-Jessica!-hallottam Robert kiabálását az ablakom alól.
-Húzz innen.-mondtam durcásan két csók között.
-Jess tudom hogy még nem vagy fent.Szóval vonszold ki azt a formás segged vagy bemegyek.-fenyegetőzött.
-Fulladj meg!-kiabáltam le-Franc.-durcáztam be és odamentem a szekrényemhez felöltözni.Elővettem a fekete rózsaszín melegítő nadrágomat és egy passzos toppot,rá pedig egy BigBang-es pulcsimat. Jeong végignézte ahogy öltözök.Kifésültem a hajam s feldobtam egy baseball sapkát.Belenéztem a tükörbe s mivel eléggé normálisan néztem ki odafordultam Jeonghoz.
-Kész vagytok?
-Igen.Dongwoon még lent evett mikor feljöttem.
-Te ettél?
-Most téged ennélek legszívesebben.-jött oda és a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Ne.. cs...csináld.
-Miért.-cirógatta a nyakam az ajkával.
-Mert nem tudsz magadról leszedni.-csókoltam meg és beleharaptam az ajkába.
-Állok elébe.-kuncogott.
-Jessica Brown azonnal gyere le vagy felmegyek.-kiabált már idegesen.
Oda mentem az ablakhoz kinyitottam és kihajoltam.
-Fogd be a lepénylesőd vagy megbánod.-könyököltem az ablakpárkányra.
-Megint az ablakon akarsz kimászni?
-Megint?Mikor másztam ki az ablakon?
-Mindig mikor Greghez jöttem.Vagy éppen hozzád csak nem mondtam el.
-Oké elég sűrűn másztam ki az ablakon.De az régen volt.S most már elhiheted érted sehová nem mennék.
-Jó.Na indulhatunk?
-Hoztál mindent?
-Igen.Olyan nehéz a zsákom hogy leszakad a vállam.
-Nagyon helyes.Mindjárt jövünk.
Bezártam az ablakot s lementünk a konyhába.
-Hová mentek ilyen korán?-kérdezte anyu.
-Túrázni.
-Nem eszel?
-Nem vagyok éhes.-néztem Jeongra ő pedig egy kacér mosollyal válaszolt.
-Már csináltam nektek néhány szendvicset.
-Köszi anyu.-adtam neki egy puszit és elővettem a rég nem látott hátizsákomat a kabátos szekrény aljából.Beletettem egy külön részbe a kaját és bezártam.Kimentem a garázsba ott minden lehetséges eszközt betettem a táskába ami csak kellhet.Fényképezőgépet a nyakamba vettem és feltettem a hátamra a zsákot.
-Végre.-nyögte Rob mikor megjelentünk az udvaron.
-Kussolsz.-vágtam rá.
Ezzel abba is maradt a vita.Bementünk az erdőbe egészen a rétig ahol tegnap megtaláltak.Fél óra alatt ott voltunk s lepihentünk egy kicsit a rét közepén.A srácok a fényes napsütésben sütkéreztek én pedig egyre csak azokat a bokrokat szuggeráltam.
-Kész én nem bírom tovább.-álltam fel és elindultam a bokrok irányába.Átmentem a vastag növényzeten és egy vastag fával találtam magam szemben amire egy hatalmas szív volt vésve két névvel.
"Elisabeth ♥ Dean." Elővettem a fényképezőgépet és csináltam róla képeket.S megláttam a kötelet.Elámultam s lefényképeztem azt is.Levágtam belőle egy darabot s beletettem egy borítékba.Minden régi emlék ott volt.Elmondta az egész sztorit.
-Hát tényleg megtörtént.-motyogtam.
-Jessie!-szólt Woonie és bejött mögém a bokroktól.
-Itt vagyok.
-Jól vagy?
-Igen,Miért?
-Nem mondtad el a történtet.S miért érzem azt hogy figyelnek?-borzongott meg.
-Te is érzed?
-Igen miért te is?
-Ühüm-bólogattam-Tegnap éjszaka pedig azt éreztem hogy valaki odafeküdt mellém.Pedig senki sem volt velem.
-Ez ijesztő.
-Az.De vagy a képzeletem játszik velem vagy pedig ez a Dean gyerek akar tőlem valamit.És ki fogom deríteni.Utána nézek minden könyvben,az interneten.Mert nem fogok félni éjszaka.
2013. február 6., szerda
A legenda
Megálltam és vártam mert megint zajt hallottam.Aztán mikor már láttam a bokrok erős rázkódását hátrálni kezdtem de beleütköztem valakibe így hatalmas sikítás hagyta el számat.Mikor megfordultam Jeong volt ott és meglepedten nézett rám.
-Nyugi Jess.Csak én vagyok.-nyugtatott.
Én levegő után kapkodva estem fenékre.
-Mi volt ez?-rohant Dongwoon ki az erdőből.Mikor észrevett engem a földön Jeong előtt kérdőn nézett ránk.
-Hagyjuk.-lihegtem és hanyatt dobtam magam a kis mezőn.
-Csak akkor értem ide mikor hátrálni kezdett és mikor nekem ütközött sikított és azt hittem megsüketülök.Utána seggre esett és ideértél.-ecsetelte el a dolgokat Jeong.
-Mitől féltél ennyire?-gugolt le hozzám Woonie.
-Hagyjuk.Biztos valami hülyeség.-legyintettem.
-Nekem nem tűnt annak.-mondta a még felettem álló Jeong.
-Tudjátok hogy milyen érzés mikor valaki figyel,de nem tudjátok honnan vagy ki.-vártam hát ha reagálnak de semmi-Na ez volt velem is.Körülvelül fél órája érzem hogy figyeli valaki minden lépésemet.S ettől kiráz a hideg.Mikor Jeong ideért akkor láttam hogy azok a bokrok eszeveszettül rángatóztak ezért kaptam idegbajt mikor neki mentem.
-Ezek?-indult oda Jeong.
-Igen.De ne menj oda.-kaptam el lentről a kezét-És te sem.-fogtam meg Dongwoont.
-Rendben.-nyugtatott meg.
-Menjünk haza.-mondta Woonie.
-Hol van Robert?-vettem elő az undorkodós hangom.
-Tényleg.Basszus.-elővette Jeong a telefonját és hívta.
-Te tudod a számát?
-Mindkettőnknek megadta mikor elrohantál.
-Király.-forgattam a szemeimet.
-Megvan.A házuknál találkozunk.-s letette a telefont.
-Mostmár mehetünk.Gyere baby.-felhúzott a földről és átkarolt.
Mikor megtettük az első lépést megállt egy pillanatra és körbe kémlelt.Én is ugyan ezt tettem egy Dongwoon is.Megvonta Jeong a vállát és mentünk tovább körülbelül háromnegyed óra alatt odaértünk a garázshoz.Rob már ott várt minket.
-Ti is éreztétek?-kérdeztem suttogva.
-Igen.-mondta Woonie és kirázta a hideg.Jeong csak bólintott.
-Jól vagy?-rohant oda Robert aggódó fejjel és fürkészett nem-e lett bajom.
-Ja.-elmentem mellette és bementem a garázsba ott feállítottam a motort és megnéztem nem-e lett nagy baja a puffanástól.-Itthon vagyok Anyu!-kiabáltam a házba.
-Oké!-hallottam a kiabálását.
Elvettem a kisasztalomról a rongyomat és takarítgatni kezdtem a poros részeket.Néhány kissebb horpadás keletkezett a tankon de egyéb baja nem lett így mikor befejeztem a takarítgatását elkezdtem lecsavarozni a benzintankot.Leszedtem és feltettem a munkalapomra.Eddig egyedül voltam a garázsban de most éreztem valaki jelenlétét.Mikor körbe pillantottam láttam hogy senki sincs a közelemben.A srácok leültek a fűbe és úgy beszélgettek.Mikor éreztem egy kis hideg fuvallatot ami a hajam az arcomba fújta bizseregni kezdett a gerincem.Eszembe jutott a régi legenda.
-Az nem lehet igaz.-mondtam magamnak és megráztam a fejemet.Az egész legenda lepergett az agyamban.
Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány talált mást,és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni.
-Basszus.A jel!-csaptam a földhöz a kezemben lévő kalapácsot.Elindultam az erdő felé de már tudtam mit keressek.
-Te meg hová mész?-kérdezte Jeong és Robert elkapta a kezem.
-Nem mehetsz újra az erdőbe.
-Oda megyek ahová csak akarok,mert neked rohadtul semmi közöd hozzá.-löktem le magamról a kezét.-Eszembe jutott valami és meg kell róla bizonyosodnom.
-Nem ér rá holnap?-kérdezte Woonie aki éppen az órájára tekintett.Negyed nyolc lenne?Jól láttam?
-De ráér.De én akkor is elmegyek holnap.
-Persze hogy elmész cica.De csak akkor ha mi is megyünk.Még egyszer nem hagyom hogy eltűnj.
-Rendben.-hagytam annyiban a dolgot.
Leültem mellé és Jeong mellé s rátettem a fejem Dong vállára.S lenyugodtam kicsit.
-Amúgy mi jutott eszedbe?-fordult felém Rob de eldöntöttem hogy nem érdekel,úgy fogok viselkedni vele mint egy idegennel.
-A legenda.-mondtam hidegen.Erre felvillantak a szemei és a két fiúra nézett.
-Legenda?Milyen legenda?-nézett ránk Dongwoon.
-Mit éreztél?-nézett rám Rob.
-Hogy figyelnek.S mikor a garázsba mentem éreztem hogy van ott valaki,meg hűvös szellő fújta a hajam az arcomba pedig szélvédett helyen voltam.
-Az lehetetlen.-hápogott.
-Na menjen mindenki aludni.Holnap korán indulunk.-csapta össze a kezeit Robert.
-Honnan veszed hogy te is jössz?-néztem rá.
-Onnan hogy ismerem a történtetet.S nem fogom hagyni hogy egyedül kutakodj.-tudom mennyire imádja az ilyen ügyeket.Így csak bólintottam.
-Hozz mindent.Nektek pedig elmondok majd útközben mindent.
-Mi mindent hozzak?Könyvet,füzetet,tollat?
-UV lámpát,vokitokit,szikét,kést,pisztojt és a többi.
-Minek ezek?-néztek rám a fiúk.
-Kutatni fogunk.
-Mi után?
-Egy régi történetet fogunk kikutatni igaz lehet-e a legenda.
-Na most már tényleg mindenkinek alvás.Reggel nyolckor itt várlak titeket.
-Nyolckor?-néztem rá.Úgy be van zsongva mint egy gyerek karácsonykor.
-Most te is kénytelen leszek akkor felkelni,nem alhatsz délig.
-Én korábban indultam volna de azért bekaphatod.
-Bekapnám csak túl sok a szemtanú.-kacsintott.
-Fordulj fel.
-Én is beléd baby.
-Na koccolj.Reggel ugyan itt.-bezártam a garázst és bementünk a házba,meg vacsoráztunk,lefürödtünk és mentünk aludni.Alig tudtam behunyni a szemem mert éreztem valami vagy inkább vallaki figyel.
-Nyugi Jess.Csak én vagyok.-nyugtatott.
Én levegő után kapkodva estem fenékre.
-Mi volt ez?-rohant Dongwoon ki az erdőből.Mikor észrevett engem a földön Jeong előtt kérdőn nézett ránk.
-Hagyjuk.-lihegtem és hanyatt dobtam magam a kis mezőn.
-Csak akkor értem ide mikor hátrálni kezdett és mikor nekem ütközött sikított és azt hittem megsüketülök.Utána seggre esett és ideértél.-ecsetelte el a dolgokat Jeong.
-Mitől féltél ennyire?-gugolt le hozzám Woonie.
-Hagyjuk.Biztos valami hülyeség.-legyintettem.
-Nekem nem tűnt annak.-mondta a még felettem álló Jeong.
-Tudjátok hogy milyen érzés mikor valaki figyel,de nem tudjátok honnan vagy ki.-vártam hát ha reagálnak de semmi-Na ez volt velem is.Körülvelül fél órája érzem hogy figyeli valaki minden lépésemet.S ettől kiráz a hideg.Mikor Jeong ideért akkor láttam hogy azok a bokrok eszeveszettül rángatóztak ezért kaptam idegbajt mikor neki mentem.
-Ezek?-indult oda Jeong.
-Igen.De ne menj oda.-kaptam el lentről a kezét-És te sem.-fogtam meg Dongwoont.
-Rendben.-nyugtatott meg.
-Menjünk haza.-mondta Woonie.
-Hol van Robert?-vettem elő az undorkodós hangom.
-Tényleg.Basszus.-elővette Jeong a telefonját és hívta.
-Te tudod a számát?
-Mindkettőnknek megadta mikor elrohantál.
-Király.-forgattam a szemeimet.
-Megvan.A házuknál találkozunk.-s letette a telefont.
-Mostmár mehetünk.Gyere baby.-felhúzott a földről és átkarolt.
Mikor megtettük az első lépést megállt egy pillanatra és körbe kémlelt.Én is ugyan ezt tettem egy Dongwoon is.Megvonta Jeong a vállát és mentünk tovább körülbelül háromnegyed óra alatt odaértünk a garázshoz.Rob már ott várt minket.
-Ti is éreztétek?-kérdeztem suttogva.
-Igen.-mondta Woonie és kirázta a hideg.Jeong csak bólintott.
-Jól vagy?-rohant oda Robert aggódó fejjel és fürkészett nem-e lett bajom.
-Ja.-elmentem mellette és bementem a garázsba ott feállítottam a motort és megnéztem nem-e lett nagy baja a puffanástól.-Itthon vagyok Anyu!-kiabáltam a házba.
-Oké!-hallottam a kiabálását.
Elvettem a kisasztalomról a rongyomat és takarítgatni kezdtem a poros részeket.Néhány kissebb horpadás keletkezett a tankon de egyéb baja nem lett így mikor befejeztem a takarítgatását elkezdtem lecsavarozni a benzintankot.Leszedtem és feltettem a munkalapomra.Eddig egyedül voltam a garázsban de most éreztem valaki jelenlétét.Mikor körbe pillantottam láttam hogy senki sincs a közelemben.A srácok leültek a fűbe és úgy beszélgettek.Mikor éreztem egy kis hideg fuvallatot ami a hajam az arcomba fújta bizseregni kezdett a gerincem.Eszembe jutott a régi legenda.
-Az nem lehet igaz.-mondtam magamnak és megráztam a fejemet.Az egész legenda lepergett az agyamban.
Volt egy fiú aki teljes szívből szeretett egy lányt,de a lány mást is szeretett vele együtt.Mikor nem tudott dönteni a lány,a fiú elhagyta hogy boldog lehessen a másik sráccal.Ahogy teltek a hetek a fiú nem bírta tovább,nem látta a lányt és kezdett begolyózni.Így fogta magát bement az erdőbe túl az indián falun,túl a patakon,túl minden ismerten egészen a rétig.Ahol a lánnyal volt közös fájuk mibe a szerelmük jelét egy szívet és neveiket vésték.Felkötötte magát arra a fára.S mikor a lány odament hogy emlékezzen a régi időkre,megtalálta a testet.Csak egy levél volt mellette amiben az állt.
"Nélküled sivár az élet,vesztegetett idő.
Melletted szerettem lenni,de elhagyott az erő.
Így búcsúzom tőled,légy boldog vele csak erre kérlek.
Ne haljak meg hiába,s ne legyen ez vétkem."
A lány sírva futott haza és szólt a szüleinek.A fiú testét eltemették a lány többé mást sem tudott szeretni csak az elhunyt srácot.Aki miatt otthagyta a lány talált mást,és boldog családot alapítottak.Az a hiedelem járja hogy a fiú szelleme még mindig keresi azt a lányt akiért érdemes volt meghalni.
-Basszus.A jel!-csaptam a földhöz a kezemben lévő kalapácsot.Elindultam az erdő felé de már tudtam mit keressek.
-Te meg hová mész?-kérdezte Jeong és Robert elkapta a kezem.
-Nem mehetsz újra az erdőbe.
-Oda megyek ahová csak akarok,mert neked rohadtul semmi közöd hozzá.-löktem le magamról a kezét.-Eszembe jutott valami és meg kell róla bizonyosodnom.
-Nem ér rá holnap?-kérdezte Woonie aki éppen az órájára tekintett.Negyed nyolc lenne?Jól láttam?
-De ráér.De én akkor is elmegyek holnap.
-Persze hogy elmész cica.De csak akkor ha mi is megyünk.Még egyszer nem hagyom hogy eltűnj.
-Rendben.-hagytam annyiban a dolgot.
Leültem mellé és Jeong mellé s rátettem a fejem Dong vállára.S lenyugodtam kicsit.
-Amúgy mi jutott eszedbe?-fordult felém Rob de eldöntöttem hogy nem érdekel,úgy fogok viselkedni vele mint egy idegennel.
-A legenda.-mondtam hidegen.Erre felvillantak a szemei és a két fiúra nézett.
-Legenda?Milyen legenda?-nézett ránk Dongwoon.
-Mit éreztél?-nézett rám Rob.
-Hogy figyelnek.S mikor a garázsba mentem éreztem hogy van ott valaki,meg hűvös szellő fújta a hajam az arcomba pedig szélvédett helyen voltam.
-Az lehetetlen.-hápogott.
-Na menjen mindenki aludni.Holnap korán indulunk.-csapta össze a kezeit Robert.
-Honnan veszed hogy te is jössz?-néztem rá.
-Onnan hogy ismerem a történtetet.S nem fogom hagyni hogy egyedül kutakodj.-tudom mennyire imádja az ilyen ügyeket.Így csak bólintottam.
-Hozz mindent.Nektek pedig elmondok majd útközben mindent.
-Mi mindent hozzak?Könyvet,füzetet,tollat?
-UV lámpát,vokitokit,szikét,kést,pisztojt és a többi.
-Minek ezek?-néztek rám a fiúk.
-Kutatni fogunk.
-Mi után?
-Egy régi történetet fogunk kikutatni igaz lehet-e a legenda.
-Na most már tényleg mindenkinek alvás.Reggel nyolckor itt várlak titeket.
-Nyolckor?-néztem rá.Úgy be van zsongva mint egy gyerek karácsonykor.
-Most te is kénytelen leszek akkor felkelni,nem alhatsz délig.
-Én korábban indultam volna de azért bekaphatod.
-Bekapnám csak túl sok a szemtanú.-kacsintott.
-Fordulj fel.
-Én is beléd baby.
-Na koccolj.Reggel ugyan itt.-bezártam a garázst és bementünk a házba,meg vacsoráztunk,lefürödtünk és mentünk aludni.Alig tudtam behunyni a szemem mert éreztem valami vagy inkább vallaki figyel.
A sűrűben
Megint eszembe jutott apám és a kis garázsunk amiben építettük ezt a motort.Könnyek szöktek a szemembe de nem hagytam kifolyni őket,legyűrtem.Erős vagyok.Bármi lesz is nem szabad gyengének lennem.Ki csúsztam a kezükből és elindultam a házunk melleti kis erdő felé.Nem néztem semerre csak mentem.
-Hé.-hallottam ahogy jönnek utánam.
Mentem előre míg a széléhez nem értem.Ott megálltam bevártam őket mert tudom hogy el lehet tévedni ebben az erdőben.Beértek de még így sem tudtak megfogni mert elindultam előttük egy lépéssel.Haladtam ahogy sűrűsödött az erdő úgy lassultam.Én ismertem az itteni járást de ők nem.Ha el akartam volna tűnni simán sikerült volna.Vicces volt mikor előttük haladtam és egyszer csaka hátuk mögé kerültem.Láttam az arcukon hogy kiszolgáltatottan érzik magukat.
-Ne féljetek ismerem az erdőt mint a tenyeremet.Ide jövök ha egyedül akarok lenni.-rezegni kezdett a telefonom.
Elővettem és megnéztem ki lehet az.Joonkun ezt a nevet írta a telefon.
-Ki az?-kérdezte Woonie.
-Joonkun.-és abban a pillanatban kinyomtam a telefont.
-Mi..?-kezdte volna el Jeong de az ő telefonja is rezgett.Elővette és látta hogy a nagybátyja.Rám lesett én pedig nemet mutattam neki.
-Mi az?-vette fel Jeong egy kacsintás kíséretében a telefont.
-Értem.Oké...Szerintem előtte még elugrunk valahová.De rendben.Szia.
-Bocs.Engem arra tanítottak hogy tudják merre vagyok.-kacsintott megint.~forgattam a szemeimet~
-Úriember.-morogtam és elindultam megint a sűrűbe.
Jöttek ahogy tudtak de hallottam ahogy beszélgetni kezdenek.
-Ezt meg miért?-suttogta szigorúan Woonie.
-Azért mert...-kezdte Jeong de lejjebb vitte a hangját így nem hallottam semmit.
Mikor már körülbelül öt perce halkabban diskuráltak mint hallhattam volna hangosan odaszóltam.
-Itt vagyunk.-felugrottam a kidőlt fatörzsemre amire mindig ülök s legugoltam.Majd két másodperc után felálltam és sétálgatni kezdtem a kidőlt törzseken.
-Ez milyen hely?
-Innen nem messze van a régi benszülött törzsek "faluja" ami nagyon elhagyatott egy árva lélek sincs ott.Ez pedig egy régi tűzgyujtó helyük volt.Soha senkinek nem mutattam meg.A faluban nincs semmi már mindent megevett az idő vas foga.Néhány sátor darab hever talán még ott vagy még több tűzrakóhely.
-Egyszer megmutathatnád.
-Majd megmutatom.-halk nesz hallottam erősen fülelni kezdtem honnan jöhet.
-Mi a...
-Csitt.
Hallottam hogy körülbelül két méterre reccsen egy gally.
-Pssszt.-húztam a szám elé az ujjam-maradjatok itt.-tátogtam.
Eltűntem a sűrűben és az idegen mögé kerültem.Látam a srácokat hogy állnak és engem keresnek.Láttam hogy egy fekete kapucnis alak gugol tőlük fél méterre és őket nézi.Közelebb sompolyogtam s láttam egy ismerős tetoválást a kezén.Gyorsan felálltam és a hátára ugrottam.Beestünk a tűzrakóhely széléhez.Éppen akkor fordult meg mikor ráestem úgy hát eléggé furcsán néztünk ki.
-Robert?-néztem rá meglepődve.
-Jessica?-kérdezett vissza Rob.
Most ő lökött le a földre hogy alá kerüljek.
-Az kizárt hogy te itthon.Merre jártál mióta nem láttalak?Dögös lettél.S nem változtál semmit,ugyan olyan fürge és csendes.-kuncogott.
-Öhm...-fészkelődtem alatta-Hát hazajöttem.A srácok meg utánam jöttek így kijöttem ide,ide is követtek.-kuncogtam-És a fürgeségre vissza térve pedig te sem panaszkodhatsz.De legközelebb halkabban lépkedj.
-Na mi az talán nem kényelmetlen alattam?-nevetett-Máskor örültél neki ha bunyóztunk.De tényleg dögös vagy és jó az illatod is.
-Öhm.Kössz.-röhögtem és most én kerültem felülre.-A te illatod is jó.
-Még mindig vad vagy.-röhögött a földön.~forgattam a szemeimet~-Ne forgasd a szemeidet ez az igazság.
-Azt csinálok amit akarok.-ütöttem mellkasba.
-Titeket is szokott így bántani?-kérdezte a két lefagyott fiút.
-Nem.De még jó is.-röhögte el magát Jeong.Érződött hogy kissé kínos és nem tetsző hangot ütött meg.
-Na kopj le.-ütöttem megint mellkasba és leszálltam róla.
-Én is szeretlek.-nevetett fuldokolva.
-Én meg nem.-nyújtottam rá nyelvem,s megint felugrottam a helyemre.
-Te tényleg nem változol.-dünnyögött Rob-Amúgy bocs a késői bemutatkozásért.Robert vagyok.
-Én Jeong vagyok ő pedig Dongwoon.
-Örvendek.Ha már ez a kis díva nem mutat be nekünk egymásnak.
Szúrós szemekkel néztem rá.
-Ne nézz rám csúnyán ez az igazság.
-Te sose mondasz igazat.-fintorogtam.
-Fogd be díva.-vigyorgott.
-Anyád a díva te majom.-dobtam meg egy kaviccsal,s elröhögtem magam.
-Veletek is ilyen szokott lenni?
-Velük nem vagyok bunkó mert őket szeretem.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Engem is szerettél.-jött közelebb és mikor már a nyakamat vette célpontba én felálltam és arrébb sétáltam.
-Szerettelek.De neked nem kellettem mert a haverod húga vagyok.
-De most már más a helyzet.
-Nekem nem.Maradtam barátod és semmi több.
-Te mindig is több voltál nekem mint egy barát.Akkor nem úgy bántam volna veled ahogy mindig is.
-Igaz Lisa-val sem úgy bántál mint velem.
-Lisa az más volt.
-A legjobb barátnőm volt Robert.
-Tudom.-nézett rám mint ha nem értené miről beszélek.
-Megfektetted a legjobb barátnőmet.S utána azt várod hogy jöjjek össze veled?-kérdeztem undorodva.
-Miért ne?-nézett rám ártatlan szemekkel.Leugrottam elé.
-Soha,de SOHA nem jönnék össze veled.Még ha fizetnének akkor sem.
Meglepődött a kinyilvánulásomon.
-Meglepő.-mondta.
-Miért mit vártál?Meleg hógolyót?
-Nem ezt az tuti.
-Na jó pá.-mondtam és megfogtam mind a két srác kezét.S vezettem őket ki az erdőből.Hallottam ahogy jön mögöttünk de nem foglalkoztam vele.
Kiértünk az erdőből de még mindig fogtam a kezüket.
-Lassan értem miért nem kellek.-dünnyögte.
-Végre valahára leesett.-emeltem az ég felé a fejemet.
-Te nem tudsz dönteni a két srác között,így attól tartasz hogy most köztük és köztem is döntened kell.
-Hülye vagy?-bámultam rá.
-Igen,de ez komoly.
-Elment az eszed.
-Inkább most jött meg.
-Menj a pokolba.-elengedtem a fiúk kezét és bementem a garázsba.
Láttam ahogy Rob közelebb megy hozzájuk és magyarázni kezd.Utálom ezt a csávót.Komolyan nem tudom mit képzel magáról.Dühöngeni kezdtem és megfogtam az egyik alkatrészt és a falhoz vágtam.Ripityára tört a tömör acél.
-Mit csinálsz te hülye tyúk?-kiabál nekem Robert.
Megfogtam egy még nagyobb darabot és eldobtam felé.Éppen a dereka mellett süvített el.
-Te tényleg hülye vagy.
-Fulladj meg!-éreztem hogy folyik a könnyem.Mikor ideges vagyok akkor rendszerint összezúzok valamit így hát most sem volt másképp.Igaz ez nem direkt volt.Ahogy elkezdtem futni a garázsból meglöktem az asztalt és ledőlt a motorom.Nagy puffanásra sem néztem hátra csak futottam az erdő felé.Futottam teljes erőből míg a lábam bírta.Megálltam annál a kis résznél ahol a máglya helyes volt,de eszembe jutott hogy itt tuti megtalálnak.Így tovább mentem egészen az elhagyatott indiánfaluhoz.Ott ijesztőbb volt mint emlékeztem rá.Ahogy körbenéztem tele volt szét szaggatott stárdarabokkal,álltak még a cölöpög,törött edények és elszenesedett fadarabok amiket a túrázók hagytak itt.Hideg szél csapta az arcomba a hajamat.Remegni kedztem,de mentem előre mert nem akartam hogy bárki is megtaláljon.Rezegni kezdett a telefonom Jeong hívott.Majd két percre rá Dongwoon.S végül anyu.Egyiknek sem vettem fel a telefont.Végl már mikro kedzett idegesíteni teljesen lenémítottam a mobilomat.A kapucnimat felhúztam és mentem a sátorcövekek között míg egy keskeny patakhoz nem értem.Nagyobb ez az erdő mint valaha is gondoltam volna.Mentem tovább a könnyek már megszáradtak az arcomon a hűvös szél miatt így megmostam az arcom egy kis vízzel a patakból.A vize hideg volt s erős sodrású.Át lehet ugrani,állapítottam meg.Hátranéztem arra amerről jöttem és éreztem hogy közelednek.Így hát hátrébb mentem és nekifuttam egy erősebb lökéssel átjutottam a másik partra.Mikor felálltam láttam hogy a három fiú bukkan elő a fák közül.Valamelyik felém mutatott így hátat fordítottam és beindultam az erdő másik felébe.
-Jess!-kiáltott egyszerre Woonie és Jeong.Mire hátrakaptam a fejem,a kezem az egyik fa törzsének támasztva és a lábam már a lépés felénél állt meg.Futni kezdett a három srác én pedig mikor odaértek beléptem a fák mögé.Megint sétáltam.Kíváncsi vagyok hogy mi lesz az erdő ezen részében.Negyed óra menetelés után kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem az időt.Még csak öt óra de már vagy hatvan nem fogadott hívásom volt.Megálltam és írtam egy üzenetet Woonienak és Jeongnak.
-"Majd haza megyek.Semmi bajom."Oké elküldés.Amint rányomtam az elküldésre hallottam messzebbről két különböző üzenethangot.Csordás.Megint gyorsabban sétáltam.Egyedül akarok lenni.Egyre beljebb értem az erdőben és éreztem hogy nem vagyok egyedül.
-Beértek.Király.-dünnyögtem durcásan hogy most haza fognak cibálni.
De senki sem jött onnan ahonnan vártam így kicsit félni kezdtem mert éreztem hogy megint figyelnek.
-Ki az?-kérdeztem hangosabban-Jeon?Woonie?
Senki sem válaszolt így megfagyott bennem a vér is.Körbe pillantottam de nem láttam senkit így folytattam az utamat.De valahányszor elmozdultam mint valami késszúrás hasított belém az érzés hogy néznek.
-Hé.-hallottam ahogy jönnek utánam.
Mentem előre míg a széléhez nem értem.Ott megálltam bevártam őket mert tudom hogy el lehet tévedni ebben az erdőben.Beértek de még így sem tudtak megfogni mert elindultam előttük egy lépéssel.Haladtam ahogy sűrűsödött az erdő úgy lassultam.Én ismertem az itteni járást de ők nem.Ha el akartam volna tűnni simán sikerült volna.Vicces volt mikor előttük haladtam és egyszer csaka hátuk mögé kerültem.Láttam az arcukon hogy kiszolgáltatottan érzik magukat.
-Ne féljetek ismerem az erdőt mint a tenyeremet.Ide jövök ha egyedül akarok lenni.-rezegni kezdett a telefonom.
Elővettem és megnéztem ki lehet az.Joonkun ezt a nevet írta a telefon.
-Ki az?-kérdezte Woonie.
-Joonkun.-és abban a pillanatban kinyomtam a telefont.
-Mi..?-kezdte volna el Jeong de az ő telefonja is rezgett.Elővette és látta hogy a nagybátyja.Rám lesett én pedig nemet mutattam neki.
-Mi az?-vette fel Jeong egy kacsintás kíséretében a telefont.
-Értem.Oké...Szerintem előtte még elugrunk valahová.De rendben.Szia.
-Bocs.Engem arra tanítottak hogy tudják merre vagyok.-kacsintott megint.~forgattam a szemeimet~
-Úriember.-morogtam és elindultam megint a sűrűbe.
Jöttek ahogy tudtak de hallottam ahogy beszélgetni kezdenek.
-Ezt meg miért?-suttogta szigorúan Woonie.
-Azért mert...-kezdte Jeong de lejjebb vitte a hangját így nem hallottam semmit.
Mikor már körülbelül öt perce halkabban diskuráltak mint hallhattam volna hangosan odaszóltam.
-Itt vagyunk.-felugrottam a kidőlt fatörzsemre amire mindig ülök s legugoltam.Majd két másodperc után felálltam és sétálgatni kezdtem a kidőlt törzseken.
-Ez milyen hely?
-Innen nem messze van a régi benszülött törzsek "faluja" ami nagyon elhagyatott egy árva lélek sincs ott.Ez pedig egy régi tűzgyujtó helyük volt.Soha senkinek nem mutattam meg.A faluban nincs semmi már mindent megevett az idő vas foga.Néhány sátor darab hever talán még ott vagy még több tűzrakóhely.
-Egyszer megmutathatnád.
-Majd megmutatom.-halk nesz hallottam erősen fülelni kezdtem honnan jöhet.
-Mi a...
-Csitt.
Hallottam hogy körülbelül két méterre reccsen egy gally.
-Pssszt.-húztam a szám elé az ujjam-maradjatok itt.-tátogtam.
Eltűntem a sűrűben és az idegen mögé kerültem.Látam a srácokat hogy állnak és engem keresnek.Láttam hogy egy fekete kapucnis alak gugol tőlük fél méterre és őket nézi.Közelebb sompolyogtam s láttam egy ismerős tetoválást a kezén.Gyorsan felálltam és a hátára ugrottam.Beestünk a tűzrakóhely széléhez.Éppen akkor fordult meg mikor ráestem úgy hát eléggé furcsán néztünk ki.
-Robert?-néztem rá meglepődve.
-Jessica?-kérdezett vissza Rob.
Most ő lökött le a földre hogy alá kerüljek.
-Az kizárt hogy te itthon.Merre jártál mióta nem láttalak?Dögös lettél.S nem változtál semmit,ugyan olyan fürge és csendes.-kuncogott.
-Öhm...-fészkelődtem alatta-Hát hazajöttem.A srácok meg utánam jöttek így kijöttem ide,ide is követtek.-kuncogtam-És a fürgeségre vissza térve pedig te sem panaszkodhatsz.De legközelebb halkabban lépkedj.
-Na mi az talán nem kényelmetlen alattam?-nevetett-Máskor örültél neki ha bunyóztunk.De tényleg dögös vagy és jó az illatod is.
-Öhm.Kössz.-röhögtem és most én kerültem felülre.-A te illatod is jó.
-Még mindig vad vagy.-röhögött a földön.~forgattam a szemeimet~-Ne forgasd a szemeidet ez az igazság.
-Azt csinálok amit akarok.-ütöttem mellkasba.
-Titeket is szokott így bántani?-kérdezte a két lefagyott fiút.
-Nem.De még jó is.-röhögte el magát Jeong.Érződött hogy kissé kínos és nem tetsző hangot ütött meg.
-Na kopj le.-ütöttem megint mellkasba és leszálltam róla.
-Én is szeretlek.-nevetett fuldokolva.
-Én meg nem.-nyújtottam rá nyelvem,s megint felugrottam a helyemre.
-Te tényleg nem változol.-dünnyögött Rob-Amúgy bocs a késői bemutatkozásért.Robert vagyok.
-Én Jeong vagyok ő pedig Dongwoon.
-Örvendek.Ha már ez a kis díva nem mutat be nekünk egymásnak.
Szúrós szemekkel néztem rá.
-Ne nézz rám csúnyán ez az igazság.
-Te sose mondasz igazat.-fintorogtam.
-Fogd be díva.-vigyorgott.
-Anyád a díva te majom.-dobtam meg egy kaviccsal,s elröhögtem magam.
-Veletek is ilyen szokott lenni?
-Velük nem vagyok bunkó mert őket szeretem.-nyújtottam rá a nyelvem.
-Engem is szerettél.-jött közelebb és mikor már a nyakamat vette célpontba én felálltam és arrébb sétáltam.
-Szerettelek.De neked nem kellettem mert a haverod húga vagyok.
-De most már más a helyzet.
-Nekem nem.Maradtam barátod és semmi több.
-Te mindig is több voltál nekem mint egy barát.Akkor nem úgy bántam volna veled ahogy mindig is.
-Igaz Lisa-val sem úgy bántál mint velem.
-Lisa az más volt.
-A legjobb barátnőm volt Robert.
-Tudom.-nézett rám mint ha nem értené miről beszélek.
-Megfektetted a legjobb barátnőmet.S utána azt várod hogy jöjjek össze veled?-kérdeztem undorodva.
-Miért ne?-nézett rám ártatlan szemekkel.Leugrottam elé.
-Soha,de SOHA nem jönnék össze veled.Még ha fizetnének akkor sem.
Meglepődött a kinyilvánulásomon.
-Meglepő.-mondta.
-Miért mit vártál?Meleg hógolyót?
-Nem ezt az tuti.
-Na jó pá.-mondtam és megfogtam mind a két srác kezét.S vezettem őket ki az erdőből.Hallottam ahogy jön mögöttünk de nem foglalkoztam vele.
Kiértünk az erdőből de még mindig fogtam a kezüket.
-Lassan értem miért nem kellek.-dünnyögte.
-Végre valahára leesett.-emeltem az ég felé a fejemet.
-Te nem tudsz dönteni a két srác között,így attól tartasz hogy most köztük és köztem is döntened kell.
-Hülye vagy?-bámultam rá.
-Igen,de ez komoly.
-Elment az eszed.
-Inkább most jött meg.
-Menj a pokolba.-elengedtem a fiúk kezét és bementem a garázsba.
Láttam ahogy Rob közelebb megy hozzájuk és magyarázni kezd.Utálom ezt a csávót.Komolyan nem tudom mit képzel magáról.Dühöngeni kezdtem és megfogtam az egyik alkatrészt és a falhoz vágtam.Ripityára tört a tömör acél.
-Mit csinálsz te hülye tyúk?-kiabál nekem Robert.
Megfogtam egy még nagyobb darabot és eldobtam felé.Éppen a dereka mellett süvített el.
-Te tényleg hülye vagy.
-Fulladj meg!-éreztem hogy folyik a könnyem.Mikor ideges vagyok akkor rendszerint összezúzok valamit így hát most sem volt másképp.Igaz ez nem direkt volt.Ahogy elkezdtem futni a garázsból meglöktem az asztalt és ledőlt a motorom.Nagy puffanásra sem néztem hátra csak futottam az erdő felé.Futottam teljes erőből míg a lábam bírta.Megálltam annál a kis résznél ahol a máglya helyes volt,de eszembe jutott hogy itt tuti megtalálnak.Így tovább mentem egészen az elhagyatott indiánfaluhoz.Ott ijesztőbb volt mint emlékeztem rá.Ahogy körbenéztem tele volt szét szaggatott stárdarabokkal,álltak még a cölöpög,törött edények és elszenesedett fadarabok amiket a túrázók hagytak itt.Hideg szél csapta az arcomba a hajamat.Remegni kedztem,de mentem előre mert nem akartam hogy bárki is megtaláljon.Rezegni kezdett a telefonom Jeong hívott.Majd két percre rá Dongwoon.S végül anyu.Egyiknek sem vettem fel a telefont.Végl már mikro kedzett idegesíteni teljesen lenémítottam a mobilomat.A kapucnimat felhúztam és mentem a sátorcövekek között míg egy keskeny patakhoz nem értem.Nagyobb ez az erdő mint valaha is gondoltam volna.Mentem tovább a könnyek már megszáradtak az arcomon a hűvös szél miatt így megmostam az arcom egy kis vízzel a patakból.A vize hideg volt s erős sodrású.Át lehet ugrani,állapítottam meg.Hátranéztem arra amerről jöttem és éreztem hogy közelednek.Így hát hátrébb mentem és nekifuttam egy erősebb lökéssel átjutottam a másik partra.Mikor felálltam láttam hogy a három fiú bukkan elő a fák közül.Valamelyik felém mutatott így hátat fordítottam és beindultam az erdő másik felébe.
-Jess!-kiáltott egyszerre Woonie és Jeong.Mire hátrakaptam a fejem,a kezem az egyik fa törzsének támasztva és a lábam már a lépés felénél állt meg.Futni kezdett a három srác én pedig mikor odaértek beléptem a fák mögé.Megint sétáltam.Kíváncsi vagyok hogy mi lesz az erdő ezen részében.Negyed óra menetelés után kivettem a telefont a zsebemből és megnéztem az időt.Még csak öt óra de már vagy hatvan nem fogadott hívásom volt.Megálltam és írtam egy üzenetet Woonienak és Jeongnak.
-"Majd haza megyek.Semmi bajom."Oké elküldés.Amint rányomtam az elküldésre hallottam messzebbről két különböző üzenethangot.Csordás.Megint gyorsabban sétáltam.Egyedül akarok lenni.Egyre beljebb értem az erdőben és éreztem hogy nem vagyok egyedül.
-Beértek.Király.-dünnyögtem durcásan hogy most haza fognak cibálni.
De senki sem jött onnan ahonnan vártam így kicsit félni kezdtem mert éreztem hogy megint figyelnek.
-Ki az?-kérdeztem hangosabban-Jeon?Woonie?
Senki sem válaszolt így megfagyott bennem a vér is.Körbe pillantottam de nem láttam senkit így folytattam az utamat.De valahányszor elmozdultam mint valami késszúrás hasított belém az érzés hogy néznek.
Döntés képtelen
Hamar felkeltem de mikor kinyitottam a szemem megint gondolkozni kezdtem.Itt ülök a repülőn és itt ül mellettem két srác akit kedvelek.Sőt Woonie-t szeretem is bár Jeong iránt is többet érzek mint egyszerű munkatársi kapcsolatot.Amikor a stúdióban a szemembe nézett azt hittem meghalok.Senki sem volt bennem csak is ő és az a csodásan csillogó szeme.De Dongwoon-t is szeretem.Ő a biztonságot nyújtó mentsváram,Jeong pedig a kalandot hozó motorom.Nem tudom eldönteni melyikőjüket szeretem annyira hogy vele legyek.Döntenem kell.Megnéztem és láttam hogy mind a két fiú az én kezemet fogja.Megszorítottam a kezüket odafordultak hozzám.
-Beszélnünk kell.Mind a kettőtökkel.
-Mondj bármit és sajnálom komolyan.-mentegetőzött Woonie.Feltartottam a kezem hogy had mondjam egyből lenyelte amit mondott.
-Mond csak.-válaszolta Jeong.
-Szeretlek Son Dongwoon.
-Én is szeretlek.-rá mosolyogtam.
-De téged is szeretlek Jeong.-tág szemekkel nézett Woonie.
-Én is szeretlek Jess.
-Ez a bajom.Hogy nem tudom eldönteni melyikőtöket szeretem igazán.Mert mind a kettőtöket szeretem.De kettőtökkel nem lehetek egyszerre.Szóval értitek ugye?
-Igen.-válaszolták egyszerre.
-De egyet megígérhetek hogy bármi is lesz küzdeni fogok érted.-mondta Dongwoon makacs tekintettel.
-És én sem adom fel.-nézett szúrósan Jeong Woonie-ra.
-De!Én még mindig Dongwoon-nal járok.Mivel nem akarom őt sem elveszíteni.De téged sem Kim.Mind a kettőbe bele rokkannék.
-Itt leszek neked mindig ameddig azt szeretnéd.-szorította meg a kezem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Mikor odafordultam Wooniehoz ő közelhajolt és megcsókolt.Mennyei érzés volt mint ha megnyugodtam volna.Éreztem ahogy Jeong keze megfeszül majd mikor vége lett a csóknak enyhült a feszültség benne.A kezével kevésbé szorította az enyémet.Örült rezgésbe kezdett mind a hármónk telefonja.Engem Dorothy hívott,Jeongot Reita Woonie-t pedig Dujun.
-Hol a csudában vagytok?-hangzott egyszerre a fülünkbe.
-Pont elkaptuk a repülőt amin Jessica ült,így felszálltunk de már leszállni nem tudtunk.-kezdte Jeong a magyarázkodást.
-De már kibékültünk.-folytattam én.
-Amint tudunk utazunk haza.-kontrázott rá Woonie.
-Szia.-köszöntünk el egyszerre.
-Na jól letaámadtak minket.-kuncogtam.
-Ebből jó kis sajtó hír lesz.-dünnyögött Kim.
-Nem érdekel a sajtó.-vágtam rá.
A további repülő út simán ment.Leszálltunk Londonban meglátogattuk anyut,nagyon örült nekünk mert már régen látott.Elmondtam neki mindent és éjszaka a szobámban azon gondolkoztam hogy meg kéne látogatnom apámat is.Reggel lementem reggelizni.Utána felnéztem az otthoni gépről a twitter-re meg minden oldalamra.Láttam ahogy egy videó figyel velem szembe.Rákattintottam és az játszódott le újra ami aznap történt mikor felültem a repülőre.Csak egy kérdés volt a videó alá biggyesztve.
-"Vége?"
Semmit nem reagáltam az üzenetre.Inkább kikapcsoltam a gépet és kiütem az erkélyre.Ősz van.Éreztem hogy hidegebb van mint máskor így felhúztam a térdeimet hogy így melegítsem magam.De az agyam megint ezerrel járt.
-Min gondolkozol drágám?-jött ki anyu.
-Ü-üm.-hümmögtem.
-De látom rajtad hogy valamin nagyon agyalsz és olyanon ami nem nagyon tetszik neked.A fiúkkal kapcsolatos?
-Neeeeem.Semmi köze a fiúkhoz.
-Akkor?
-Apu.-csak ennyit kellett kimondanom már értette miről van szó.
-Azon gondolkozol meglátogasd-e igaz?
-Ühüm.
-Tudod hogy én nem mondom azt hogy ne.Ezt neked kell eldöntened hogy akarod-e tartani vele a kapcsolatot.Ezt már akkor elmondtam mikor idejöttünk.
-Oké.
Bementem a házba és felvettem egy pulcsit.Igaz a rövidnadrágon az nem segített így hát felvettem egy cső farmeromat is.Deszkás cipővel tökéletes.Felvettem a cipőt is és kimentem a ház elé.Megálltam a garázy előtt.Éreztem ahogy valaki átkarol hátulról.Nem Woonie volt így hát gondoltam Jeong az.
-Mi a baj?-kérdezte kíváncsian.
Nem válaszoltam semmit kijöttem a karjai közül ami nem nagyon tetszett neki,de nem tudta mit is akarok igazából.Felnyitottam a garázsom ajtaját.Semmi sem változott azóta mióta elmentem.A régi motorom amit még legelőször kaptam ott volt az állványon a szerszámokkal körbe ölelve.Odamentem és végig simítottam a szét szakadt bőr ülést és a kopott fényezést.S amire már alig emlékeztem fent volt a falon egy kép a többi között.Egy kép amit már a por fedett.Egy kép amin én vagyok rajta és az apám.Kikerültem az állványt s megálltam a kép előtt.Megfogtam egy száraz rongyomat s letöröltem az idő fátylát.Néztem egy darabig aztán visszafordultam a motoromhoz.Jeong csak nézte mit csinálok meg sem szólalt.Rá pillantottam az arcára és éreztem kérdések százait tudná rám zúdítani de vissza fogja magát.
-Ez a legelső motorom.Még az apám csinálta volna meg az egyik ismerősének de hát én belenyúltam így nem volt szíve elvenni tőlem.Így megvette.Azóta nem csináltam mióta eljöttünk otthonról.Igaz működik de a festése és az ülése eléggé le van lakva.-legugoltam hogy alulról is láthassam mit rontottam el régen.-Vedd fel azt a köpenyt nehogy összekoszold magad ha itt maradsz.-mutattam a mellette lévő fogasra.Ott meg nézte a négy köpenyt melyik lehet neki jó.
-A karcsúsított derekúorvosi az az enyém.-kuncogtam mikor azt fogta meg.
-Oh értem.-mosolygott rám-Felveszed?
-Majd később.-de mivel nem találta melyik lehet rá jó azért odamentem s megfogtam egy köpenyt.-Ez biztos jó lesz rád.-mosolyogtam.
-Köszi.-mosolygott ő is de megint a szemébe néztem.Megint lefagytam és csak bámultam.Nagyon közel álltunk egymáshoz az arca minden négyszet milliméterét az agyamba véstem.Ő a garázs falának préselt a kezeit a fejem mellett mind a két oldalt feltette.Egyre közelebb és közelebb jött az arca az enyémhez.S végül ajka az enyémre tapadt.A csókja is vad volt akár csak ő maga.Az adrenalin felszabadult bennem és a szívem vadul kalapálni kezdett.S egyszer csak vége lett.Levegő után kapkodtam mert valahogy le kellett magam állítani.Látszott hogy az ő szeme is szikrázik.
Gyorsan odamentem a motorhoz és letérdeltem felvettem a csavarkulcsot és neki kezdtem.Körülbelül negyed óra múlva megcsináltam a régi hibáimat Jeong segítségével.Utána neki kezdtem az ülésnek,felszedtem a régi szakadt bőrt és pont akkor dobtam ki a garázs elé mikor Dongwoon megállt ott így hát eltaláltam.
-Au.-mondta mikor meglepedten nézett rám.
-Jaj bocsi.Sajnálom.Nem direkt volt.-vakartam meg a fejem a gumikesztyű nélküli kezemmel.Levettem mind a két kesztyűt és bedobtam az asztalra.Oda mentem a szekrényhez és kivettem belőle egy kis tekercs bőrt.Vissza csuktam és rátettem az asztalra.
-Mit csinálsz?-jött oda Woonie kíváncsian.Utálta hogy ha Jeonggal vagyok kettesben.
-Ollót kérek.-nyújtottam a kezem Jeong felé.Ő beletette a kezembe az ollót.-Éppen a régi még nem kész motoromat csináljuk.Már csak a bőrt kell kicserélni az ülésen és le kéne festeni.De mivel még nincs kitolva így most lefesteni nem fogom.
-Segítsek?
-Ha szeretnél.
-Okés.
Kitekertem a bőrt és rátettem az ülésre körbe rajzoltam majd letettem az asztalra.Leszereltem az ülést és kivágtam az anyagot,szögbelövővel feltettem a helyére és vissza szereltem az ülést.Hátrébb léptem hogy messzebbről is megnézhessem nem rontottam-e el valamit.
-Szép lett.-mondta Jeong és átkarolta a derekamat.
-Ügyik vagyunk.-mondtam lelkesen.Megöleltem Dongwoont és őt is.De a végén Jeongnál ragadtam nem tudtam és nem is akartam elengedni.Dongwoont is öleltem olyan jó volt mind a kettőt ölelni.el sem engedtem őket.Mind a ketten magasabbak nálam így nem vettem észre hogy bármit is mondanának a fejem felett.
-Beszélnünk kell.Mind a kettőtökkel.
-Mondj bármit és sajnálom komolyan.-mentegetőzött Woonie.Feltartottam a kezem hogy had mondjam egyből lenyelte amit mondott.
-Mond csak.-válaszolta Jeong.
-Szeretlek Son Dongwoon.
-Én is szeretlek.-rá mosolyogtam.
-De téged is szeretlek Jeong.-tág szemekkel nézett Woonie.
-Én is szeretlek Jess.
-Ez a bajom.Hogy nem tudom eldönteni melyikőtöket szeretem igazán.Mert mind a kettőtöket szeretem.De kettőtökkel nem lehetek egyszerre.Szóval értitek ugye?
-Igen.-válaszolták egyszerre.
-De egyet megígérhetek hogy bármi is lesz küzdeni fogok érted.-mondta Dongwoon makacs tekintettel.
-És én sem adom fel.-nézett szúrósan Jeong Woonie-ra.
-De!Én még mindig Dongwoon-nal járok.Mivel nem akarom őt sem elveszíteni.De téged sem Kim.Mind a kettőbe bele rokkannék.
-Itt leszek neked mindig ameddig azt szeretnéd.-szorította meg a kezem.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Mikor odafordultam Wooniehoz ő közelhajolt és megcsókolt.Mennyei érzés volt mint ha megnyugodtam volna.Éreztem ahogy Jeong keze megfeszül majd mikor vége lett a csóknak enyhült a feszültség benne.A kezével kevésbé szorította az enyémet.Örült rezgésbe kezdett mind a hármónk telefonja.Engem Dorothy hívott,Jeongot Reita Woonie-t pedig Dujun.
-Hol a csudában vagytok?-hangzott egyszerre a fülünkbe.
-Pont elkaptuk a repülőt amin Jessica ült,így felszálltunk de már leszállni nem tudtunk.-kezdte Jeong a magyarázkodást.
-De már kibékültünk.-folytattam én.
-Amint tudunk utazunk haza.-kontrázott rá Woonie.
-Szia.-köszöntünk el egyszerre.
-Na jól letaámadtak minket.-kuncogtam.
-Ebből jó kis sajtó hír lesz.-dünnyögött Kim.
-Nem érdekel a sajtó.-vágtam rá.
A további repülő út simán ment.Leszálltunk Londonban meglátogattuk anyut,nagyon örült nekünk mert már régen látott.Elmondtam neki mindent és éjszaka a szobámban azon gondolkoztam hogy meg kéne látogatnom apámat is.Reggel lementem reggelizni.Utána felnéztem az otthoni gépről a twitter-re meg minden oldalamra.Láttam ahogy egy videó figyel velem szembe.Rákattintottam és az játszódott le újra ami aznap történt mikor felültem a repülőre.Csak egy kérdés volt a videó alá biggyesztve.
-"Vége?"
Semmit nem reagáltam az üzenetre.Inkább kikapcsoltam a gépet és kiütem az erkélyre.Ősz van.Éreztem hogy hidegebb van mint máskor így felhúztam a térdeimet hogy így melegítsem magam.De az agyam megint ezerrel járt.
-Min gondolkozol drágám?-jött ki anyu.
-Ü-üm.-hümmögtem.
-De látom rajtad hogy valamin nagyon agyalsz és olyanon ami nem nagyon tetszik neked.A fiúkkal kapcsolatos?
-Neeeeem.Semmi köze a fiúkhoz.
-Akkor?
-Apu.-csak ennyit kellett kimondanom már értette miről van szó.
-Azon gondolkozol meglátogasd-e igaz?
-Ühüm.
-Tudod hogy én nem mondom azt hogy ne.Ezt neked kell eldöntened hogy akarod-e tartani vele a kapcsolatot.Ezt már akkor elmondtam mikor idejöttünk.
-Oké.
Bementem a házba és felvettem egy pulcsit.Igaz a rövidnadrágon az nem segített így hát felvettem egy cső farmeromat is.Deszkás cipővel tökéletes.Felvettem a cipőt is és kimentem a ház elé.Megálltam a garázy előtt.Éreztem ahogy valaki átkarol hátulról.Nem Woonie volt így hát gondoltam Jeong az.
-Mi a baj?-kérdezte kíváncsian.
Nem válaszoltam semmit kijöttem a karjai közül ami nem nagyon tetszett neki,de nem tudta mit is akarok igazából.Felnyitottam a garázsom ajtaját.Semmi sem változott azóta mióta elmentem.A régi motorom amit még legelőször kaptam ott volt az állványon a szerszámokkal körbe ölelve.Odamentem és végig simítottam a szét szakadt bőr ülést és a kopott fényezést.S amire már alig emlékeztem fent volt a falon egy kép a többi között.Egy kép amit már a por fedett.Egy kép amin én vagyok rajta és az apám.Kikerültem az állványt s megálltam a kép előtt.Megfogtam egy száraz rongyomat s letöröltem az idő fátylát.Néztem egy darabig aztán visszafordultam a motoromhoz.Jeong csak nézte mit csinálok meg sem szólalt.Rá pillantottam az arcára és éreztem kérdések százait tudná rám zúdítani de vissza fogja magát.
-Ez a legelső motorom.Még az apám csinálta volna meg az egyik ismerősének de hát én belenyúltam így nem volt szíve elvenni tőlem.Így megvette.Azóta nem csináltam mióta eljöttünk otthonról.Igaz működik de a festése és az ülése eléggé le van lakva.-legugoltam hogy alulról is láthassam mit rontottam el régen.-Vedd fel azt a köpenyt nehogy összekoszold magad ha itt maradsz.-mutattam a mellette lévő fogasra.Ott meg nézte a négy köpenyt melyik lehet neki jó.
-A karcsúsított derekúorvosi az az enyém.-kuncogtam mikor azt fogta meg.
-Oh értem.-mosolygott rám-Felveszed?
-Majd később.-de mivel nem találta melyik lehet rá jó azért odamentem s megfogtam egy köpenyt.-Ez biztos jó lesz rád.-mosolyogtam.
-Köszi.-mosolygott ő is de megint a szemébe néztem.Megint lefagytam és csak bámultam.Nagyon közel álltunk egymáshoz az arca minden négyszet milliméterét az agyamba véstem.Ő a garázs falának préselt a kezeit a fejem mellett mind a két oldalt feltette.Egyre közelebb és közelebb jött az arca az enyémhez.S végül ajka az enyémre tapadt.A csókja is vad volt akár csak ő maga.Az adrenalin felszabadult bennem és a szívem vadul kalapálni kezdett.S egyszer csak vége lett.Levegő után kapkodtam mert valahogy le kellett magam állítani.Látszott hogy az ő szeme is szikrázik.
Gyorsan odamentem a motorhoz és letérdeltem felvettem a csavarkulcsot és neki kezdtem.Körülbelül negyed óra múlva megcsináltam a régi hibáimat Jeong segítségével.Utána neki kezdtem az ülésnek,felszedtem a régi szakadt bőrt és pont akkor dobtam ki a garázs elé mikor Dongwoon megállt ott így hát eltaláltam.
-Au.-mondta mikor meglepedten nézett rám.
-Jaj bocsi.Sajnálom.Nem direkt volt.-vakartam meg a fejem a gumikesztyű nélküli kezemmel.Levettem mind a két kesztyűt és bedobtam az asztalra.Oda mentem a szekrényhez és kivettem belőle egy kis tekercs bőrt.Vissza csuktam és rátettem az asztalra.
-Mit csinálsz?-jött oda Woonie kíváncsian.Utálta hogy ha Jeonggal vagyok kettesben.
-Ollót kérek.-nyújtottam a kezem Jeong felé.Ő beletette a kezembe az ollót.-Éppen a régi még nem kész motoromat csináljuk.Már csak a bőrt kell kicserélni az ülésen és le kéne festeni.De mivel még nincs kitolva így most lefesteni nem fogom.
-Segítsek?
-Ha szeretnél.
-Okés.
Kitekertem a bőrt és rátettem az ülésre körbe rajzoltam majd letettem az asztalra.Leszereltem az ülést és kivágtam az anyagot,szögbelövővel feltettem a helyére és vissza szereltem az ülést.Hátrébb léptem hogy messzebbről is megnézhessem nem rontottam-e el valamit.
-Szép lett.-mondta Jeong és átkarolta a derekamat.
-Ügyik vagyunk.-mondtam lelkesen.Megöleltem Dongwoont és őt is.De a végén Jeongnál ragadtam nem tudtam és nem is akartam elengedni.Dongwoont is öleltem olyan jó volt mind a kettőt ölelni.el sem engedtem őket.Mind a ketten magasabbak nálam így nem vettem észre hogy bármit is mondanának a fejem felett.
Végleg
Simán hazaértem semmi bajom sem esett.Gondoltam beparkolok a helyére Dongwoon motorja mellé de az sehol sem volt.Így bementem körbenézni hol lehet.Az ágyban nem volt üzenetet sem találtam.Lementem a konyhába és megnéztem ott van-e.De ott csak Dorothy és Kitti volt.
-Sziasztok.Nem tudjátok hol van Woonie?-rámnéztek kómás fejjel.
-Nem tudjuk.-válaszolta Doci aki kb majdnem bealudt.
-Fura vagy te nekem.-kontárzott rá Kitti.
-Én?Miért is?
-Zavart vagy.Nem ilyen szoktál lenni.
-Csak nem tudom hol van és aggódom.Ennyi az egész.
-Oké.Próbáld felhívni.
-Jó ötlet.-gyostárcsázómban benne is van hívom,hívom.Semmi,na az szép ilyet sem csinált még.
-Jessica szerintem gyere a Cube elé mert itt nagy balhé lesz pár percen belül.
-Woonie ott van?
-Igen.És kicsit ideges.
-Köszönöm Boom.-lecsaptam a telefont és felkaptam a sisakom.Berohantam a garázsba s felnyitottam majdnem rányitottam Dujun-ra.
-Mi a baj Jess?
-Oda kell mennem mert baj lesz.Bocs szívem,nem tudok elmagyarázni semmit.Woonie ideges.
-Miért ideges?Sosem ideges.
-Most az.És nagy baj lesz.
-Hol van?
-Cube.
-Rendben várj meg.
-Túrót.-felugrottam a motorra és teljes gázzal hajtottam hogy minél hamarabb ott legyek.A másodpercek óráknak tűntek.Egyre jobban hajtottam mikor megláttam ahogy Dongwoon Jeonggal beszél és fenyegetően tartja felé a kezét.Megálltam a motorral és leugrottam róla,a sisakot csak oda dobtam Boomnak vigyázzon rá.Furán állt a kezében a bukó.
-Tartsd távol magad tőle!-hallottam ahogy nem is beszél inkább kiabál Dongwoon Jeonggal.
-Majd ha ő akarja.-vágott kacér vigyort felém.Dongwoon gyilkos szemekkel nézett rám.
-M-mivan?-néztem tág szemekkel.
-Akarod hogy a közeledbe menjek vagy sem?-kérdezte immáron komoly arcal.
-De hát együtt dolgozunk.Vagy mi?Nem értek semmit.-gagyogtam.
-Ne beszélj össze vissza válaszolj a kérdésére.-kiabált rám Woonie.Ezen rohadtul felkaptam a vizet.Így hát úgy vágtam vissza ahogy nem várta hogy visszavágnék.
-Igen akarom!-tág szemekkel nézett rám mind a kettő-És ha még egyszer kiabálsz velem itthagylak!
-Na azt próbáld meg.-fenyegetőzött még mindig kiabálva.
-Nem kell próbálkozni menni fog.De remélem boldog leszel nélkülem!-kiabáltam.
Odamentem a motoromhoz felültem és padlógázzal megint elindultam csak most haza és véglegesen Londonba megyek.Hajtottam ahogy csak tudtam s majdnem balesetem lett de mentem mint az őrült.A bukó Boomnál maradt de nem érdekelt.Megálltam a ház előtt berohantam a házba Yoseob csak bámult rám.Ő maradt itthon hát ha hazajövök,a többiek mind a Cube-hoz jöttek.Láttam őket mikor elhajtottam.
-Szia Jess mi a baj?-most vettem csak észre hogy a könnyek patakokban áramlanak szememből.
-Elmegyek.-felrohantam a szobámba elővettem egy táskát s beledobáltam néhány cuccot.Beletettem az útlevelemet és a tárcám.Felvettem a vállamra és rohantam le.
-Jess miért mi a baj?Nem lehet megoldani?-látszott Yoseobon hogy össze van zavarodva és nem érti mi történt.
-Haza megyek Yoseob.
-Dehát itthon vagy.
-Londonba.Ha túlélem...-ezt már nem fejeztem be inkább kimentem és beültem a kocsiba.Bevágtam az anyós ülésre a cuccom s kihajtottam.Ahogy hajtottam egyre csk az a levél volt a fejemben amit otthagytam az ágyon.
-"Összetörted a szívem azzal hogy nem bíztál bennem.Remélem boldog leszel egyedül.Itt van a motorod használd,élvezd ki.Lehet hülyeség de szeretlek. Jessica"
Ott van ahol egyből észreveszi a pólója mellett miben néha aludtam.
Már félúton voltam a reptérre mikor eszeveszetten csörögni kezdett a telefonom.Megnéztem ki lehet az aki zaklat.Joonkun,ezt a nevet írta ki a kijelző.
-Mit akarsz?-kérdeztem a könnyeimet nyelve.
-Hol a fészkes fenében vagy?Mindenki érted aggódik.Gyere az irodámba rohadt gyorsan.
-Kiléptem.-kinyomtam a telefont.
Megint rezegni kezdtett láttam Woonieval a közös képünk a kijelzőn így hát ő hívott.Nem vettem fel.Nem akarok vele beszélni,ahogy beszélt velem nem érdekel.Megmondtam ha megint kiabál akkor otthagyom.Azt hitte csak viccelek?Figyelje csak.Lehet én vagyok a hülye mert felkaptam egy ilyen baromságon a vízet de nem érdekel csak azért sem fog így beszélni velem.De eszembe jutott Jeong ahogy előttem áll s fogva tartja a tekintetem.Be sem fejezte csengést már megint hívott.Úgy látszik elolvasta a levelemet.Megmakacsoltam magam.Most egy SMS-t jelzett ki a telefonom.
-"Vedd fel kérlek,ne légy makacs."
-Akkor vagyok makacs amikor az akarok lenni.-válaszoltam hangosan a telefonnak.
Megint hívtak de most egy ismeretlen szám volt az.
-Igen?-hangosítottam ki.
-Jeong vagyok.Hol a csudában vagy?Úgy seggbe rúglak.-ezen elnevettem magam-Nem vicces.Hol vagy?
-Haza megyek.
-Otthon voltál onnan tűntél el.
-Nem oda.Londonba.Viszlát Jeong.
-Nehogy letedd.
-Miért ne?Megbántott,utálom ha üvöltöznek velem.És ha én megmondok valamit akkor az úgy is van.Nem fogok tágítani mellőle.Azt csinálom amit akarok.
-Értem.De legalább miattam maradj.-hallatszódni kezdett hogy lassabban megy a kocsi-Kérlek.
Elgondolkoztam és ránéztem az anyós ülésre.Ki volt borulva a táskám s egy kép csillant meg a fényben.Előhúztam és Woonieval ketten voltunk rajta.A szívem elszorult nagyot nyeltem.
-Nem maradhatok.-hallottam hogy felbőg nála is az autó.
-Nem hagyom hogy elmenj.-s kinyomta a telefont.
-Csak nem tudsz ellene semmit sem tenni.-mondtam az üres és csendes autónak.Letettem a reptér parkolójába s lezártam.A recepciói pulthoz mentem.
-A legközelebbi gép mikor megy Londonba?
-Húsz perc múlva.
-Akkor egy jegyet kérek arra a gépre.
-Kérném az útlevelét.-odaadtam neki mikor elolvasta a nevet rámnézett meglepedt arcal.Kérdőn ránéztem így folytatta az adminisztrádiós munkát.-Rendben.Akkor a bal szárny,13-as szék,középső.
-Köszönöm.
Leültem az egyik székre és még mindig azt a fránya képet szorongattam.Megfordítottam s elolvastam rajta a már kívülről tudott szavakat.
-"Örökké szeretlek Woonie."
Letettem a mellettem lévő székre s már mondták is hogy csekkoljunk be mert indul a gép.Odatipegtem megint s becsekkoltam.Mikor mentem be az ajtón hallottam hogy valaki kiáltja a nevem de biztos csak képzelődtem.Beszálltam a gépbe,feltettem a cuccaimat a tárolóba és leültem a helyemre,feltettem a fejhallgatót és ordíttattam a zenét.Hátradöntöttem a fejem és behunytam a szemeimet hátha sikerül kicsit lenyugodnom.Két perc és indul a gép.Éreztem ahogy a mellettem ülő székbe bele ül valaki.Nem érdekel ki az,jobb ha békén is hagy és nem kezd el nekem rizsázni valamiről,meg hogy így ismer meg olyan cuki a felsőm meg ilyenek mert komolyan felkötöm magam.Így rá sem hederítettem.Aztán éreztem ahogy feláll és más veszi át a helyét.Fogalmam sincs miért vagy kik voltak azok de ez volt.Mindegy nem érdekel méghangosabbra vettem a zenét mert nem aharok bármit is hallani és úgy a jó ha még a saját gondolataimat sem hallom.Éreztem hogy megkocogtatja a mellettem ülő a vállamat.Biztos hangos neki ezért kicsit lejjebb vettem a hangerőt hát ha így nem kezd el pattogni mint a gumilabda.A lehelletét éreztem a nyakamon így felnéztem.Mind a két oldalamon ismerős arc.Balomon Dongwoon a másik oldalon pedig Jeong.
Nem szóltam egyikhez sem.Csak bámultam magam elé mint egy rendes hülye.Jeong lehúzta a fülemről a fejhallgatót.
-Megmondtam hogy nem engedlek el.-bólintottam egy kicsit de még mindig meredtem a semmibe.
-Én pedig sajnálom tényleg.Soha nem fordult még elő velem ilyen.Szeretlek.Kérlek gyere haza.-összeszorítottam a számat és éreztemhogy apró könycsepp gördül végig az arcomon.Még jó hogy Jeong felöli résznél így Woonie nem vette észre.Vettem egy mély levegőt és hátradöntöttem megint a fejemet.Most a plafont stírültem egy árva szó nélkül.Negyed óra múlva Jeong törte meg a csendet.
-Mondj már valamit.
-Hölgyem minden rendben van?-kérdezte a stewardess.
-Igen.Kérnék egy kis üveges cola-t.
-Mindjárt hozom.Uraim valamit hozhatok?
-Én is egy colat.-mondta Kim.
-Én is egyet.-válaszolta Woonie.
-Rendben pár pillanat és visszajövök.-elment tőlünk a stewardess hölgy és mind a két fiú rámnézett.A csajszi meghozta a cola-nkat és el is ment.Három nap az út haza.Ittam majd megint hátradőltem,s elaludtam.
-Sziasztok.Nem tudjátok hol van Woonie?-rámnéztek kómás fejjel.
-Nem tudjuk.-válaszolta Doci aki kb majdnem bealudt.
-Fura vagy te nekem.-kontárzott rá Kitti.
-Én?Miért is?
-Zavart vagy.Nem ilyen szoktál lenni.
-Csak nem tudom hol van és aggódom.Ennyi az egész.
-Oké.Próbáld felhívni.
-Jó ötlet.-gyostárcsázómban benne is van hívom,hívom.Semmi,na az szép ilyet sem csinált még.
-Jessica szerintem gyere a Cube elé mert itt nagy balhé lesz pár percen belül.
-Woonie ott van?
-Igen.És kicsit ideges.
-Köszönöm Boom.-lecsaptam a telefont és felkaptam a sisakom.Berohantam a garázsba s felnyitottam majdnem rányitottam Dujun-ra.
-Mi a baj Jess?
-Oda kell mennem mert baj lesz.Bocs szívem,nem tudok elmagyarázni semmit.Woonie ideges.
-Miért ideges?Sosem ideges.
-Most az.És nagy baj lesz.
-Hol van?
-Cube.
-Rendben várj meg.
-Túrót.-felugrottam a motorra és teljes gázzal hajtottam hogy minél hamarabb ott legyek.A másodpercek óráknak tűntek.Egyre jobban hajtottam mikor megláttam ahogy Dongwoon Jeonggal beszél és fenyegetően tartja felé a kezét.Megálltam a motorral és leugrottam róla,a sisakot csak oda dobtam Boomnak vigyázzon rá.Furán állt a kezében a bukó.
-Tartsd távol magad tőle!-hallottam ahogy nem is beszél inkább kiabál Dongwoon Jeonggal.
-Majd ha ő akarja.-vágott kacér vigyort felém.Dongwoon gyilkos szemekkel nézett rám.
-M-mivan?-néztem tág szemekkel.
-Akarod hogy a közeledbe menjek vagy sem?-kérdezte immáron komoly arcal.
-De hát együtt dolgozunk.Vagy mi?Nem értek semmit.-gagyogtam.
-Ne beszélj össze vissza válaszolj a kérdésére.-kiabált rám Woonie.Ezen rohadtul felkaptam a vizet.Így hát úgy vágtam vissza ahogy nem várta hogy visszavágnék.
-Igen akarom!-tág szemekkel nézett rám mind a kettő-És ha még egyszer kiabálsz velem itthagylak!
-Na azt próbáld meg.-fenyegetőzött még mindig kiabálva.
-Nem kell próbálkozni menni fog.De remélem boldog leszel nélkülem!-kiabáltam.
Odamentem a motoromhoz felültem és padlógázzal megint elindultam csak most haza és véglegesen Londonba megyek.Hajtottam ahogy csak tudtam s majdnem balesetem lett de mentem mint az őrült.A bukó Boomnál maradt de nem érdekelt.Megálltam a ház előtt berohantam a házba Yoseob csak bámult rám.Ő maradt itthon hát ha hazajövök,a többiek mind a Cube-hoz jöttek.Láttam őket mikor elhajtottam.
-Szia Jess mi a baj?-most vettem csak észre hogy a könnyek patakokban áramlanak szememből.
-Elmegyek.-felrohantam a szobámba elővettem egy táskát s beledobáltam néhány cuccot.Beletettem az útlevelemet és a tárcám.Felvettem a vállamra és rohantam le.
-Jess miért mi a baj?Nem lehet megoldani?-látszott Yoseobon hogy össze van zavarodva és nem érti mi történt.
-Haza megyek Yoseob.
-Dehát itthon vagy.
-Londonba.Ha túlélem...-ezt már nem fejeztem be inkább kimentem és beültem a kocsiba.Bevágtam az anyós ülésre a cuccom s kihajtottam.Ahogy hajtottam egyre csk az a levél volt a fejemben amit otthagytam az ágyon.
-"Összetörted a szívem azzal hogy nem bíztál bennem.Remélem boldog leszel egyedül.Itt van a motorod használd,élvezd ki.Lehet hülyeség de szeretlek. Jessica"
Ott van ahol egyből észreveszi a pólója mellett miben néha aludtam.
Már félúton voltam a reptérre mikor eszeveszetten csörögni kezdett a telefonom.Megnéztem ki lehet az aki zaklat.Joonkun,ezt a nevet írta ki a kijelző.
-Mit akarsz?-kérdeztem a könnyeimet nyelve.
-Hol a fészkes fenében vagy?Mindenki érted aggódik.Gyere az irodámba rohadt gyorsan.
-Kiléptem.-kinyomtam a telefont.
Megint rezegni kezdtett láttam Woonieval a közös képünk a kijelzőn így hát ő hívott.Nem vettem fel.Nem akarok vele beszélni,ahogy beszélt velem nem érdekel.Megmondtam ha megint kiabál akkor otthagyom.Azt hitte csak viccelek?Figyelje csak.Lehet én vagyok a hülye mert felkaptam egy ilyen baromságon a vízet de nem érdekel csak azért sem fog így beszélni velem.De eszembe jutott Jeong ahogy előttem áll s fogva tartja a tekintetem.Be sem fejezte csengést már megint hívott.Úgy látszik elolvasta a levelemet.Megmakacsoltam magam.Most egy SMS-t jelzett ki a telefonom.
-"Vedd fel kérlek,ne légy makacs."
-Akkor vagyok makacs amikor az akarok lenni.-válaszoltam hangosan a telefonnak.
Megint hívtak de most egy ismeretlen szám volt az.
-Igen?-hangosítottam ki.
-Jeong vagyok.Hol a csudában vagy?Úgy seggbe rúglak.-ezen elnevettem magam-Nem vicces.Hol vagy?
-Haza megyek.
-Otthon voltál onnan tűntél el.
-Nem oda.Londonba.Viszlát Jeong.
-Nehogy letedd.
-Miért ne?Megbántott,utálom ha üvöltöznek velem.És ha én megmondok valamit akkor az úgy is van.Nem fogok tágítani mellőle.Azt csinálom amit akarok.
-Értem.De legalább miattam maradj.-hallatszódni kezdett hogy lassabban megy a kocsi-Kérlek.
Elgondolkoztam és ránéztem az anyós ülésre.Ki volt borulva a táskám s egy kép csillant meg a fényben.Előhúztam és Woonieval ketten voltunk rajta.A szívem elszorult nagyot nyeltem.
-Nem maradhatok.-hallottam hogy felbőg nála is az autó.
-Nem hagyom hogy elmenj.-s kinyomta a telefont.
-Csak nem tudsz ellene semmit sem tenni.-mondtam az üres és csendes autónak.Letettem a reptér parkolójába s lezártam.A recepciói pulthoz mentem.
-A legközelebbi gép mikor megy Londonba?
-Húsz perc múlva.
-Akkor egy jegyet kérek arra a gépre.
-Kérném az útlevelét.-odaadtam neki mikor elolvasta a nevet rámnézett meglepedt arcal.Kérdőn ránéztem így folytatta az adminisztrádiós munkát.-Rendben.Akkor a bal szárny,13-as szék,középső.
-Köszönöm.
Leültem az egyik székre és még mindig azt a fránya képet szorongattam.Megfordítottam s elolvastam rajta a már kívülről tudott szavakat.
-"Örökké szeretlek Woonie."
Letettem a mellettem lévő székre s már mondták is hogy csekkoljunk be mert indul a gép.Odatipegtem megint s becsekkoltam.Mikor mentem be az ajtón hallottam hogy valaki kiáltja a nevem de biztos csak képzelődtem.Beszálltam a gépbe,feltettem a cuccaimat a tárolóba és leültem a helyemre,feltettem a fejhallgatót és ordíttattam a zenét.Hátradöntöttem a fejem és behunytam a szemeimet hátha sikerül kicsit lenyugodnom.Két perc és indul a gép.Éreztem ahogy a mellettem ülő székbe bele ül valaki.Nem érdekel ki az,jobb ha békén is hagy és nem kezd el nekem rizsázni valamiről,meg hogy így ismer meg olyan cuki a felsőm meg ilyenek mert komolyan felkötöm magam.Így rá sem hederítettem.Aztán éreztem ahogy feláll és más veszi át a helyét.Fogalmam sincs miért vagy kik voltak azok de ez volt.Mindegy nem érdekel méghangosabbra vettem a zenét mert nem aharok bármit is hallani és úgy a jó ha még a saját gondolataimat sem hallom.Éreztem hogy megkocogtatja a mellettem ülő a vállamat.Biztos hangos neki ezért kicsit lejjebb vettem a hangerőt hát ha így nem kezd el pattogni mint a gumilabda.A lehelletét éreztem a nyakamon így felnéztem.Mind a két oldalamon ismerős arc.Balomon Dongwoon a másik oldalon pedig Jeong.
Nem szóltam egyikhez sem.Csak bámultam magam elé mint egy rendes hülye.Jeong lehúzta a fülemről a fejhallgatót.
-Megmondtam hogy nem engedlek el.-bólintottam egy kicsit de még mindig meredtem a semmibe.
-Én pedig sajnálom tényleg.Soha nem fordult még elő velem ilyen.Szeretlek.Kérlek gyere haza.-összeszorítottam a számat és éreztemhogy apró könycsepp gördül végig az arcomon.Még jó hogy Jeong felöli résznél így Woonie nem vette észre.Vettem egy mély levegőt és hátradöntöttem megint a fejemet.Most a plafont stírültem egy árva szó nélkül.Negyed óra múlva Jeong törte meg a csendet.
-Mondj már valamit.
-Hölgyem minden rendben van?-kérdezte a stewardess.
-Igen.Kérnék egy kis üveges cola-t.
-Mindjárt hozom.Uraim valamit hozhatok?
-Én is egy colat.-mondta Kim.
-Én is egyet.-válaszolta Woonie.
-Rendben pár pillanat és visszajövök.-elment tőlünk a stewardess hölgy és mind a két fiú rámnézett.A csajszi meghozta a cola-nkat és el is ment.Három nap az út haza.Ittam majd megint hátradőltem,s elaludtam.
A dal
-Akkor jó.Már megijedtem hogy késtem mint szoktam.-mosolyogtam rá.
Bementünk leültünk egy asztalhoz,mindenki minket bámult és sugdolózni kezdtek.
-Mi lehet ezek baja?Na mindegy.Mit kérsz?-mondtam Reaitának.
-Egy epres fagylaltkelyhet ha lehet.
-Persze.-intettem a pincérnek és leadtuk a rendelésünket.Pár perc múlva ki is hozta a srác.-Am miért hívtál el?
-Mert veled beszéltem a legkevesebbet mikor Jookun bemutatott minket egymásnak.
-Oh értem.Éééés mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Ez elég tág fogalom ugye tudod?-nevettem.De ő csak tág szemekkel nézett és kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Hmmm.Yang AyumiSong-nak hívnak.Londonból jöttem,a shinee hívott el és hoztam az unokahúgaimat is.Összejöttem Dongwoon-nal így hát maradtunk.A lányok ide járnak suliba.Bár nem sokat vannak bent meg hogy egy banda lettünk így hát nem is fognak bejárni mert a próbák le fogják szívni az energiájukat.Na szóval röviden ennyi.Miért érdekel ennyire?
-Sokat hallottam rólad.Tényleg olyan szép vagy ahogy leírták.
-Köszönöm.
-Milyen sulikba jártál?
-Elvégeztem egy szakács iskolát,aztán pedig pincérkedtem,aztán mikor unatkozni kezdtem táncsuliba jártam.Ezek után jöttem ide.
-Hány éves vagy?
-18.
-Jéé én 17 Jeong pedig 19.
-Éhértem.-rápillantottam az órámra.-Te jó isten.El fogok késni.Sajnálom hogy nem tudtunk tovább beszélgetni de dolgom van.-intettem a pincérnek kifizettem a fagyikat.Kimentem a motorhoz felvettem a sisakot.
-Akkor további szép napot.Remélem még beszélünk.
-Ebben biztos vagyok.-mosolyogtam rá.Felültem a motorra s beindítottam.
A száguldás közben gondolkoztam miért is keressett meg igazából Reita.Mert láttam rajta hogy nem csak azért mert tegnap keveset beszéltünk.Ezt még majd ki kell derítenem,vagy majd kiderül magától.Lelassítottam a CUBE előtt s letettem a mocimat.A bukósisakot levettem a fejemről.Mindenki engem bámult.Befutottam az előtérbe s felrohantam a lépcsőkön egészen Joonkun irodájáig.Ott az asszisztense mondta hogy a 25/B teremben van.Így hát felrohantam a második emeletre és bevetődtem a terembe.Fulladozva megálltam az ajtóban.
-Veled meg mit történt?-nézett rám Joonkun.
-Áhh csak két emeletet futottam.Semmi több.-nevettem elhalóan két megfulladás között.
-Akkor pihenj egy kicsit mert így nem tudsz próbálni.-lépett oda Jeong s odaterelt egy székhez majd rálökött.Majdnem hanyatt estem.Ő elfolytotta a nevetését de Mencsi aggódó szemekkel nézett rám.
-Nyugi túléltem már több mindent is ahhoz hogy egy kis futás meg hátravágódás-mikor ezt kimondtam úgy gyomron vágtam Jeong-ot hogy kicsit összehúzta magát-meg sem fog kottyanni.
-Persze persze értem én.De akkor is vigyázz magadra.
-Nyugi motorral vagyok azon nem esik bajom.-kuncogtam.
-Motorral van a világon a legtöbb baleset.-mondta komolyan a kis kötözködős.
-Tudom.De én versenyeztem is hobbi szinten.Így nekem csak adrenalint ad.Ha meg bajom lesz így jártam.-olyan csúnyán nézett rám Moon Jeong hogy meglepődtem.-Mivan?-néztem rá tág szemekkel.
-Seggbe rúglak ha bajod lesz.-mondta komoly fejet vágva.Én pedig elnevettem magam.
-Oké majd ha bajom lesz seggbe rúghatsz.-nevettem tovább és odamentem az üveghez megigazítani a hajam.
-Elég dögös vagy de próbálni kéne.-mondta mikorben megfogta a derekamat.Bizsergés futott végig a gerincemen,felegyenesedtem s nekidőltem a tükörnek.
-Próbáljunk.Mi a dal?
-A folyosón találtam valamelyik nap.Nem tudom kié.Senki nem jelentkezett mikor bemondtam.
-Mutasd.-ahogy szétnyitottam a papírt kirajzolódott egy ismerős kézírás,és egy ismerős szöveg.-Az alku.
-Igen oltári jó.Elénekelhetnétek.Tuti koreaográfiát lehet hozzá csatolni.
-Ugye tudod hogy ez nem egy dal hanem egy vers?-néztem rá.
-Dehogy vers.-kapta ki a kezemből és fürkészni kezdte a zsebkopásos papírt.
-Bosszúra vágyom, a vérem hajt,
Érzem a végét, az ezernyi bajt,
Szutyok az élet, minden szar,
Sok probléma, az arcomba mart.
Gyilkos a kést, szívembe mártja,
Vér pereg,a szarkofágra,
Eltűnik a kés, a sebem tátva,
Sajog a szívem,mint ha markolnának.
Az életem lepereg, szemem előtt,
Tűnődöm, "Vajon mennyi az idő?",
S ki verhet most,ily erős láncba,
A zokogás többnyire, csak úgy rázza.
Kiabál , hallja-e valaki,
De senki sem válaszol, "Ez vajon ki?",
Kocsiba tesz, de már hiába,
Kívülről nézem, s nem a valóságba.
Egy úthoz visz,mi nem is olyan egyszerű,
Kereszt út, ahol minden pokoli egyszerű,
Egy ládába rakott, néhány cuccot,
Már is a démon, mögöttem kuncog.
Alkut köt az ördöggel, értem,
Miért teszi, ezt nem értem,
10 évet kap, s az én életem,
Ne adja el a lelkét, érettem.
Vissza jövök, de nem emlékszem másra,
Csak az ő, alkujára,
Meg ölöm, az biztos érte,
De hogy mentem meg, a lelkét végre.
-Honnan tudod kívülről?-nézett rám meglepedten Joonkun.
-Mert ez az én versem.Gondolom én ejtettem ki amikor a csajokkal jöttünk próbára.
-Akkor ezt szerinted nem is lehet elénekelni?
-De el lehet.Bár kissé macerás lesz.Mivel nem olyan ritmust adtam neki amilyet egy dalnak kell.De ha megkérsz valakit rakjon alá zenét akkor eléneklem.
-Mindent megoldok.
-Oké-zsoké.Ahogy gondolod.-megint belenéztem a tükörbe nem-e kenődött el a sminkem.
-Rendben akkor mindjárt visszajövök.-s elrohant.
Mikor visszafordultam Jeong olyan közel volt hozzám hogy hátrahőköltem.bár már nem tudtam nagyon hátralépni mert a tükör megakadájozott ebben.Nem szólt semmit csak a tekintetem foglyul ejtve nézett le rám.Nem tudtam elfordítani a fejem annyira lebilincselt.
-Meg lesz minden oldva.-tört be Joonkun az ajtón.Még szerencse hogy bejött nem tudom meddig bírtam volna ki.A hideg végig futott a gerincemen.
-Akkor mikor kezdjük a próbákat?-fordultam felé kissé összezavarodva.
-Majd holnap után.-nézett ránk gyanakvó pillantással-Jól vagy?
-Igen.Akkor én szerintem megyek.Majd akkor hívj ha van fejlemény.
-Rendben.-de mikor kimondta csak Jeongot nézte.Látott valamit a tekintetében amit nem nagyon értett de nem is tetszett neki.
-Kikísérlek.-karolta át a derekamat az emlegetett személy.
-Te menj be az irodámba.Ott van a cuccod és irány Reaitához.
-Az ráér utána is.-mondta félvállról.
-Ühm biztos.-mondtam s megráztam a fejem hátha sikerül a helyére rendeznem a gondolataimat.Nem nagyon ment de kiindultam.-Szia Mendzsi majd beszélünk.
Ahogy mentem le éreztem hogy szorosan mellettem jön Jeong.Nem csináltam semmit csak figyeltem a lábam elé nehogy leguruljak a lépcsőn.Leértünk az előtérbe s kinyitotta nekem az ajtót.Kiléptem és a motoromhoz mentem.Ő közelebb jött s megint a szemembe nézett.Feltette rám a sisakot.
-Hello.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Sz-szia.-mondtam dadogva mert megint elvesztettem az agyam.Elnézett mellettem én pedig gyorsan lehunytam a szemem.-Na én mentem haza.-mondtam gyorsan s felültem a motorra.
-Majd beszélünk.-búcsúzott és hátrébb lépett.Én tövig húztam a gázt és fékcsikorgásokkal elindultam.Éreztem még a tekintetét de mikor elszáguldottam egyben meg is nyugodtam.Bár az elmém még zavart volt hibátlanul vettem az akadályokat.
Bementünk leültünk egy asztalhoz,mindenki minket bámult és sugdolózni kezdtek.
-Mi lehet ezek baja?Na mindegy.Mit kérsz?-mondtam Reaitának.
-Egy epres fagylaltkelyhet ha lehet.
-Persze.-intettem a pincérnek és leadtuk a rendelésünket.Pár perc múlva ki is hozta a srác.-Am miért hívtál el?
-Mert veled beszéltem a legkevesebbet mikor Jookun bemutatott minket egymásnak.
-Oh értem.Éééés mit szeretnél tudni?
-Mindent.
-Ez elég tág fogalom ugye tudod?-nevettem.De ő csak tág szemekkel nézett és kíváncsian fürkészte az arcomat.
-Hmmm.Yang AyumiSong-nak hívnak.Londonból jöttem,a shinee hívott el és hoztam az unokahúgaimat is.Összejöttem Dongwoon-nal így hát maradtunk.A lányok ide járnak suliba.Bár nem sokat vannak bent meg hogy egy banda lettünk így hát nem is fognak bejárni mert a próbák le fogják szívni az energiájukat.Na szóval röviden ennyi.Miért érdekel ennyire?
-Sokat hallottam rólad.Tényleg olyan szép vagy ahogy leírták.
-Köszönöm.
-Milyen sulikba jártál?
-Elvégeztem egy szakács iskolát,aztán pedig pincérkedtem,aztán mikor unatkozni kezdtem táncsuliba jártam.Ezek után jöttem ide.
-Hány éves vagy?
-18.
-Jéé én 17 Jeong pedig 19.
-Éhértem.-rápillantottam az órámra.-Te jó isten.El fogok késni.Sajnálom hogy nem tudtunk tovább beszélgetni de dolgom van.-intettem a pincérnek kifizettem a fagyikat.Kimentem a motorhoz felvettem a sisakot.
-Akkor további szép napot.Remélem még beszélünk.
-Ebben biztos vagyok.-mosolyogtam rá.Felültem a motorra s beindítottam.
A száguldás közben gondolkoztam miért is keressett meg igazából Reita.Mert láttam rajta hogy nem csak azért mert tegnap keveset beszéltünk.Ezt még majd ki kell derítenem,vagy majd kiderül magától.Lelassítottam a CUBE előtt s letettem a mocimat.A bukósisakot levettem a fejemről.Mindenki engem bámult.Befutottam az előtérbe s felrohantam a lépcsőkön egészen Joonkun irodájáig.Ott az asszisztense mondta hogy a 25/B teremben van.Így hát felrohantam a második emeletre és bevetődtem a terembe.Fulladozva megálltam az ajtóban.
-Veled meg mit történt?-nézett rám Joonkun.
-Áhh csak két emeletet futottam.Semmi több.-nevettem elhalóan két megfulladás között.
-Akkor pihenj egy kicsit mert így nem tudsz próbálni.-lépett oda Jeong s odaterelt egy székhez majd rálökött.Majdnem hanyatt estem.Ő elfolytotta a nevetését de Mencsi aggódó szemekkel nézett rám.
-Nyugi túléltem már több mindent is ahhoz hogy egy kis futás meg hátravágódás-mikor ezt kimondtam úgy gyomron vágtam Jeong-ot hogy kicsit összehúzta magát-meg sem fog kottyanni.
-Persze persze értem én.De akkor is vigyázz magadra.
-Nyugi motorral vagyok azon nem esik bajom.-kuncogtam.
-Motorral van a világon a legtöbb baleset.-mondta komolyan a kis kötözködős.
-Tudom.De én versenyeztem is hobbi szinten.Így nekem csak adrenalint ad.Ha meg bajom lesz így jártam.-olyan csúnyán nézett rám Moon Jeong hogy meglepődtem.-Mivan?-néztem rá tág szemekkel.
-Seggbe rúglak ha bajod lesz.-mondta komoly fejet vágva.Én pedig elnevettem magam.
-Oké majd ha bajom lesz seggbe rúghatsz.-nevettem tovább és odamentem az üveghez megigazítani a hajam.
-Elég dögös vagy de próbálni kéne.-mondta mikorben megfogta a derekamat.Bizsergés futott végig a gerincemen,felegyenesedtem s nekidőltem a tükörnek.
-Próbáljunk.Mi a dal?
-A folyosón találtam valamelyik nap.Nem tudom kié.Senki nem jelentkezett mikor bemondtam.
-Mutasd.-ahogy szétnyitottam a papírt kirajzolódott egy ismerős kézírás,és egy ismerős szöveg.-Az alku.
-Igen oltári jó.Elénekelhetnétek.Tuti koreaográfiát lehet hozzá csatolni.
-Ugye tudod hogy ez nem egy dal hanem egy vers?-néztem rá.
-Dehogy vers.-kapta ki a kezemből és fürkészni kezdte a zsebkopásos papírt.
-Bosszúra vágyom, a vérem hajt,
Érzem a végét, az ezernyi bajt,
Szutyok az élet, minden szar,
Sok probléma, az arcomba mart.
Gyilkos a kést, szívembe mártja,
Vér pereg,a szarkofágra,
Eltűnik a kés, a sebem tátva,
Sajog a szívem,mint ha markolnának.
Az életem lepereg, szemem előtt,
Tűnődöm, "Vajon mennyi az idő?",
S ki verhet most,ily erős láncba,
A zokogás többnyire, csak úgy rázza.
Kiabál , hallja-e valaki,
De senki sem válaszol, "Ez vajon ki?",
Kocsiba tesz, de már hiába,
Kívülről nézem, s nem a valóságba.
Egy úthoz visz,mi nem is olyan egyszerű,
Kereszt út, ahol minden pokoli egyszerű,
Egy ládába rakott, néhány cuccot,
Már is a démon, mögöttem kuncog.
Alkut köt az ördöggel, értem,
Miért teszi, ezt nem értem,
10 évet kap, s az én életem,
Ne adja el a lelkét, érettem.
Vissza jövök, de nem emlékszem másra,
Csak az ő, alkujára,
Meg ölöm, az biztos érte,
De hogy mentem meg, a lelkét végre.
-Honnan tudod kívülről?-nézett rám meglepedten Joonkun.
-Mert ez az én versem.Gondolom én ejtettem ki amikor a csajokkal jöttünk próbára.
-Akkor ezt szerinted nem is lehet elénekelni?
-De el lehet.Bár kissé macerás lesz.Mivel nem olyan ritmust adtam neki amilyet egy dalnak kell.De ha megkérsz valakit rakjon alá zenét akkor eléneklem.
-Mindent megoldok.
-Oké-zsoké.Ahogy gondolod.-megint belenéztem a tükörbe nem-e kenődött el a sminkem.
-Rendben akkor mindjárt visszajövök.-s elrohant.
Mikor visszafordultam Jeong olyan közel volt hozzám hogy hátrahőköltem.bár már nem tudtam nagyon hátralépni mert a tükör megakadájozott ebben.Nem szólt semmit csak a tekintetem foglyul ejtve nézett le rám.Nem tudtam elfordítani a fejem annyira lebilincselt.
-Meg lesz minden oldva.-tört be Joonkun az ajtón.Még szerencse hogy bejött nem tudom meddig bírtam volna ki.A hideg végig futott a gerincemen.
-Akkor mikor kezdjük a próbákat?-fordultam felé kissé összezavarodva.
-Majd holnap után.-nézett ránk gyanakvó pillantással-Jól vagy?
-Igen.Akkor én szerintem megyek.Majd akkor hívj ha van fejlemény.
-Rendben.-de mikor kimondta csak Jeongot nézte.Látott valamit a tekintetében amit nem nagyon értett de nem is tetszett neki.
-Kikísérlek.-karolta át a derekamat az emlegetett személy.
-Te menj be az irodámba.Ott van a cuccod és irány Reaitához.
-Az ráér utána is.-mondta félvállról.
-Ühm biztos.-mondtam s megráztam a fejem hátha sikerül a helyére rendeznem a gondolataimat.Nem nagyon ment de kiindultam.-Szia Mendzsi majd beszélünk.
Ahogy mentem le éreztem hogy szorosan mellettem jön Jeong.Nem csináltam semmit csak figyeltem a lábam elé nehogy leguruljak a lépcsőn.Leértünk az előtérbe s kinyitotta nekem az ajtót.Kiléptem és a motoromhoz mentem.Ő közelebb jött s megint a szemembe nézett.Feltette rám a sisakot.
-Hello.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Sz-szia.-mondtam dadogva mert megint elvesztettem az agyam.Elnézett mellettem én pedig gyorsan lehunytam a szemem.-Na én mentem haza.-mondtam gyorsan s felültem a motorra.
-Majd beszélünk.-búcsúzott és hátrébb lépett.Én tövig húztam a gázt és fékcsikorgásokkal elindultam.Éreztem még a tekintetét de mikor elszáguldottam egyben meg is nyugodtam.Bár az elmém még zavart volt hibátlanul vettem az akadályokat.
Ez gyanúúúúúús
Nem értem miért ilyen.De nem veszek erről tudomást hagyom had gondolkodjon.Nem bírtam több fagylaltot enni ezért felálltam a földről és bementem a konyhába.A hideg nedüt a fagyóba tettem s ráragasztottam egy nagy papírlapot amire az volt írva "Yuyu-é!".Becsuktam az ajtaját s nekidőltem a konyhapultnak.Magam elé néztem s nem csináltam többet.
-Mi baja van Dongwoon-nak?-kérdezte kíváncsian Onew aki éppen ekkor vett észre a sötét konyhában.
-Nem tudom.Csak elmondtam neki hogy szeretem és hogy milyen lenne nélküle az életem.-vontam meg a vállam-Azóta ilyen.
-Értem.
-Akkor hogy lehetne kizökkenteni ebből a hipnotikus állapotból?-jött be Minho.
-Fogalmam sincs.Azt sem tudom hogy tettem bele.-néztem rá tág szemekkel.Hirtelen rezegni kezdett a telefonom.
-Szia Jessica.Jun Joonkun vagyok.Szeretnélek majd bemutatni valakinek.De megyek hozzátok.Legyen mindenki otthon.Negyed óra és ott termek.Szia.-s letette a kagylót.
-Szia.-mondtam a süket telefonnak.Letettem lepetten a pultra a készüléket s most már tényleg tág szemekkel bámultam a srácokat.
-Mi a baj?Ki volt az?-jött oda Onew.
-Semmi baj nincs.Csak Joonkun volt hogy ide jön negyed óra múlva.Nekem be akar valakit mutatni és mindenki legyen itthon mert támadt egy jó ötlete.
-Na az király.-jött oda Minho és megsimogatta a kezemet.-Nyugi jó ötletei szoktak lenni.
-Rendben.De ha valami őrültséget találki.Például táncoljunk egy repülő szárnyán te mész helyettem.-nevettem-Csini leszel miniszoknyában és tűsarkúban.
-Tényleg dögös lenne.-jött be Dujun.-Na mi ez a kupaktanács?
-Jön Joonkun kb negyed óra múlva.
-Rendben.És?
-Semmi és.Öhm Dujun te tudsz róla hogy nekem be akar valakit mutatni a mencsi?
-Neked?Kit?-lepődött meg ő is.
-Ha tudnám nem kérdeztem volna meg.
-Nem tudom.De nyugi jó menedzser és jó ötletei szoktak lenni.
-Ő is ezt mondta.-mutattam Minhora.
Adtak egy pacsit egymásnak majd betereltek a nappaliba a többiekhez.Körülbelül negyed óra múlva kimentem újra a jégkrémemért de hiányzott belőle.Durcásan vándorlok be a jégkrémemmel a szobába.
-Ki evett a fagyikámból?-durcáztam.S nem vettem észre hogy Joonkun és egy fiú meg egy lány bent vannak a nappaliba.De mikor észrevettem őket akkor sem változtattam.Lehuppantam a kanapéra s a félig üres dobozt ölelgettem.
-Ne nézz így tudom te ettél a fagyimból.-mutattam Keyre.S elröhögtem magam-Amúgy sziasztok.
-Szia Yuyu.Srácok.Had mutassam be nektek Moon Reita-t és Moon Jeongot.Ők fivérek.Egy bandát alkotnak.Akkor debütálnak mikor ti csajok.Ismerkedjetek.Jessica kérlek.
Utána mentem az udvarra de Jeong is jött mögöttem.
-Mi az mencsi?
-Mencsi?-nézett értetlenül.
-Mencsi az a menedzser rövidítése.Na mindegy mi az?
-Azt szeretném ha te és Jeong énekelnétek egy duettet.Egyből a nyitón mikor debütáltok.De ez maradjon titokban.Meglepetés lesz.A srácoknak se szólj.
-Woonienak?
-Neki se.-nem tetszik ez nekem gondoltam,de muszáj voltam beleegyezni mert kell hogy jók legyünk.
-Rendben.De semmi romantikus.
-Na ezt adom.-szólalt meg először Jeong.
-Helyes.-bólintottam-Amúgy dögös a dzsekid.-mondtam féloldalas mosollyal Jeongnak és bementem a többiekhez.Láttam hogy Woonie éberebb most mint valaha.
-Szia Csipkerózsika.Felébredtél?-ültem az ölébe és adtam neki egy puszit.Vissza is adta de gyanakodva nézett.
-Mit mondott kint nektek Joonkun?-kérdezte gyanakodva.
-Semmit.
-Hazudsz.Látom a szemeden ha hazudsz.Olyankor ártatlanabbul csillog mint szokott.
-Disznóság.-puffogtam.
-Na szóval?
-Nem mondhatom meg.-s elhalgattattam még egy csókkal mikor éppen meg akart szólalni-Nem.
Mindenki nagyon jól összebarátkozott a két Moon-nal.
-Hány évesek vagytok?-kapcsolódtam be a kérdés özönbe amit mindenki rájuk zúdított.
-17.-válaszolta Reita egy aranyos mosollyal ami szemlátomást Dujun barátunknak eléggé tetszett.
-És te?-fordultam oda a csendesen áldogáló Jeonghoz aki engem nézett nem feltűnően de éreztem.
-Öhhm.-zökkentettem ki a gondolatmenetéből-19.-mosolygott rám.Azt a betyár mindenit de helyes gyerek.Tipikus rosszfiú,ezek vonzottak mindig is míg meg nem ismertem Dongwoon-t.Igaz Woonie is tud rossz lenni.Pláne éjszaka.Na de ebbe ne menjünk bele.-És te?
-Én?-néztem rá ártatlan szemekkel.
-Igen.-kuncogott.
-Én 18 éves vagyok.Miért?
-Csak kíváncsi voltam.
-Ti?-nézett Reita a többiekre.Mindenki elmondta hogy hány éves s Jeong csak akkor fülelt mikor Woonie válaszolt.
-21 vagyok.-s láttam ahogy egymásra sandítanak.Csodás féltékenyek.De mire?Korra?Ez butaság.Na nem baj majd csak kiderül.
-Na de nekünk mennünk kell mert az unoka fivéreimnek holnap próba.Jess téged meg majd hívlak.
-Unokatesóid?-bámult tátott szájjal Dorothy.
-Igen.Ezt nem mondtam volna?Biztos kiment a fejemből.Na sziasztok.
-Sziasztok.-köszönt el tőlük mindenki.
Hatalmasat ásítottam így gondoltam felmegyek aludni.Belenyomtam Key kezébe a megmaradt fagyimat és battyogtam a lépcső felé.Felértem a lépcsőn s bementem a szobánkba.Levetkőztem s felvettem az alvós pólómat.Bebújtam az ágyba és el is nyomott az álom.Csak akkor ébredtem meg mikor Woonie befeküdt mellém.Megcsókolta a nyakam és átölelt.
Vissza is pilledtem az álom puha párnájára.
Reggel felébredtem s bementem a fürdőbe.Lezuhanyoztam,fogat mostam s amit ott szoktak tenni.Lebattyogtam a konyhába a telefonom még mindig a pulton hevert.Megnéztem mert villogott.SMS.
-"Gyere ma a stúdióba négyre."-ez állt az üzenetben.Vállat vontam és leültem a TV elé.Kapcsolgattam de semmi érdekes nem volt benne így hát megint elnyomott az álom.Arra ébredtem hogy eszeveszett rezgésben van a telefonom.
-Igen tessék?-vettem fel kómásan.
-Szia Jess Reita vagyok.Nincs kedved háromkor meginni egy kávét?
-De szívesen.Egy órát tudok majd veled maradni mert utána van dolgom remélem nem gáz.
-Dehogy is gáz.Akkor háromkor szia.
-Szia.-letettem a telefont és megnéztem mennyi az idő.Két óra?Körbe néztem s senki sem volt még fent.Felmentem megint hogy elöszedjek valami ruhát amiben lehet kávézni meg próbálni.Besurrantam és ugyan olyan gyorsasággal kisurrantam az alvó Dongwoon mellett a szerzeményeimmel.A B2uty-s kapucnis pulcsim vettem fel és egy rövidnadrágot.A kulcsokat zsebre tettem s kimentem a Black Rose fagyizóhoz mentem.Reita már ott várt engem.
-Szia Bocsi a késésért de kicsit bealudtam.
-Szia.-lelkendezett-Amúgy nem késtél.-kuncogott.
Ránéztem az órámre és pontosan három óra volt.Király vagyok.
-Mi baja van Dongwoon-nak?-kérdezte kíváncsian Onew aki éppen ekkor vett észre a sötét konyhában.
-Nem tudom.Csak elmondtam neki hogy szeretem és hogy milyen lenne nélküle az életem.-vontam meg a vállam-Azóta ilyen.
-Értem.
-Akkor hogy lehetne kizökkenteni ebből a hipnotikus állapotból?-jött be Minho.
-Fogalmam sincs.Azt sem tudom hogy tettem bele.-néztem rá tág szemekkel.Hirtelen rezegni kezdett a telefonom.
-Szia Jessica.Jun Joonkun vagyok.Szeretnélek majd bemutatni valakinek.De megyek hozzátok.Legyen mindenki otthon.Negyed óra és ott termek.Szia.-s letette a kagylót.
-Szia.-mondtam a süket telefonnak.Letettem lepetten a pultra a készüléket s most már tényleg tág szemekkel bámultam a srácokat.
-Mi a baj?Ki volt az?-jött oda Onew.
-Semmi baj nincs.Csak Joonkun volt hogy ide jön negyed óra múlva.Nekem be akar valakit mutatni és mindenki legyen itthon mert támadt egy jó ötlete.
-Na az király.-jött oda Minho és megsimogatta a kezemet.-Nyugi jó ötletei szoktak lenni.
-Rendben.De ha valami őrültséget találki.Például táncoljunk egy repülő szárnyán te mész helyettem.-nevettem-Csini leszel miniszoknyában és tűsarkúban.
-Tényleg dögös lenne.-jött be Dujun.-Na mi ez a kupaktanács?
-Jön Joonkun kb negyed óra múlva.
-Rendben.És?
-Semmi és.Öhm Dujun te tudsz róla hogy nekem be akar valakit mutatni a mencsi?
-Neked?Kit?-lepődött meg ő is.
-Ha tudnám nem kérdeztem volna meg.
-Nem tudom.De nyugi jó menedzser és jó ötletei szoktak lenni.
-Ő is ezt mondta.-mutattam Minhora.
Adtak egy pacsit egymásnak majd betereltek a nappaliba a többiekhez.Körülbelül negyed óra múlva kimentem újra a jégkrémemért de hiányzott belőle.Durcásan vándorlok be a jégkrémemmel a szobába.
-Ki evett a fagyikámból?-durcáztam.S nem vettem észre hogy Joonkun és egy fiú meg egy lány bent vannak a nappaliba.De mikor észrevettem őket akkor sem változtattam.Lehuppantam a kanapéra s a félig üres dobozt ölelgettem.
-Ne nézz így tudom te ettél a fagyimból.-mutattam Keyre.S elröhögtem magam-Amúgy sziasztok.
-Szia Yuyu.Srácok.Had mutassam be nektek Moon Reita-t és Moon Jeongot.Ők fivérek.Egy bandát alkotnak.Akkor debütálnak mikor ti csajok.Ismerkedjetek.Jessica kérlek.
Utána mentem az udvarra de Jeong is jött mögöttem.
-Mi az mencsi?
-Mencsi?-nézett értetlenül.
-Mencsi az a menedzser rövidítése.Na mindegy mi az?
-Azt szeretném ha te és Jeong énekelnétek egy duettet.Egyből a nyitón mikor debütáltok.De ez maradjon titokban.Meglepetés lesz.A srácoknak se szólj.
-Woonienak?
-Neki se.-nem tetszik ez nekem gondoltam,de muszáj voltam beleegyezni mert kell hogy jók legyünk.
-Rendben.De semmi romantikus.
-Na ezt adom.-szólalt meg először Jeong.
-Helyes.-bólintottam-Amúgy dögös a dzsekid.-mondtam féloldalas mosollyal Jeongnak és bementem a többiekhez.Láttam hogy Woonie éberebb most mint valaha.
-Szia Csipkerózsika.Felébredtél?-ültem az ölébe és adtam neki egy puszit.Vissza is adta de gyanakodva nézett.
-Mit mondott kint nektek Joonkun?-kérdezte gyanakodva.
-Semmit.
-Hazudsz.Látom a szemeden ha hazudsz.Olyankor ártatlanabbul csillog mint szokott.
-Disznóság.-puffogtam.
-Na szóval?
-Nem mondhatom meg.-s elhalgattattam még egy csókkal mikor éppen meg akart szólalni-Nem.
Mindenki nagyon jól összebarátkozott a két Moon-nal.
-Hány évesek vagytok?-kapcsolódtam be a kérdés özönbe amit mindenki rájuk zúdított.
-17.-válaszolta Reita egy aranyos mosollyal ami szemlátomást Dujun barátunknak eléggé tetszett.
-És te?-fordultam oda a csendesen áldogáló Jeonghoz aki engem nézett nem feltűnően de éreztem.
-Öhhm.-zökkentettem ki a gondolatmenetéből-19.-mosolygott rám.Azt a betyár mindenit de helyes gyerek.Tipikus rosszfiú,ezek vonzottak mindig is míg meg nem ismertem Dongwoon-t.Igaz Woonie is tud rossz lenni.Pláne éjszaka.Na de ebbe ne menjünk bele.-És te?
-Én?-néztem rá ártatlan szemekkel.
-Igen.-kuncogott.
-Én 18 éves vagyok.Miért?
-Csak kíváncsi voltam.
-Ti?-nézett Reita a többiekre.Mindenki elmondta hogy hány éves s Jeong csak akkor fülelt mikor Woonie válaszolt.
-21 vagyok.-s láttam ahogy egymásra sandítanak.Csodás féltékenyek.De mire?Korra?Ez butaság.Na nem baj majd csak kiderül.
-Na de nekünk mennünk kell mert az unoka fivéreimnek holnap próba.Jess téged meg majd hívlak.
-Unokatesóid?-bámult tátott szájjal Dorothy.
-Igen.Ezt nem mondtam volna?Biztos kiment a fejemből.Na sziasztok.
-Sziasztok.-köszönt el tőlük mindenki.
Hatalmasat ásítottam így gondoltam felmegyek aludni.Belenyomtam Key kezébe a megmaradt fagyimat és battyogtam a lépcső felé.Felértem a lépcsőn s bementem a szobánkba.Levetkőztem s felvettem az alvós pólómat.Bebújtam az ágyba és el is nyomott az álom.Csak akkor ébredtem meg mikor Woonie befeküdt mellém.Megcsókolta a nyakam és átölelt.
Vissza is pilledtem az álom puha párnájára.
Reggel felébredtem s bementem a fürdőbe.Lezuhanyoztam,fogat mostam s amit ott szoktak tenni.Lebattyogtam a konyhába a telefonom még mindig a pulton hevert.Megnéztem mert villogott.SMS.
-"Gyere ma a stúdióba négyre."-ez állt az üzenetben.Vállat vontam és leültem a TV elé.Kapcsolgattam de semmi érdekes nem volt benne így hát megint elnyomott az álom.Arra ébredtem hogy eszeveszett rezgésben van a telefonom.
-Igen tessék?-vettem fel kómásan.
-Szia Jess Reita vagyok.Nincs kedved háromkor meginni egy kávét?
-De szívesen.Egy órát tudok majd veled maradni mert utána van dolgom remélem nem gáz.
-Dehogy is gáz.Akkor háromkor szia.
-Szia.-letettem a telefont és megnéztem mennyi az idő.Két óra?Körbe néztem s senki sem volt még fent.Felmentem megint hogy elöszedjek valami ruhát amiben lehet kávézni meg próbálni.Besurrantam és ugyan olyan gyorsasággal kisurrantam az alvó Dongwoon mellett a szerzeményeimmel.A B2uty-s kapucnis pulcsim vettem fel és egy rövidnadrágot.A kulcsokat zsebre tettem s kimentem a Black Rose fagyizóhoz mentem.Reita már ott várt engem.
-Szia Bocsi a késésért de kicsit bealudtam.
-Szia.-lelkendezett-Amúgy nem késtél.-kuncogott.
Ránéztem az órámre és pontosan három óra volt.Király vagyok.
Próba
-Na menjen mindenki öltözni.-kiabáltam.
-Én veled öltözök.-karolt belém a vöröske.
-Na gyere.-megfogtam a kezét és Woonie-ét majd felhúztam őket a szobába.-Melyiket vegyem fel?-kérdeztem tőlük.Felmutattam a kék melegítőnadrágot és egy fekete kivágott toppot.
-Tökéletes.-vágta rá Woonie.
-Csak akkor jó ha duettezel velem az egyik szünetben.-röhögött.
-Oké benne vagyok.
-Sirály.
-Na kifelé.-lökte ki az ajtón Dongwoon a vöröskét.
-Hééé.-kiabált az ajtón kívülről.
-Lassú.-kuncogtam.
Átöltöztem és Woonie is ugyan ezt tette gyorsan kézenfogva leszlalomoztunk a lépcsőn és bepattantunk a kocsiba hogy mi legyünk ott legelőször.Megálltunk az Entertainment épülete előtt és kiszálltunk.Berongyoltunk a próba terembe.De nagy meglepetésünkre Joker és Nicki már ott voltak.
-Lassúak.-gúnyolt Joker.
-Kuss.-nevettem.
Bejöttek a többiek is és elkezdték a fiúk a próbát körülbelül fél óra múlva volt egy tíz perces szünetük.Akkor pihentek.Hyunseung hirtelen odalépett.
-Na melyik dalt választod?
-Truble maker.
-Kay.
Elkezdtük a dalt.Élveztem a dolgot mivel rohadt jó dal.Teljesen átírtam Hyunah táncát a saját stílusomra de úgy látom nekik jobban is tetszett.Mikor a végén Hyunseung kipörgetett Joker karjaiba estem ő pedig leeresztett hátra majd átpördített hogy újra lábra érkeztem.
-Waoh.-mondta Jun Joonkun a B2st egyik menedzsere.-Tudsz még ilyet?-kérdezte kíváncsian.
-Öhm naná.Miért?-kérdeztem.
-Mert van egy ötletem.Amúgy Jun Joonkun vagyok.-mosolygott és nyújtotta a kezét.
-Én Jessica Brown becenéven Yuyu.-ráztam meg a félem nyújtott hideg kezet.
-Szia Joonkun.-köszöntek neki a többiek.
-Bocs csajok a ti neveteket mindig összekeverem.
-Én Dorothy vagyok,ő Nick,Sziszi és végül pedig most ismertük meg Victoria-t nem régen.
-Értem akkor ti mit tudtok?Tudtok táncolni,Rappelni?
-Én rappelek.-vágta rá Vicky.
-Én szeretek táncolni.-mondta Dorothy.
-Én énekelni és táncolni is szeretek.-lelkendezett Nicki és Szilvi.
-Nagyszerű.Mutatnátok valamit közösen?-kérdezte tág szemekkel rám meredve.
-Persze.-kuncogtam-Csajok mit énekeljünk?
-4 Minute-Volume up?-kérdezte tág szemekkel Vicky.
-Csodás.Akkor hajrá.Ahogy mutattam még otthon.Vicky te meg csináld úgy ahogy gondolod,neked nem volt időm betanítani.-mondtam bűnbánó mosollyal az arcomon.
-Semmi gáz.-nevetett.
-Akkor helyetekre.És most ne énekeljetek bele Gayoon szövegébe mert megdobállak titeket szivacslabdával.-fenyegetőztem.
Elénekeltük a tökéletesnél is tökéletesebben.
-Jól állna a kezedben egy piton.-gondolkozott el Joonkun,s közben végig engem bámult.
-Köszi.De mivel nem én éneklem eredetileg így nem veszek kígyót a kezembe.-kacsintottam rá.Ezen eléggé meglepődött.De tetszett neki a dolog.Ha jól látom Vicky-re is szemet vetett de most csak velem ilyen.Mindegy majd elmúlik nála is.Odamentem Wooniehoz és hozzá bújtam.
-Hmmmm.Akkor holnap elmegyek hozzátok.Hol laktok?
-Én,Dorothy,Nicki és Szilvi a srácoknál.Vicky pedig otthon.-válaszoltam egyszerűen.
-Értem akkor holnap Vicky és mindenki legyen otthon.Mármint a fiúknál és megbeszéljük a részleteket.
-Rendben.-mondtam megint csak én a lányok nem nagyon értették miről van szó.De majd elmagyarázom nekik otthon.
-Sziasztok.
-Szia.-mondtuk szinte kórusban.Amint kiment Joonkun hátrafordultam Victoria-hoz.
-Te hívd fel Tae-t hogy este jössz hozzánk ott alszol nálunk.Jobban mondva anyudékat.Mert ezt azért nekünk is meg kell beszélnünk.
-Rendben.-átnyújtottam neki a telefonomat,ő elvette és bepötyögtette az anyja számát.
-Szia anyu.-mondta majd becsukta magamöggött az ajtót.
-Miről van szó?-kérdezte Szilvi kissé durcásan hogy nem érti.
-Nyugi drágám veszünk fagyit és mindent elmagyarázok.
-Oké.-megnyugodott a fagyi hallatán.Ezen kuncogtam egy kicsit.
-Elugrok fagyiért.Mindjárt jövök.-adtam puszit a cicám szájára.
-Vége a próbának.-jelentették ki.
-Ohh értem akkor ha szeretnél hazamehetsz ha nagyon fáradt vagy.-néztem rá nagy boci szemekkel.
-Veled megyek.-fogta meg a kezemet.
-Rendicsek.
-Kis sztárom.-és homlokon csókolt.
-Szeretlek.
-Te vagy az életem.
Kimentünk a kocsihoz és beültünk elhajtottunk a legközelebbi kis boltba hát ha találunk nagy kiszerelésű fagyikat.
-Jó napot.-köszöntem és meghajoltam.
-Jó napot kishölgy.-köszönt az idősebb férfi eladó.-Mit adhatok?
-Nagy kiszerelésű fagylaltokból milyen ízesítésűek vannak?-kérdezte Dongwoon.
-Hmmm.-gondolkozott el a kisöreg.
-Eper,vanília,csokoládé,trüffel,karamell..-kezdte el sorolni az összeset.Miután befejezte,mert gondoltam nem leszek illetlen hogy félbeszakítom.
-Mindegyikből egyet.-mondtam kis gondolkodási idő után.Elég sokan vagyunk és hogy mindenki tudjon kedve szerint választani így bőven elég lesz vagy 20 fajta fagylalt.Kissé kikekerekedett mind a kettőjük szeme.
-Rendben.-mondta színlelt unottsággal a fiatalabb és elkezdte őket szatyrokba belepakolni.Mikor kifizettem volna,Dongwoon már fizetett.Akárhogy próbáltuk nem tudtuk egyszerre kivinni.
-Segítek.-mondta a fiatal eladó.S megfogta a maradék szatyrot.Kimentünk a kocsihoz felnyitottuk a csomagtartót és bepakoltunk.
-Köszönjük szépen.-mondtam miközben lecsaptam a csomagtartó ajtaját.
-Ugyan nincs mit.-mosolygott rám-Ugye te vagy Jessica?
-Igen.-néztem rá zavartan.
-Láttalak a televízióban és rengetegett hallottam már rólad.Nagyon szép volt ahogy azzal a kislánnyal viselkedtél.
-Öhhmm.Ez csak természetes.Szerintem bárki ezt tette volna a helyemben.
-Ne bízz benne annyira.-mondta majd visszament.
-Na ez fura volt.-motyogtam miközben beszálltam a kocsiba.
-Mi a baj baby?-szorította meg a kezem Woonie.Már az utcánk elején jártunk.
-Öhhmm baj?Nincs semmi baj.-dadogtam miközben kijöttem a gondolataim és a képzelem világából.
-Akkor min agyalsz annyira?-fordult felém mert már leparkolt a ház elé.
-Azon amit az az eladó srác mondott.-néztem körbe.Hogy kerültünk ide ilyen gyorsan?Pislogtam.
-Azon mit gondolkoztál?-kérdezősködött kíváncsian.
-Azon hogy ne bízzak annyira benne hogy mások is ezt tették volna amit én tettem bent a kórházban.
-Ez igaz.Nem sok ember tette volna ezt meg.-mondta nyugtatóan.
-De miért?-értetlenkedtem.
-Azért mert nem sok olyan jó ember van mint te.-simogatta meg az arcomat.
-Én csak olyan embereket ismerek akik jók.Mellesleg engem nem mondhatni túl jónak.-kuncogtam.
-Lehet hogy rossz vagy de egyben jó is.
-Bennem egy jó dolog van.-mondtam komoly arcot vágva.
-És mi az?
-Te.-a szemei megnyugodtak és meghatódottság mutatkozott bennük.-Te vagy az én Yin-em.Sosem voltam annál boldogabb mint mikor találkoztunk és azóta mióta együtt vagyunk egy értelme van az életemnek.Te!A szívem már a tiéd.Mikor még Londonban éltem akkor az volt a célom hogy eljövök ide és megismerlek.Most sikerült túlteljesítenem a célomat.Nekem ennél több nem kell.
Látszott az arcán a meglepettség és az őszinte gyönyör.De nem tudott megszólalni.Csak engem nézett.Körülbelül két perc után eszembejutottak a fagyik.
-Basszus a fagyik.-kikászálódtam az autóból mire észrevettem ő meg sem mozdult-Nem jössz?-kukucskáltam be az ablakon.
-Ja de.-kimászott az ülésből s jött nekem segíteni cipekedni.Berúgtam az ajtót mert nem volt szabad kezem s siettem a konyhába hogy letegyem a nehéz pakkokat.Mindenki engem bámult s az ajtóban megálltak.
-Utat,utat,utat.-cincogtam.Kitárták előttem az ajtót én pedig az asztalra dobtam a cuccokat.-Válasszatok.De előre szólok a csokis az enyém.
Rávetették magukat a zacskókra.Még jó hogy több féle fagyit vettünk mert Betty és Lee Joon is megjöttek.Na meg persze a Shinee-sokat és Kittit se hagyjuk ki a szórásból.Mindenki az én csokis fagyimra pályázott de hősiesen megvédtem.Mindenki beült a nappaliba s néztük csendesen a TV-t.Aztán beszélgenti kezdtünk így a zenedoboz hanyagolva lett,szimpla háttérzajjá csendesítettük s csevegtünk.Három óra beszélgetés után nagyon kellett pisilnem így felálltam a többiektől s elmentem a mosdóba.És no lám mi történt mikor visszaértem?
-Héé.-mondtam hangosan.Mindenki az én fagyimra vetette rá magát.-Sicc innen.-ülltem vissza.
-Te kaphatsz egyedül.-mondtam nekidőlve a cicámnak aki még mindig el volt varázsolva.Nem beszélt csak ült mellettem s ette a fagyiját.Néha rám sandított és megpuszilt.De senki másról nem vett tudomást.
-Én veled öltözök.-karolt belém a vöröske.
-Na gyere.-megfogtam a kezét és Woonie-ét majd felhúztam őket a szobába.-Melyiket vegyem fel?-kérdeztem tőlük.Felmutattam a kék melegítőnadrágot és egy fekete kivágott toppot.
-Tökéletes.-vágta rá Woonie.
-Csak akkor jó ha duettezel velem az egyik szünetben.-röhögött.
-Oké benne vagyok.
-Sirály.
-Na kifelé.-lökte ki az ajtón Dongwoon a vöröskét.
-Hééé.-kiabált az ajtón kívülről.
-Lassú.-kuncogtam.
Átöltöztem és Woonie is ugyan ezt tette gyorsan kézenfogva leszlalomoztunk a lépcsőn és bepattantunk a kocsiba hogy mi legyünk ott legelőször.Megálltunk az Entertainment épülete előtt és kiszálltunk.Berongyoltunk a próba terembe.De nagy meglepetésünkre Joker és Nicki már ott voltak.
-Lassúak.-gúnyolt Joker.
-Kuss.-nevettem.
Bejöttek a többiek is és elkezdték a fiúk a próbát körülbelül fél óra múlva volt egy tíz perces szünetük.Akkor pihentek.Hyunseung hirtelen odalépett.
-Na melyik dalt választod?
-Truble maker.
-Kay.
Elkezdtük a dalt.Élveztem a dolgot mivel rohadt jó dal.Teljesen átírtam Hyunah táncát a saját stílusomra de úgy látom nekik jobban is tetszett.Mikor a végén Hyunseung kipörgetett Joker karjaiba estem ő pedig leeresztett hátra majd átpördített hogy újra lábra érkeztem.
-Waoh.-mondta Jun Joonkun a B2st egyik menedzsere.-Tudsz még ilyet?-kérdezte kíváncsian.
-Öhm naná.Miért?-kérdeztem.
-Mert van egy ötletem.Amúgy Jun Joonkun vagyok.-mosolygott és nyújtotta a kezét.
-Én Jessica Brown becenéven Yuyu.-ráztam meg a félem nyújtott hideg kezet.
-Szia Joonkun.-köszöntek neki a többiek.
-Bocs csajok a ti neveteket mindig összekeverem.
-Én Dorothy vagyok,ő Nick,Sziszi és végül pedig most ismertük meg Victoria-t nem régen.
-Értem akkor ti mit tudtok?Tudtok táncolni,Rappelni?
-Én rappelek.-vágta rá Vicky.
-Én szeretek táncolni.-mondta Dorothy.
-Én énekelni és táncolni is szeretek.-lelkendezett Nicki és Szilvi.
-Nagyszerű.Mutatnátok valamit közösen?-kérdezte tág szemekkel rám meredve.
-Persze.-kuncogtam-Csajok mit énekeljünk?
-4 Minute-Volume up?-kérdezte tág szemekkel Vicky.
-Csodás.Akkor hajrá.Ahogy mutattam még otthon.Vicky te meg csináld úgy ahogy gondolod,neked nem volt időm betanítani.-mondtam bűnbánó mosollyal az arcomon.
-Semmi gáz.-nevetett.
-Akkor helyetekre.És most ne énekeljetek bele Gayoon szövegébe mert megdobállak titeket szivacslabdával.-fenyegetőztem.
Elénekeltük a tökéletesnél is tökéletesebben.
-Jól állna a kezedben egy piton.-gondolkozott el Joonkun,s közben végig engem bámult.
-Köszi.De mivel nem én éneklem eredetileg így nem veszek kígyót a kezembe.-kacsintottam rá.Ezen eléggé meglepődött.De tetszett neki a dolog.Ha jól látom Vicky-re is szemet vetett de most csak velem ilyen.Mindegy majd elmúlik nála is.Odamentem Wooniehoz és hozzá bújtam.
-Hmmmm.Akkor holnap elmegyek hozzátok.Hol laktok?
-Én,Dorothy,Nicki és Szilvi a srácoknál.Vicky pedig otthon.-válaszoltam egyszerűen.
-Értem akkor holnap Vicky és mindenki legyen otthon.Mármint a fiúknál és megbeszéljük a részleteket.
-Rendben.-mondtam megint csak én a lányok nem nagyon értették miről van szó.De majd elmagyarázom nekik otthon.
-Sziasztok.
-Szia.-mondtuk szinte kórusban.Amint kiment Joonkun hátrafordultam Victoria-hoz.
-Te hívd fel Tae-t hogy este jössz hozzánk ott alszol nálunk.Jobban mondva anyudékat.Mert ezt azért nekünk is meg kell beszélnünk.
-Rendben.-átnyújtottam neki a telefonomat,ő elvette és bepötyögtette az anyja számát.
-Szia anyu.-mondta majd becsukta magamöggött az ajtót.
-Miről van szó?-kérdezte Szilvi kissé durcásan hogy nem érti.
-Nyugi drágám veszünk fagyit és mindent elmagyarázok.
-Oké.-megnyugodott a fagyi hallatán.Ezen kuncogtam egy kicsit.
-Elugrok fagyiért.Mindjárt jövök.-adtam puszit a cicám szájára.
-Vége a próbának.-jelentették ki.
-Ohh értem akkor ha szeretnél hazamehetsz ha nagyon fáradt vagy.-néztem rá nagy boci szemekkel.
-Veled megyek.-fogta meg a kezemet.
-Rendicsek.
-Kis sztárom.-és homlokon csókolt.
-Szeretlek.
-Te vagy az életem.
Kimentünk a kocsihoz és beültünk elhajtottunk a legközelebbi kis boltba hát ha találunk nagy kiszerelésű fagyikat.
-Jó napot.-köszöntem és meghajoltam.
-Jó napot kishölgy.-köszönt az idősebb férfi eladó.-Mit adhatok?
-Nagy kiszerelésű fagylaltokból milyen ízesítésűek vannak?-kérdezte Dongwoon.
-Hmmm.-gondolkozott el a kisöreg.
-Eper,vanília,csokoládé,trüffel,karamell..-kezdte el sorolni az összeset.Miután befejezte,mert gondoltam nem leszek illetlen hogy félbeszakítom.
-Mindegyikből egyet.-mondtam kis gondolkodási idő után.Elég sokan vagyunk és hogy mindenki tudjon kedve szerint választani így bőven elég lesz vagy 20 fajta fagylalt.Kissé kikekerekedett mind a kettőjük szeme.
-Rendben.-mondta színlelt unottsággal a fiatalabb és elkezdte őket szatyrokba belepakolni.Mikor kifizettem volna,Dongwoon már fizetett.Akárhogy próbáltuk nem tudtuk egyszerre kivinni.
-Segítek.-mondta a fiatal eladó.S megfogta a maradék szatyrot.Kimentünk a kocsihoz felnyitottuk a csomagtartót és bepakoltunk.
-Köszönjük szépen.-mondtam miközben lecsaptam a csomagtartó ajtaját.
-Ugyan nincs mit.-mosolygott rám-Ugye te vagy Jessica?
-Igen.-néztem rá zavartan.
-Láttalak a televízióban és rengetegett hallottam már rólad.Nagyon szép volt ahogy azzal a kislánnyal viselkedtél.
-Öhhmm.Ez csak természetes.Szerintem bárki ezt tette volna a helyemben.
-Ne bízz benne annyira.-mondta majd visszament.
-Na ez fura volt.-motyogtam miközben beszálltam a kocsiba.
-Mi a baj baby?-szorította meg a kezem Woonie.Már az utcánk elején jártunk.
-Öhhmm baj?Nincs semmi baj.-dadogtam miközben kijöttem a gondolataim és a képzelem világából.
-Akkor min agyalsz annyira?-fordult felém mert már leparkolt a ház elé.
-Azon amit az az eladó srác mondott.-néztem körbe.Hogy kerültünk ide ilyen gyorsan?Pislogtam.
-Azon mit gondolkoztál?-kérdezősködött kíváncsian.
-Azon hogy ne bízzak annyira benne hogy mások is ezt tették volna amit én tettem bent a kórházban.
-Ez igaz.Nem sok ember tette volna ezt meg.-mondta nyugtatóan.
-De miért?-értetlenkedtem.
-Azért mert nem sok olyan jó ember van mint te.-simogatta meg az arcomat.
-Én csak olyan embereket ismerek akik jók.Mellesleg engem nem mondhatni túl jónak.-kuncogtam.
-Lehet hogy rossz vagy de egyben jó is.
-Bennem egy jó dolog van.-mondtam komoly arcot vágva.
-És mi az?
-Te.-a szemei megnyugodtak és meghatódottság mutatkozott bennük.-Te vagy az én Yin-em.Sosem voltam annál boldogabb mint mikor találkoztunk és azóta mióta együtt vagyunk egy értelme van az életemnek.Te!A szívem már a tiéd.Mikor még Londonban éltem akkor az volt a célom hogy eljövök ide és megismerlek.Most sikerült túlteljesítenem a célomat.Nekem ennél több nem kell.
Látszott az arcán a meglepettség és az őszinte gyönyör.De nem tudott megszólalni.Csak engem nézett.Körülbelül két perc után eszembejutottak a fagyik.
-Basszus a fagyik.-kikászálódtam az autóból mire észrevettem ő meg sem mozdult-Nem jössz?-kukucskáltam be az ablakon.
-Ja de.-kimászott az ülésből s jött nekem segíteni cipekedni.Berúgtam az ajtót mert nem volt szabad kezem s siettem a konyhába hogy letegyem a nehéz pakkokat.Mindenki engem bámult s az ajtóban megálltak.
-Utat,utat,utat.-cincogtam.Kitárták előttem az ajtót én pedig az asztalra dobtam a cuccokat.-Válasszatok.De előre szólok a csokis az enyém.
Rávetették magukat a zacskókra.Még jó hogy több féle fagyit vettünk mert Betty és Lee Joon is megjöttek.Na meg persze a Shinee-sokat és Kittit se hagyjuk ki a szórásból.Mindenki az én csokis fagyimra pályázott de hősiesen megvédtem.Mindenki beült a nappaliba s néztük csendesen a TV-t.Aztán beszélgenti kezdtünk így a zenedoboz hanyagolva lett,szimpla háttérzajjá csendesítettük s csevegtünk.Három óra beszélgetés után nagyon kellett pisilnem így felálltam a többiektől s elmentem a mosdóba.És no lám mi történt mikor visszaértem?
-Héé.-mondtam hangosan.Mindenki az én fagyimra vetette rá magát.-Sicc innen.-ülltem vissza.
-Te kaphatsz egyedül.-mondtam nekidőlve a cicámnak aki még mindig el volt varázsolva.Nem beszélt csak ült mellettem s ette a fagyiját.Néha rám sandított és megpuszilt.De senki másról nem vett tudomást.
Vita
Ahogy megérkeztünk Dongwoon leállította a motort de egyikőnk sem szállt ki.Csak bámultam csendesen magam elé.Már a többiek is megérkeztek hozzánk.
-Jessica Brown!Megőrülök tőled.Szólalj már meg mert nem tudom mit csinálok veled.
-Nekem van egy ötletem.-válaszoltam kacéran de még is visszafogottan.
-De csak is óvatosan.Az orvos is megmondta.-nevetett.
-Sosem hallgattam senkire miért most kezdeném el és pont egy orvossal.-kuncogtam.
-Yuyu.Kérlek.-nézett rám nagy szemekkel.
-Mi az?
-Vigyázz magadra.
-Sosem vigyáztam.Ezután sem fogok.Majd vigyázol rám te ha annyira zavar.-nevettem tovább.
-Hihetetlen vagy.
-De most komolyan miért baj az hogy nem érdekel a saját épségem?
-Azért mert engem agyon ütsz ha nem vigyázom magamra,de te pedig nem vigyázol magadra.Még ha megkérlek akkor sem.
-Történt velem valami baj ezen a kis problémán kívül?Semmi.Akkor minek vigyázzak magamra?
-Utálom amikor ezt mondod.
-Utáld.-sikeresen felhúztam magam kirobbantam a kocsiból,bevágtam magammögött az ajtaját és bementem a házba.Két percre rá Woonie is beért és engem nézett valahányszor megmozdultam.
-Én kimentem cigizni.Jössz Viki?-kérdeztem újdonsült ismerősömet.Láttam ahogy Woonie kijött volna de miután meghallotta kihívom Victoria-t nyugton maradt.
-Persze.-válaszolta kedvesen Vicki.Kimentünk az udvarra és leültünk a hintaágyra.Meggyujtottam a cigarettámat és megkínáltam őt is.
-Nem köszönöm.-utasította vissza.
-Na hogy alakul Taeminnel a dolog?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát holnapra is megbeszéltünk egy randit.-lelkendezett.Éreztem egy szúró de még is figyelő pillantást magamon.Nem Vicki volt hanem valaki más.Szemem sarkából láttam ahogy Dongwoon minket néz és közben valakivel beszélget.
-Csodás.-húztam a számat.
-Mi a baj?Az hogy én és Minie?-nézett rám boci szemekkel.
-Nem,nem az csodás tényleg.-mosolyogtam rá.
-Akkor mi a baj?
-Semmi.-vágtam rá.Sosem mondtam el senkinek ha valami problémám van nem most fogom elkezdeni ezt sem.
-Woonie-val van valami baj?-kíváncsiskodott.
-Nem olyan nagy probléma amit ne tunánk megoldani.
-Értem.De ha kell valami akkor szólj.És vigyázz nehogy feleslegesen legyen ez a mai történés.-figyelmeztetett.
-Kay.Thanks.-zártam le a témát.
-Oké.-bement a házba a többiekhez.Én pedig kint ültem egyedül és szívtam a cigimet.Amint elszívtam kezdtem egy másikat és így tovább.Felhúztam a lábaimat magam alá és bámultam a csillagokat.Hallottam hogy valaki kijött de csendesen leült mellém.Tudtam hogy ki az de nem foglalkoztam vele inkább rágyujtottam még egy szálra.Megfogta a dobozomat és megnézte mennyi van benne.
-Ezt reggel vetted és már csak két szál maradt?-nézett rám.
-Nem azt már elszívtam ez egy másik doboz.Mikor elmentem akkor vettem.-pöfékeltem tovább.
-Miattam szívsz ennyit most?
Nem mondtam semmit csak néztem az eget.A szemem sarkában mint a kristály megcsillant egy könnycsepp.Éreztem hogy észrevette de nem reagáltam rá.Utálom ha kioktatnak,vagy megpróbálnak megváltoztatni.Londonban sem vigyáztam magamra,itt sem fogok.Hülyeségvolt erre akr megkérni is.Eddig nem történt velem semmi csak Samanta támadott meg az pedig semmiség.Tudom hogy hülyeség hogy ezen felhúztam magam de tényleg nem tudom elviselni.Sosem tudtam.Kiki kijött hozzánk és a kezünkbe nyomott egy-egy pohár Whisky-t majd mellénk tette az öveget is ami éppen hogy fel volt bontva.
-Addig nem jöttök be amíg nem isszátok meg és nem békültök ki.-mondta komolyan.
Én szót fogadtam és megittam a poharamban lévő adagot,ami nem a szokásos egy két cent hanem a poharam már tele volt.
-Woah.-lepődött meg mind a kettő.
-Mi az?-néztem rájuk.Lenyúltam az üvegért de Woonie gyorsabb volt és töltött nekem igaz kevesebbet mint volt benne de töltött.-Köszönöm.-mondtam kurtán.
Az elnyomott cigarettámat bedobtam a csikkesbe és kivettem az utolsó előtti szálamat.Meggyujtottam,láttam hogy Dongwoon éppen megszólalt volna de inkább becsukta a száját.Kortyoltam egyet a poharamból és tovább néztem a csillagokat.Nem terveztem hogy ma kibékülök vele mert tényleg eléggé felcsesztem magam de nem tudtam elviselni hogy olyan szomorúan néz.
-Tudod miért húztam fel magam?-kérdeztem s közben nem néztem semerre.
-Mert azt érezted nem szeretlek így ahogy vagy,és meg akarlak változtatni.-felelte halkan.
-Nem.
-Akkor miért?-de erre már kijött Greg is.
-Azért csinálta ezt mivel mindenki meg akarta változtatni.Mindenki rá akarta erőltetni azt amit ő nem akart.Persze sikertelenül de még is ezzel csesztették.Valahányszor pedig valaki rá próbál erőltetni valamit amit ő nem akar így reagál.Néha mint egy hp néha mint egy idegbeteg.-kuncogott-De még mindig szeret téged és ezért nem ment el.
-Jó köszönjük szószólóm most már bemehetsz.-mondtam neki gyengédebben.
-Több cigi nincs.-vágta rá és elvette az utolsó szálamat.Megnézte mennyi van a dobozban.-Ezzel sokra nem megyek.-mondta majd visszarakta mellém.
-Helyes.-mondtam és megittam a poharam tartalmát.
-Nem fog kiütni?-kérdezte szájhúzva Dongwoon.
-Azért iszom.-mondtam.-Mellesleg több kell mint egy üveg Whisky ahhoz hogy berúgjak.
-Értem.
-Amúgy igen.Igazat mondott ez a tökfej.
-Sajnálom.Nem akartalak megváltoztatni,csak féltelek és nem akarom hogy bajod essen még akkor sem ha nem vagyok a közeledben.
-Értem,de te is értsd meg hogy Londonban sem vigyáztam akkor itt sem fogok.Sosem vigyáztam magamra mivel valahányszor megpróbáltam akkor történt valami.Így inkább hagytam a csudába.
-Akkor sehová sem mehetsz nélkülem.-mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Megegyeztünk.-mondtam és a poharához koccintottam az enyémet.Megittuk mind a ketten és töltött mind a kettőnknek.
-Most akkor engem fogsz leitatni?-kérdezte csíntalanul.
-Ennyivel le lehet?-nevettem el magam.
-Nem kell hozzá sok.-kuncogott.
-Hmmm akkor bármit csinálhatok veled?-néztem rá gonoszul.
-Csak ha előtte én is.
-Rendben.-vágtam rá.Letettem a poharamat és az ölébe ültem.Beleszívtam egy utolsót a cigimbe majd elnyomtam.Erővel odapréseltem magam hozzá és úgy csókoltam.Éreztem a pillantásokat belülről de nem érdekelt.Hallottam ahogy behúzták a függönyöket.
-Várj egy kicsit.-mondta Woonie.
-Nem.-vágtam rá.
-Csak a poharakat szeretném letenni.-nevetett.
Megfogta a poharakat és letette őket a kisasztalra mellettünk,a hamutál mellé.Feállt velem és rátett a hintaágyra.Felém kerekedett és így csókolóztunk.A kezem már nem tudtam türtőzetni ahogy ő sem.Gomboltam ki az ingét és mikor nem tudtam kigombolni éreztem hogy húzom szét majd elpattantak a gombok.Kuncogtam egyet majd folytattuk.Segített levenni rólam a pulcsimat és ledobta mellénk.
-Kérlek menjetek inkább szobára,én cigizni akarok menni.-siránkozott Greg.
-Cigizz másutt.-kiabáltam vissza.
-Ne idegelj ki.
-Fent kényelmesebb.-segített neki Doci.
-Utállak titeket.-mondtam.
-Nyugi cica.Felvigyük a piát?-kérdezte.
-Mindegy csak húzzunk bele.-nevettem kínosan.Bementem a nappaliba szúrósan néztem a többiekre.Felrohantam a lépcsőn,igaz éreztem hogy fáj a bordám de nem érdekelt.Bevágódtam az ajtón és hallottam ahogy jön utánam.Bezárta magamögött az ajtót és letette a whisky-t az éjjeli szekrényre.Belökött az ágyba és megint fölém került.A nyakamat csókolgatta majd megharapott.*Nem írom tovább xĐ*
Reggel mikor felébredtem kissé kómás voltam.Kikászálódtam az ágyból és úgy ahogy voltam pólóban és bugyiban lementem a konyhába.A szememet zavarta a fény így kissé hunyorogva néztem körül.
-Jó reggelt.Ugye nem tört össze az ágy?-kuncogott Hyunseung és Sziszi.
-Ha igen a tiéteket vesszük el.-nyújtottam rájuk a nyelvem.
-Csak szeretnéd.-kacsintott rám.
Oda totyogtam a kávéfőzőhöz és bekapcsoltam,majd miután felmelegedett megnyomtam a dupla gombot.
-Nem lesz az kicsit sok?-kérdezte Gikwang aki éppen most jött be a konyhába Dorothyval a sarkában.
-Pont elég lesz.
-Ideadnád a tejet?-kérdezte Doci aki éppen elővette a kedvenc műzlijét és egy hatalmas tálat.
-Ühüm.-kivettem a hűtőből,öntöttem egy picit a kávémba és átadtam neki a többit.
-Köszi.-vigyorgott.
-Nincs mit.
-Csak nem kifáradtál?-jött be Dujun rögtön utána Yoseob aki egy csókott nyomott Dorothy hajára és végül az én szerelmem Son Dongwoon.
-Szia cica.-köszöntött és odajött majd megcsókolt.
-Jó reggelt.-vigyorogtam.
-A békülős szexnél nincs jobb.-elmélkedett Hyunseung-Baby nem akarsz veszekedni?-nézett Sziszire.
Szilvi ránézett meglepedten.
-Hát ha akarsz veszekedni oké de nálam ilyen könnyen nem lesz megbocsáltás.-röhögött.
-Franc.Jess akarsz veszekedni?
-Veled?Naná.-odamentem hozzá és közel hajoltam majd megsimítottam a nyakát.
-Uhhhhhh.-nyögött fel.
-Ne éld bele magad.-kuncogtam és visszamentem Woonie-hoz.
-Na neked annyi csak legyél itthon egyedül.-fenyegetőzött.
-Szólj hogy mikor kell megijednem.
-Most.-ijedt arcot vágtam majd a kévőm felé nyúltam.
Belekortyoltam a manámba hogy adjon egy kis erőt.A forró csak úgy égette végig a torkomat.
-Ma van valami programunk?-kérdeztem egyszerre mindenkit.
-Neked semmi.Nekünk próbánk lesz aztán pedig én megyek a Voice Kid-be mentorkodni.-mondta Yoseob.
-Nyugi a próbára én is megyek így is úgy is a TV-ben pedig megnézünk.Aliig várom hogy lássam a kis csemetéket.-lelkendeztem.
-Nagyon jók vannak.És nagyon édesek.
-Jahj ne csináld.Kíváncsi vagyok
-De ha valaki jót hagysz kiesni kinyírlak.
-Tudomásul vettem.-kuncogott.
-Helyes.
-Jessica Brown!Megőrülök tőled.Szólalj már meg mert nem tudom mit csinálok veled.
-Nekem van egy ötletem.-válaszoltam kacéran de még is visszafogottan.
-De csak is óvatosan.Az orvos is megmondta.-nevetett.
-Sosem hallgattam senkire miért most kezdeném el és pont egy orvossal.-kuncogtam.
-Yuyu.Kérlek.-nézett rám nagy szemekkel.
-Mi az?
-Vigyázz magadra.
-Sosem vigyáztam.Ezután sem fogok.Majd vigyázol rám te ha annyira zavar.-nevettem tovább.
-Hihetetlen vagy.
-De most komolyan miért baj az hogy nem érdekel a saját épségem?
-Azért mert engem agyon ütsz ha nem vigyázom magamra,de te pedig nem vigyázol magadra.Még ha megkérlek akkor sem.
-Történt velem valami baj ezen a kis problémán kívül?Semmi.Akkor minek vigyázzak magamra?
-Utálom amikor ezt mondod.
-Utáld.-sikeresen felhúztam magam kirobbantam a kocsiból,bevágtam magammögött az ajtaját és bementem a házba.Két percre rá Woonie is beért és engem nézett valahányszor megmozdultam.
-Én kimentem cigizni.Jössz Viki?-kérdeztem újdonsült ismerősömet.Láttam ahogy Woonie kijött volna de miután meghallotta kihívom Victoria-t nyugton maradt.
-Persze.-válaszolta kedvesen Vicki.Kimentünk az udvarra és leültünk a hintaágyra.Meggyujtottam a cigarettámat és megkínáltam őt is.
-Nem köszönöm.-utasította vissza.
-Na hogy alakul Taeminnel a dolog?-kérdeztem kíváncsian.
-Hát holnapra is megbeszéltünk egy randit.-lelkendezett.Éreztem egy szúró de még is figyelő pillantást magamon.Nem Vicki volt hanem valaki más.Szemem sarkából láttam ahogy Dongwoon minket néz és közben valakivel beszélget.
-Csodás.-húztam a számat.
-Mi a baj?Az hogy én és Minie?-nézett rám boci szemekkel.
-Nem,nem az csodás tényleg.-mosolyogtam rá.
-Akkor mi a baj?
-Semmi.-vágtam rá.Sosem mondtam el senkinek ha valami problémám van nem most fogom elkezdeni ezt sem.
-Woonie-val van valami baj?-kíváncsiskodott.
-Nem olyan nagy probléma amit ne tunánk megoldani.
-Értem.De ha kell valami akkor szólj.És vigyázz nehogy feleslegesen legyen ez a mai történés.-figyelmeztetett.
-Kay.Thanks.-zártam le a témát.
-Oké.-bement a házba a többiekhez.Én pedig kint ültem egyedül és szívtam a cigimet.Amint elszívtam kezdtem egy másikat és így tovább.Felhúztam a lábaimat magam alá és bámultam a csillagokat.Hallottam hogy valaki kijött de csendesen leült mellém.Tudtam hogy ki az de nem foglalkoztam vele inkább rágyujtottam még egy szálra.Megfogta a dobozomat és megnézte mennyi van benne.
-Ezt reggel vetted és már csak két szál maradt?-nézett rám.
-Nem azt már elszívtam ez egy másik doboz.Mikor elmentem akkor vettem.-pöfékeltem tovább.
-Miattam szívsz ennyit most?
Nem mondtam semmit csak néztem az eget.A szemem sarkában mint a kristály megcsillant egy könnycsepp.Éreztem hogy észrevette de nem reagáltam rá.Utálom ha kioktatnak,vagy megpróbálnak megváltoztatni.Londonban sem vigyáztam magamra,itt sem fogok.Hülyeségvolt erre akr megkérni is.Eddig nem történt velem semmi csak Samanta támadott meg az pedig semmiség.Tudom hogy hülyeség hogy ezen felhúztam magam de tényleg nem tudom elviselni.Sosem tudtam.Kiki kijött hozzánk és a kezünkbe nyomott egy-egy pohár Whisky-t majd mellénk tette az öveget is ami éppen hogy fel volt bontva.
-Addig nem jöttök be amíg nem isszátok meg és nem békültök ki.-mondta komolyan.
Én szót fogadtam és megittam a poharamban lévő adagot,ami nem a szokásos egy két cent hanem a poharam már tele volt.
-Woah.-lepődött meg mind a kettő.
-Mi az?-néztem rájuk.Lenyúltam az üvegért de Woonie gyorsabb volt és töltött nekem igaz kevesebbet mint volt benne de töltött.-Köszönöm.-mondtam kurtán.
Az elnyomott cigarettámat bedobtam a csikkesbe és kivettem az utolsó előtti szálamat.Meggyujtottam,láttam hogy Dongwoon éppen megszólalt volna de inkább becsukta a száját.Kortyoltam egyet a poharamból és tovább néztem a csillagokat.Nem terveztem hogy ma kibékülök vele mert tényleg eléggé felcsesztem magam de nem tudtam elviselni hogy olyan szomorúan néz.
-Tudod miért húztam fel magam?-kérdeztem s közben nem néztem semerre.
-Mert azt érezted nem szeretlek így ahogy vagy,és meg akarlak változtatni.-felelte halkan.
-Nem.
-Akkor miért?-de erre már kijött Greg is.
-Azért csinálta ezt mivel mindenki meg akarta változtatni.Mindenki rá akarta erőltetni azt amit ő nem akart.Persze sikertelenül de még is ezzel csesztették.Valahányszor pedig valaki rá próbál erőltetni valamit amit ő nem akar így reagál.Néha mint egy hp néha mint egy idegbeteg.-kuncogott-De még mindig szeret téged és ezért nem ment el.
-Jó köszönjük szószólóm most már bemehetsz.-mondtam neki gyengédebben.
-Több cigi nincs.-vágta rá és elvette az utolsó szálamat.Megnézte mennyi van a dobozban.-Ezzel sokra nem megyek.-mondta majd visszarakta mellém.
-Helyes.-mondtam és megittam a poharam tartalmát.
-Nem fog kiütni?-kérdezte szájhúzva Dongwoon.
-Azért iszom.-mondtam.-Mellesleg több kell mint egy üveg Whisky ahhoz hogy berúgjak.
-Értem.
-Amúgy igen.Igazat mondott ez a tökfej.
-Sajnálom.Nem akartalak megváltoztatni,csak féltelek és nem akarom hogy bajod essen még akkor sem ha nem vagyok a közeledben.
-Értem,de te is értsd meg hogy Londonban sem vigyáztam akkor itt sem fogok.Sosem vigyáztam magamra mivel valahányszor megpróbáltam akkor történt valami.Így inkább hagytam a csudába.
-Akkor sehová sem mehetsz nélkülem.-mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Megegyeztünk.-mondtam és a poharához koccintottam az enyémet.Megittuk mind a ketten és töltött mind a kettőnknek.
-Most akkor engem fogsz leitatni?-kérdezte csíntalanul.
-Ennyivel le lehet?-nevettem el magam.
-Nem kell hozzá sok.-kuncogott.
-Hmmm akkor bármit csinálhatok veled?-néztem rá gonoszul.
-Csak ha előtte én is.
-Rendben.-vágtam rá.Letettem a poharamat és az ölébe ültem.Beleszívtam egy utolsót a cigimbe majd elnyomtam.Erővel odapréseltem magam hozzá és úgy csókoltam.Éreztem a pillantásokat belülről de nem érdekelt.Hallottam ahogy behúzták a függönyöket.
-Várj egy kicsit.-mondta Woonie.
-Nem.-vágtam rá.
-Csak a poharakat szeretném letenni.-nevetett.
Megfogta a poharakat és letette őket a kisasztalra mellettünk,a hamutál mellé.Feállt velem és rátett a hintaágyra.Felém kerekedett és így csókolóztunk.A kezem már nem tudtam türtőzetni ahogy ő sem.Gomboltam ki az ingét és mikor nem tudtam kigombolni éreztem hogy húzom szét majd elpattantak a gombok.Kuncogtam egyet majd folytattuk.Segített levenni rólam a pulcsimat és ledobta mellénk.
-Kérlek menjetek inkább szobára,én cigizni akarok menni.-siránkozott Greg.
-Cigizz másutt.-kiabáltam vissza.
-Ne idegelj ki.
-Fent kényelmesebb.-segített neki Doci.
-Utállak titeket.-mondtam.
-Nyugi cica.Felvigyük a piát?-kérdezte.
-Mindegy csak húzzunk bele.-nevettem kínosan.Bementem a nappaliba szúrósan néztem a többiekre.Felrohantam a lépcsőn,igaz éreztem hogy fáj a bordám de nem érdekelt.Bevágódtam az ajtón és hallottam ahogy jön utánam.Bezárta magamögött az ajtót és letette a whisky-t az éjjeli szekrényre.Belökött az ágyba és megint fölém került.A nyakamat csókolgatta majd megharapott.*Nem írom tovább xĐ*
Reggel mikor felébredtem kissé kómás voltam.Kikászálódtam az ágyból és úgy ahogy voltam pólóban és bugyiban lementem a konyhába.A szememet zavarta a fény így kissé hunyorogva néztem körül.
-Jó reggelt.Ugye nem tört össze az ágy?-kuncogott Hyunseung és Sziszi.
-Ha igen a tiéteket vesszük el.-nyújtottam rájuk a nyelvem.
-Csak szeretnéd.-kacsintott rám.
Oda totyogtam a kávéfőzőhöz és bekapcsoltam,majd miután felmelegedett megnyomtam a dupla gombot.
-Nem lesz az kicsit sok?-kérdezte Gikwang aki éppen most jött be a konyhába Dorothyval a sarkában.
-Pont elég lesz.
-Ideadnád a tejet?-kérdezte Doci aki éppen elővette a kedvenc műzlijét és egy hatalmas tálat.
-Ühüm.-kivettem a hűtőből,öntöttem egy picit a kávémba és átadtam neki a többit.
-Köszi.-vigyorgott.
-Nincs mit.
-Csak nem kifáradtál?-jött be Dujun rögtön utána Yoseob aki egy csókott nyomott Dorothy hajára és végül az én szerelmem Son Dongwoon.
-Szia cica.-köszöntött és odajött majd megcsókolt.
-Jó reggelt.-vigyorogtam.
-A békülős szexnél nincs jobb.-elmélkedett Hyunseung-Baby nem akarsz veszekedni?-nézett Sziszire.
Szilvi ránézett meglepedten.
-Hát ha akarsz veszekedni oké de nálam ilyen könnyen nem lesz megbocsáltás.-röhögött.
-Franc.Jess akarsz veszekedni?
-Veled?Naná.-odamentem hozzá és közel hajoltam majd megsimítottam a nyakát.
-Uhhhhhh.-nyögött fel.
-Ne éld bele magad.-kuncogtam és visszamentem Woonie-hoz.
-Na neked annyi csak legyél itthon egyedül.-fenyegetőzött.
-Szólj hogy mikor kell megijednem.
-Most.-ijedt arcot vágtam majd a kévőm felé nyúltam.
Belekortyoltam a manámba hogy adjon egy kis erőt.A forró csak úgy égette végig a torkomat.
-Ma van valami programunk?-kérdeztem egyszerre mindenkit.
-Neked semmi.Nekünk próbánk lesz aztán pedig én megyek a Voice Kid-be mentorkodni.-mondta Yoseob.
-Nyugi a próbára én is megyek így is úgy is a TV-ben pedig megnézünk.Aliig várom hogy lássam a kis csemetéket.-lelkendeztem.
-Nagyon jók vannak.És nagyon édesek.
-Jahj ne csináld.Kíváncsi vagyok
-De ha valaki jót hagysz kiesni kinyírlak.
-Tudomásul vettem.-kuncogott.
-Helyes.
A kórház
-Te?Ne csináld,ne hagyj egyedül.-bújtam hozzá.
-Ne félj.Itt vagyok csak maximum két alkalom lesz amikor el kell menjek,és akkor már meglesz a távoltartási végzés is.-simogatta a hátam.
-Nem mert félek.Csak nem akarlak elveszíteni.Nem akarom hogy bajod essen.
-Nekem nem eshet bajom.-mosolygott rám és félretette azt az egy tincset ami a szemembe lógott.
Végtelennek tűnő pillanatig csak egymást néztük.Csak arra ébredtem fel hogy valaki rátette a kezét a vállamra.Taemin volt és Victoria.
-Mi történt?-kérdezte Taemin fürkészően.
-Yuyu-t megtámadta az őrült rajongóm.Eltört egy bordája és van néhány zúzódása.De azon kívül hála istennek semmi baja.
-What the f...-hápogott Vicki.
-Semmi bajom.-vágtam rá vagy huszadszorra.
-De azért bemegyünk a kórházba.-mondta Dujun aki a kezembe tette a kabátomat.
-Nem megyek sehová.
-Miért vagy ilyen makacs?Úgy is elviszlek.-mondta Dongwoon-Hol vannak a kulcsok?
-Nem mondom meg.
-Ne csináld Jess.Tudom hogy utálod a kórházakat de akkor is meg kell nézetni a bordádat.
-Hol vannak a rendőrök meg Samanta?-néztem körbe.
-Ők már elmentek.És ne tereld a témát.
-Nem terelem.De akkor sem vettem észre mikor mentek el.
-Rendben.Kérlek gyere el velem egy orvoshoz.
-Jahj ne mááár.Nem akarok.-duzzogtam és persze felelőtlenül szokásomhoz híven keresztbetettem a karjaimat.Majd erősen odaszorítottam a bordáimhoz-Kérlek emlékeztess hogy szokjak le erről a hülyeségemről.
-Miért?-nézett rám Woonie meglepetten.
-Szerinted?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Oh tudom.Sajnálom.
-Segáz.-mosolyogtam rá és megölteltem óvatosan.
-Gyere.-mondta és miután átölelt a kijárat felé vezetett.
-Akkor egyhamar nem jövök haza.-duzzogtam.
-Bekísérünk.-mondta Greg,Jack-kel,Taeminnel és Victoriával az oldalán.
-Ennyien nem fértek be a kocsimba.-jelentette ki Dongwoon.
-Persze hogy nem ezért mi elvisszük Greg-et és Jack-et is.-mondta Taemin.
-Köszönöm.-mondta hálásan-Mellesleg ide a kulcsokkal.-nyújtotta felém a tenyerét.
-Muszáj?-nyafogtam.
-Igen.Kérlek.
-Szemétség.Ha most nem fájna a bordám megütném Jack-et.-próbáltam nevetni de nem nagyon ment a fájdalomtól.
Beletettem a kulcsokat a kezébe és rajtahagytam a kezem az övén.Kimentem az autóhoz és besegített a kocsiba.Eléggé fájt az oldalam de elviselhető volt.Vagy nem foglalkozom vele így kevésbé fáj?Mindegy.Csak Dongwoont néztem egész úton.
-Jól vagy?-kérdezte aggódón.
-Igen.Ne idegeskedj.-rátettem a kezem a lábára.-Nem a te hibád.
-Nem-e?Már az elején fel kellett volna jelentenem.Sosem szabadott volna ennek megtörténnie.Megígértem hogy megvédelek és ezt nem sikerült betartanom.Ha veled mentem volna.
-Akkor neked is bajod eshetett volna.Abba pedig belepusztulnék.-mondtam neki lágyan.
-Így pedig neked esett bajod.
-Ez semmiség.Mellesleg úgy sem volt még eltörve semmim.-próbáltam oldani a feszültséget.Nem sikerült.
A további utunk csendben telt.Bár csak megszólalna.
-Szólalj már meg.-fakadtam ki.
-Mit mondjak?-kérdezte egyhangúan.Próbálta a fájdalom csengését eltűntetni a hangjából de nem ment.
-Bármit csak mondj valamit mert megőrülök.-amint kimondtam a szavakat bekanyarodtunk a kórház kapuján.-Király.-szűkítettem össze a szemeimet.
Kisegített az autóból és csatlakoztak hozzánk a srácok is.Bementünk a sürgősségire.Üres volt a váró.
-Csodás.-forgattam a szemeimet.Dongwoon bekopogtatott az ajtón.
-Tessék.-mondta egy rekedtes női hang.
-Jó napot kívánok hoztam egy beteget.-kijött a hölgy idős hosszú fehér haja lófarokba kötve,kedves arca és csillogó szemei körbepásztázták a váró minden négyzetcentiméterét.Mikor körbejárta visszatért hozzám és rajtam megpihent.
-Mi a baj kedveském?-kérdezte bájosan.
-Nincs bajom.-mosolygotam rá és indultam volna ki a teremből de Taemin és Jack elém álltak.
-Azt gondoljuk eltört az egyik bordája.-válaszolt a doktor kérdésére Victoria.
-Oh értem akkor meg is vizsgállak kedvesem.-invitált be.Én húztam magam után Woonie-t mint egy kiskutyát.-A fiúk kint maradnak.-mutatott az ajtó felé.
-Nem ő bejöhet.-húztam magamhoz.
-Rendben kedvesem de a többiek maradnak.
Becsukta az ajtót,én pedig odamentem a fehér leterített ágyhoz és felültem.-Kérem emelje fel a pólóját.
Felemeltem a pólóm és megmutattam neki a vörös és lila foltot.
-Mi történt veled kedveském?
-Az elég hosszú történet lenne.
-Értem.
-Doktor nő ugye nincs nagy baja?-kérdezte Woonie aggódóan.
-Nyugi cicaa sosem volt még eltörve semmim.Erősek a csontjaim és nem tudott olyan erős lenni mint amekkorát nem bírok el.
-Így van a kishölgynek igaza van.Nincs eltörve viszont kicsit megrepedt és elég nagy zúzódása lett.Erre felírok egy krémet és hűsítő borogatásokat kell rátenni.
-De ugye még csinálhatok felüléseket meg futhatok?
-Hááát.Jobb lenne ha hanyagolnád egy darabig ezeket a megterhelő dolgokat.-összenéztünk Dongwoon-nal és kikerekedtek a szemeim.-Mi a baj?
-Semmi,semmi.-mondta gyorsan Woonie.
-De ugye azért mi ketten...azért még...-nem mondtam ki minden szót ami eszembe jutott de jobb is így.
-Jahj hát ez a kérdés?Azt is csak kevés megerőltetéssel ajánlom.Ha nem akarod hogy sokáig elhúzódjon a gyógyulásod.
-Értem köszönjük.-átadta a receptet.-Viszont látásra.
-Reméljük nem lesz viszon látás.-mosolygott ránk.
-Minden rendben?-lépett körénk mindenki.
-Igen.Nem tört el semmim,csak zúzódás.Mondtam hogy semmi bajom.De ha ettől boldogok vagytok megnéztek.
Kiindultam a kórházból elég hosszú út vezet kifelé.Nagyon sokan megbámultak,nem is értettem miért.Ahogy beléptem a gyermek osztályra rengetegen voltak.Besétáltam a mosdóba és rendbeszedtem magam.Kijöttem és Dongwoon ott várt rám az ajtóban.Megfogta a kezemet és sétáltunk végig.Néhány tinédzser felfigyelt ránk.De csak egy mert odajönni egy tolószékes fiú.
-Nagyon szerencsés vagy.-fordult oda Woonie-hoz.
-Tudom.-mondta hálás hangon.
-Khm...Tudjátok hogy ti vagytok a TV-ben?-hívott oda minket Vicki a közös televízió elé.
Éppen az volt benne amikor Samanta megtámadott én pedig letepertem.
-Elég rossz minőségű felvétel.-motyogtam.
-"Reméljük hogy a hősnőnknek nem esett semmi baja,aki bármi hírt tud kérjük szóljon róla nekünk."
-Az őrült rajongó.Találó cím.
-Ugye nem esett nagyobb bajod?-kérdezte a tolószékes srác.Intettem az ujjammal hogy jöjjön közelebb.
-Neked elmondom hogy ez csak zúzódás semmi egyéb.Pár nap és jobb leszek mint új koromban.-kacsintottam rá.
-Csinálhatok egy közös képet?
-Persze.-letérdeltem kis szájhúzogatás közepette a padlóra a fiú mellé.Fájt a bordám mint az isten verése de nem érdekelt.
-Mosolyt.-mondta Taemin miközben lekapott minket.
-Köszönöm.-mondta a srác.
-Nincs mit.Megbocsáltasz?-érdeztem és a karfája felé mutattam.
-Oh nyugodtan.-egy kis nyüszörgéssel felálltam.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Tovább mentünk és egy hordágyon feküdt a kislány csövekkel az orrában és tűkkel a karjában.
-Elnézést.-jött oda hozzánk az édesanyja-Adnának Min-nnek egy autogrammot?Nagy rajongójuk.
-Ez csak természetes.-mondtam.
-Omeoni.A füzetkém.-lehelte.
-Máris drágám.-elővette a párnája alól a füzetkét és átnyújtotta nekünk egy toll kíséretében.
Aláírtuk majd visszaadtam az anyukának.
-Szeretnél egy képet?-kérdeztem a kislánytól.
-Igen.-lehelte megint.
-Vaku nélkül,ha kérhetem.-adtam oda az egyik ápolónőnek a fényképezőgépet.
Mi köré álltunk s már kattant is.
-Tessék drágám.adtam a kezébe a kamerámat.
-Ez a tiéd.-mondta gyöngén.
-Majd ha jöbban leszel visszaadod.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-alig bírta kimondani a szavakat.
-Ezt nem fogadhatjuk el.-mondta az anyja.
-Ragaszkodom hozzá.Emlékezzen ránk örökre.S gyógyuljon meg minél előbb.
-Köszönöm szépen.-könnyezett az anyuka.
-Mi köszönjük.-öleltem meg gyengéden.-És gyógyulj meg.
-Megteszünk érte mindent.
-Pai pai.-kimentünk a gyerek osztályról de még előtta visszanéztem.A falak fehérek,és beteg gyerekekkel van tele,akik minket néztek.
Becsuktam magam mögött az ajtót és kint voltam a friss levegőn.A hátamat a falnak támasztottam és a fejem hátra hajtottam.
-Szörnyű mennyi beteg gyerek.-suttogtam.Inkább magamnak mint másnak.
-Igen.De most hogy bejöttél boldoggá tetted valamennyiüket.-mondta Woonie.
-Nem csak én.
-Igaz.
-De a bíztató szavakat te mondtad.Te adtál bent annak a kislánynak újjabb reményt.Mikor neki adtad a kamerádat és azt mondtad majd visszaadja ha jobban lesz akkor eltökélte magában hogy jobban lesz.
Ez az igazi ajándék.Nem az hogy kapnak néhány autogrammot vagy képet.
-Lehet.De akkor is szörnyű.
-Igen az.
-Gyere menjünk haza.-karolt át Dongwoon és kivezetett a kocsiig.
Egész úton hallgattam a rádiót tele volt szerelmes és szomorú dalokkal.A kezem Dongwoon-én,kinéztem az ablakon a semmibe.A sötétség mint betonfal vett minket körül.Így száguldottunk végig az üres sztrádán hazáig.
-Ne félj.Itt vagyok csak maximum két alkalom lesz amikor el kell menjek,és akkor már meglesz a távoltartási végzés is.-simogatta a hátam.
-Nem mert félek.Csak nem akarlak elveszíteni.Nem akarom hogy bajod essen.
-Nekem nem eshet bajom.-mosolygott rám és félretette azt az egy tincset ami a szemembe lógott.
Végtelennek tűnő pillanatig csak egymást néztük.Csak arra ébredtem fel hogy valaki rátette a kezét a vállamra.Taemin volt és Victoria.
-Mi történt?-kérdezte Taemin fürkészően.
-Yuyu-t megtámadta az őrült rajongóm.Eltört egy bordája és van néhány zúzódása.De azon kívül hála istennek semmi baja.
-What the f...-hápogott Vicki.
-Semmi bajom.-vágtam rá vagy huszadszorra.
-De azért bemegyünk a kórházba.-mondta Dujun aki a kezembe tette a kabátomat.
-Nem megyek sehová.
-Miért vagy ilyen makacs?Úgy is elviszlek.-mondta Dongwoon-Hol vannak a kulcsok?
-Nem mondom meg.
-Ne csináld Jess.Tudom hogy utálod a kórházakat de akkor is meg kell nézetni a bordádat.
-Hol vannak a rendőrök meg Samanta?-néztem körbe.
-Ők már elmentek.És ne tereld a témát.
-Nem terelem.De akkor sem vettem észre mikor mentek el.
-Rendben.Kérlek gyere el velem egy orvoshoz.
-Jahj ne mááár.Nem akarok.-duzzogtam és persze felelőtlenül szokásomhoz híven keresztbetettem a karjaimat.Majd erősen odaszorítottam a bordáimhoz-Kérlek emlékeztess hogy szokjak le erről a hülyeségemről.
-Miért?-nézett rám Woonie meglepetten.
-Szerinted?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Oh tudom.Sajnálom.
-Segáz.-mosolyogtam rá és megölteltem óvatosan.
-Gyere.-mondta és miután átölelt a kijárat felé vezetett.
-Akkor egyhamar nem jövök haza.-duzzogtam.
-Bekísérünk.-mondta Greg,Jack-kel,Taeminnel és Victoriával az oldalán.
-Ennyien nem fértek be a kocsimba.-jelentette ki Dongwoon.
-Persze hogy nem ezért mi elvisszük Greg-et és Jack-et is.-mondta Taemin.
-Köszönöm.-mondta hálásan-Mellesleg ide a kulcsokkal.-nyújtotta felém a tenyerét.
-Muszáj?-nyafogtam.
-Igen.Kérlek.
-Szemétség.Ha most nem fájna a bordám megütném Jack-et.-próbáltam nevetni de nem nagyon ment a fájdalomtól.
Beletettem a kulcsokat a kezébe és rajtahagytam a kezem az övén.Kimentem az autóhoz és besegített a kocsiba.Eléggé fájt az oldalam de elviselhető volt.Vagy nem foglalkozom vele így kevésbé fáj?Mindegy.Csak Dongwoont néztem egész úton.
-Jól vagy?-kérdezte aggódón.
-Igen.Ne idegeskedj.-rátettem a kezem a lábára.-Nem a te hibád.
-Nem-e?Már az elején fel kellett volna jelentenem.Sosem szabadott volna ennek megtörténnie.Megígértem hogy megvédelek és ezt nem sikerült betartanom.Ha veled mentem volna.
-Akkor neked is bajod eshetett volna.Abba pedig belepusztulnék.-mondtam neki lágyan.
-Így pedig neked esett bajod.
-Ez semmiség.Mellesleg úgy sem volt még eltörve semmim.-próbáltam oldani a feszültséget.Nem sikerült.
A további utunk csendben telt.Bár csak megszólalna.
-Szólalj már meg.-fakadtam ki.
-Mit mondjak?-kérdezte egyhangúan.Próbálta a fájdalom csengését eltűntetni a hangjából de nem ment.
-Bármit csak mondj valamit mert megőrülök.-amint kimondtam a szavakat bekanyarodtunk a kórház kapuján.-Király.-szűkítettem össze a szemeimet.
Kisegített az autóból és csatlakoztak hozzánk a srácok is.Bementünk a sürgősségire.Üres volt a váró.
-Csodás.-forgattam a szemeimet.Dongwoon bekopogtatott az ajtón.
-Tessék.-mondta egy rekedtes női hang.
-Jó napot kívánok hoztam egy beteget.-kijött a hölgy idős hosszú fehér haja lófarokba kötve,kedves arca és csillogó szemei körbepásztázták a váró minden négyzetcentiméterét.Mikor körbejárta visszatért hozzám és rajtam megpihent.
-Mi a baj kedveském?-kérdezte bájosan.
-Nincs bajom.-mosolygotam rá és indultam volna ki a teremből de Taemin és Jack elém álltak.
-Azt gondoljuk eltört az egyik bordája.-válaszolt a doktor kérdésére Victoria.
-Oh értem akkor meg is vizsgállak kedvesem.-invitált be.Én húztam magam után Woonie-t mint egy kiskutyát.-A fiúk kint maradnak.-mutatott az ajtó felé.
-Nem ő bejöhet.-húztam magamhoz.
-Rendben kedvesem de a többiek maradnak.
Becsukta az ajtót,én pedig odamentem a fehér leterített ágyhoz és felültem.-Kérem emelje fel a pólóját.
Felemeltem a pólóm és megmutattam neki a vörös és lila foltot.
-Mi történt veled kedveském?
-Az elég hosszú történet lenne.
-Értem.
-Doktor nő ugye nincs nagy baja?-kérdezte Woonie aggódóan.
-Nyugi cicaa sosem volt még eltörve semmim.Erősek a csontjaim és nem tudott olyan erős lenni mint amekkorát nem bírok el.
-Így van a kishölgynek igaza van.Nincs eltörve viszont kicsit megrepedt és elég nagy zúzódása lett.Erre felírok egy krémet és hűsítő borogatásokat kell rátenni.
-De ugye még csinálhatok felüléseket meg futhatok?
-Hááát.Jobb lenne ha hanyagolnád egy darabig ezeket a megterhelő dolgokat.-összenéztünk Dongwoon-nal és kikerekedtek a szemeim.-Mi a baj?
-Semmi,semmi.-mondta gyorsan Woonie.
-De ugye azért mi ketten...azért még...-nem mondtam ki minden szót ami eszembe jutott de jobb is így.
-Jahj hát ez a kérdés?Azt is csak kevés megerőltetéssel ajánlom.Ha nem akarod hogy sokáig elhúzódjon a gyógyulásod.
-Értem köszönjük.-átadta a receptet.-Viszont látásra.
-Reméljük nem lesz viszon látás.-mosolygott ránk.
-Minden rendben?-lépett körénk mindenki.
-Igen.Nem tört el semmim,csak zúzódás.Mondtam hogy semmi bajom.De ha ettől boldogok vagytok megnéztek.
Kiindultam a kórházból elég hosszú út vezet kifelé.Nagyon sokan megbámultak,nem is értettem miért.Ahogy beléptem a gyermek osztályra rengetegen voltak.Besétáltam a mosdóba és rendbeszedtem magam.Kijöttem és Dongwoon ott várt rám az ajtóban.Megfogta a kezemet és sétáltunk végig.Néhány tinédzser felfigyelt ránk.De csak egy mert odajönni egy tolószékes fiú.
-Nagyon szerencsés vagy.-fordult oda Woonie-hoz.
-Tudom.-mondta hálás hangon.
-Khm...Tudjátok hogy ti vagytok a TV-ben?-hívott oda minket Vicki a közös televízió elé.
Éppen az volt benne amikor Samanta megtámadott én pedig letepertem.
-Elég rossz minőségű felvétel.-motyogtam.
-"Reméljük hogy a hősnőnknek nem esett semmi baja,aki bármi hírt tud kérjük szóljon róla nekünk."
-Az őrült rajongó.Találó cím.
-Ugye nem esett nagyobb bajod?-kérdezte a tolószékes srác.Intettem az ujjammal hogy jöjjön közelebb.
-Neked elmondom hogy ez csak zúzódás semmi egyéb.Pár nap és jobb leszek mint új koromban.-kacsintottam rá.
-Csinálhatok egy közös képet?
-Persze.-letérdeltem kis szájhúzogatás közepette a padlóra a fiú mellé.Fájt a bordám mint az isten verése de nem érdekelt.
-Mosolyt.-mondta Taemin miközben lekapott minket.
-Köszönöm.-mondta a srác.
-Nincs mit.Megbocsáltasz?-érdeztem és a karfája felé mutattam.
-Oh nyugodtan.-egy kis nyüszörgéssel felálltam.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
Tovább mentünk és egy hordágyon feküdt a kislány csövekkel az orrában és tűkkel a karjában.
-Elnézést.-jött oda hozzánk az édesanyja-Adnának Min-nnek egy autogrammot?Nagy rajongójuk.
-Ez csak természetes.-mondtam.
-Omeoni.A füzetkém.-lehelte.
-Máris drágám.-elővette a párnája alól a füzetkét és átnyújtotta nekünk egy toll kíséretében.
Aláírtuk majd visszaadtam az anyukának.
-Szeretnél egy képet?-kérdeztem a kislánytól.
-Igen.-lehelte megint.
-Vaku nélkül,ha kérhetem.-adtam oda az egyik ápolónőnek a fényképezőgépet.
Mi köré álltunk s már kattant is.
-Tessék drágám.adtam a kezébe a kamerámat.
-Ez a tiéd.-mondta gyöngén.
-Majd ha jöbban leszel visszaadod.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm.-alig bírta kimondani a szavakat.
-Ezt nem fogadhatjuk el.-mondta az anyja.
-Ragaszkodom hozzá.Emlékezzen ránk örökre.S gyógyuljon meg minél előbb.
-Köszönöm szépen.-könnyezett az anyuka.
-Mi köszönjük.-öleltem meg gyengéden.-És gyógyulj meg.
-Megteszünk érte mindent.
-Pai pai.-kimentünk a gyerek osztályról de még előtta visszanéztem.A falak fehérek,és beteg gyerekekkel van tele,akik minket néztek.
Becsuktam magam mögött az ajtót és kint voltam a friss levegőn.A hátamat a falnak támasztottam és a fejem hátra hajtottam.
-Szörnyű mennyi beteg gyerek.-suttogtam.Inkább magamnak mint másnak.
-Igen.De most hogy bejöttél boldoggá tetted valamennyiüket.-mondta Woonie.
-Nem csak én.
-Igaz.
-De a bíztató szavakat te mondtad.Te adtál bent annak a kislánynak újjabb reményt.Mikor neki adtad a kamerádat és azt mondtad majd visszaadja ha jobban lesz akkor eltökélte magában hogy jobban lesz.
Ez az igazi ajándék.Nem az hogy kapnak néhány autogrammot vagy képet.
-Lehet.De akkor is szörnyű.
-Igen az.
-Gyere menjünk haza.-karolt át Dongwoon és kivezetett a kocsiig.
Egész úton hallgattam a rádiót tele volt szerelmes és szomorú dalokkal.A kezem Dongwoon-én,kinéztem az ablakon a semmibe.A sötétség mint betonfal vett minket körül.Így száguldottunk végig az üres sztrádán hazáig.
A következmény
-Hazudsz.-rikácsolta újra.
-Figyelj cica értsd meg ha vele jár téged nem szerethet.-mondta meggyőzően Samanta-nak-Amúgy Choi vagyok.-fordult felém mosolyogva.
-Jessica.-fogtam vele kezet.
--Álnok kígyó.Hülye szuka.-kiabálta a lány.
-Engem nevezhetsz bárminek akkor is ez az igazság.-mondtam neki lenézően-És ha nem tetszik.Itt vagyok üss meg.
-Nono csajok itt nincs verekedés.
-Nyugi Choi.Nem lesz bátorsága megütni,mivel ő még csak egy kislány.Aki nem tudja felfogni hogy egy énekes akit imád nem őt szereti.Nem tud örülni annak hogy akit ő szeret boldog.Én pedig ezért csak sajnálnni tudom.
-Te nekem ne papolj ringyó.-fenyegetőzött.Apró kezét ökölbe szorította.-Nem tudod milyen vagyok.
-Az a baj hogy de tudom.Sokat hallottam rólad.És bevallom őszintén utánadnéztem.Sok sztár volt akiért így rajongtál de mind távoltartási végzést kért ellened.Amint meglát téged egy híresség elfogja a hányinger a és para mert nem akarnak ők lenni a következők akiket zaklatsz.Nem hiszem el hogy ezt te nem szégyenled.Minden rajongó tudja milyen vagy és már nekik cinkes.
-Uhhhh ez ütött.-mondta egy hang hátulról.
-Na nem is pazarlom rád az időmet.Kopj le rólunk.Utoljára szóltam.Szia Choi.További jó melót.-mosolyogtam rá és vállon veregettem.Majd sarkon fordultam és kimentem a pub-ból.Taemin ott állt a kocsinál és egy lánnyal nevetgélt.Odamentem melléjük és rágyújtottam egy cigarettára.
-Szia Yuyu.Had mutassam be neked Victoria-t.-mosolygott Taemin.
-Szia Jessica vagyok.Becenéven Yuyu.-nyújtottam a lány felé a kezemet-Örülök hogy megismertelek.
-Szia én is örülök.-vigyorgott mint a tejbetök.
Hagytam őket tovább beszélgetni.Rezegni kezdett a telefonom.
-Szia baby Jack vagyok.Merre vagy?Itt ülünk a kanapétokon és zaklatjuk a lányokat.
-Felőlem zaklathatod.A fiúk majd megvédik őket.-röhögtem.
-Na adom a pasid és zaklatom tovább őket.
-Oké zsoké.
-Szia cica.Merre vagy?
-Éppen annyira futottam hogy találkoztam egy Rajongóval és elkérdezősködte az időt.De már megyek hazafelé.
-Rendben.De vigyázz magadra és siess haza.Szeretlek.
-Sietek ígérem.Én is szeretek.Örökké.
-Még annál is tovább.-s letette a telefont.
-Utálok hazudni neki.-gondolkoztam hangosan.
-Miért hazudtál neki?-nézett felém Victoria.
-Azért mert nem akarom hogy megtudja hogy itt voltam.
-Miért?
-Mert nem akarta hogy idejöjjek.De!Meg volt rá az okom hogy idejöttem,és remélem hogy sikerült amiért itt voltam.
-Értem akkor szurkolok érted.-mosolygott.
-Köszi.Na de én mentem ti érezzétek jól magatokat.Am Taemin erről egy szót se.
-Rendben.De ne vigyelek el?
-Nem kell köszi.Inkább sétálok.
-Rendben de vigyázz magadra.
-Nem ígérem.-és elindultam.
Sétáltam és a gondolataimba mélyedtem.Kb már negyed órája sétáltam mikor megláttam a házunkat.
-Huh.-megkönnyebbültem hogy otthon lehetek pár percen belül.De valaki rávágott egyet a hátamra.Erős fájdalom nyilalt belém.Hasra vágódtam de még volt annyi lélekjelenlétem hogy hátra forduljak és láttam hogy Samanta az.Őrült tekintete rám meredt és hatalmas vigyor nyúlt szét a képén.
-Már csak ez hiányzott.-mondtam félhangosan.A vigyor lefagyott az arcáról és dühös vicsor váltotta fel.Hátralendítette a baseball ütőt és lecsapott.Elgurultam a csapás elől és felpattantam.
-Takarodj innen.-kiabáltam rá.
-Soha.-őrült nevetése a csendes éjszakában fülsüketítő volt.
-Jess!-hallottam a kiabálást a hátam mögül.
-Meg ne próbáld.-fenyegetett.
-Itt vagyok!-kiabáltam.
-Szuka.-köpte ki a fogai között és megint lendítette az ütőt.
-Az isten vágja meg.-fújtam és elugrottam az ütő útjából.
-Meg fogsz dögleni ugye tudod?-és hirtelen oldalba vágott.
-Au.-nyüszögtem."Nem szabad megütni." csak ez a mondat kavargott a fejemben.
-Miért nem ütsz vissza?
-Mert gyengébbeket nem bántok.
-Hahaha-ördögi kacajt hallatott-Szerinted én vagyok a gyengébb?Üss csak meg.
-Rendben.-mondtam egy féloldalas mosollyal-Te akartad.
Ideje sem volt megütni az ütővel már rá is ugrottam.Leestünk a betonra és lefogtam a kezeit.
-Héé.Ez így nem fer.
-Valaki!-kibáltam.
-Megyek!-jött a hang közelebbről-Mit csinálsz Jess?Ki az ott?
-Greg.Hívd a többieket.Most.
-Oké,oké.De...
-Semmi de hívd őket.Futás.-elkezdett futni és hallottam ahogy bevágódik az ajtón.
-Jessica!-kiabálta Dongwoon.
-Itt vagyok.-kiabáltam vissza.
-Semmi bajod?-ért oda hozzám és nézte hogy kit fogok le.-Már megint te?
-Nincs semmi bajom,de mit csináljunk vele?
-Hívom a rendőrséget.-és már pötyögtette a is a telefonját.-Hallo rendőrés itt Son Dongwoon beszél.Itt van egy lány aki zaklat minket és szeretném ha kijönnének.Rendben köszönöm.Viszlát.
Letette a telefont és elrakta.
-Jönnek.
-Rendben.
-Vigyük be a házba.-miközben a lány kezeit fogtam felálltam és felállítottam őt is.Hátra csavartam a karjait és háta mögött is elkaptam őket.
-Indulj.-löktem meg.Besétáltunk a házba és leültettem Samantát egy székre.
-Jah te vagy az?-jött oda Dorothy flegma szájhúzogatással.
-Chö-cammogott Sami.
-Ne ciccegj mert lekeverek egyet.-mondtam neki lenézően.
Forgatta a szemeit majd keresni kezdte Woonie.A tekintete körbejárt de nem találta sehol.Gondolom a rendőrséggel beszél.Vagy nem tudom.
Joker leült a lánnyal szeben egy székre és figyelte.
-Te menj öltözz át.-parancsolt rám.
-Majd ha elment a rendőrség.-válaszoltam és leültem az egyik lábára.
-Mitől vagy ilyen saras?-nézte a pulcsimat.
-Hé srácok nézzétek mit találtam ott hogy Jess lefogta a csajt.-jött be Jack a baseball ütővel.
-Jessnél nem volt ütő.-mondta Hyunseung.
-Bántott?-kérdezte Junhyung.
-Nem vészes.-mondtam és megfogtam a bordáimat.Az kicsit sajgott de nem volt vészes.
-Hülye szuka.-köpte Samanta felé-És ha baja esik?
-Azért csináltam.-nézett rá gonoszul.
Hallottam a rendőrautó hangját és felálltam mindenki az ajtó és a hang irányába nézett.Samanta próbált felállni de visszalöktem.
-Ne is álmodj róla.-mondtam neki.
Elhelyezte magát és keresztbe tette a lábait.És próbált bájosan festeni.Sikerült is volna neki ha nem lett volna tiszta sár és valahányszor rámnéz nem nézne ördögien.
-Jó estét.-köszöntek a rendőrök.
-Jó estét.-köszöntem nekik miközben odamentem Dongwoon mellé és belekaroltam.
-Mi történt?-kérdezte a főmufti miközben végignézett rajtam.
-Sétáltam hazafelé és megtámadott.Ezzel.-fogtam a kezembe az ütőt.
-Ezzel?-nézett a fiatalabb zsaru.
-Igen.
-Nem esett nagyobb bajod?-kérdezte az idősebb.
-Nem mondhatnám.-Woonie kissé megszorította az oldalam mikor átkarolt.Az arcom enyhe fájdalom miatt megrándult.
-Aha.Szóval nem mondhatnád.De azt megmondhatod hogy be jössz-e átvizsgálásra.
-Még meggondolom.-mondtam röviden.
-Oké.-ezzel lezárta a dolgot de odasétált Samantához.
-Üdv Samanta.Hány hírességet és barátnőjét fogja még zaklatni?Már mi is kezdjük unni ugye tudja?
-Hello Chain.Igen gondoltam,de ez van.Mellesleg nem zaklatom.Ő az enyém.-mutatott Woonie-ra.
-Ne is álmodj róla.-morogtam.
Undorodó tekintettel nézett rám.Ennek hatására Dongwoon még jobban átölelt.
-Sssszzz.-sziszentem fel az oldalamba hasító fájdalomtól.
-Mi a baj?-jött oda Yoseob.
-Semmi,semmi.
-Na ne hazudj,mutasd az oldaladat.
-Mondom hogy semmi bajom.-Dongwoon megfogta a pulóveremet és felhúzta hogy kint legyen a derekam.
-Ohh asszony!Még hogy semmi bajod.-kiáltott fel Seobie-Tiszta kék és vörös a bordád.Ohh ember.
-Nyugi Yang Yoseob semmi komoly bajom nincsen.-ferde szemmel nézett rám.
-Ezt ugye te sem gondolod komolyan?
-De komolyan gondolom.
-Megnézhetem?-jött oda Dujun.
-Felőlem.
Elkezdte nyomkodni a bordáimat egy bizonyos ponton viszont annyira megfájdult hogy összegörnyedtem.
-Egy törött bordája van.
-Köszönjük doktor Joon.-vigyorogtam rá.
-Mi bevisszük a kisasszonyt a rendőrségre,és feljelentést tehetnek ellene zaklatásért,és bántalmazásért.
-Nem teszünk feljelentést.Csak távoltartási végzést kérünk.-vágtam rá.
Mindenki jelentőségteljesen rám nézett mint ha megőrültem volna.
-Mivan?-néztem körül.
-Nem baj.Mi akkor is feljelentést teszünk ellene.-mondta jelentőségteljesen Chain.
-Én tuti nem megyek be a bíróságra.-mondtam határozottan.
-Neked nem is kell.Mert én megyek.-húzta ki magát Woonie.
-Figyelj cica értsd meg ha vele jár téged nem szerethet.-mondta meggyőzően Samanta-nak-Amúgy Choi vagyok.-fordult felém mosolyogva.
-Jessica.-fogtam vele kezet.
--Álnok kígyó.Hülye szuka.-kiabálta a lány.
-Engem nevezhetsz bárminek akkor is ez az igazság.-mondtam neki lenézően-És ha nem tetszik.Itt vagyok üss meg.
-Nono csajok itt nincs verekedés.
-Nyugi Choi.Nem lesz bátorsága megütni,mivel ő még csak egy kislány.Aki nem tudja felfogni hogy egy énekes akit imád nem őt szereti.Nem tud örülni annak hogy akit ő szeret boldog.Én pedig ezért csak sajnálnni tudom.
-Te nekem ne papolj ringyó.-fenyegetőzött.Apró kezét ökölbe szorította.-Nem tudod milyen vagyok.
-Az a baj hogy de tudom.Sokat hallottam rólad.És bevallom őszintén utánadnéztem.Sok sztár volt akiért így rajongtál de mind távoltartási végzést kért ellened.Amint meglát téged egy híresség elfogja a hányinger a és para mert nem akarnak ők lenni a következők akiket zaklatsz.Nem hiszem el hogy ezt te nem szégyenled.Minden rajongó tudja milyen vagy és már nekik cinkes.
-Uhhhh ez ütött.-mondta egy hang hátulról.
-Na nem is pazarlom rád az időmet.Kopj le rólunk.Utoljára szóltam.Szia Choi.További jó melót.-mosolyogtam rá és vállon veregettem.Majd sarkon fordultam és kimentem a pub-ból.Taemin ott állt a kocsinál és egy lánnyal nevetgélt.Odamentem melléjük és rágyújtottam egy cigarettára.
-Szia Yuyu.Had mutassam be neked Victoria-t.-mosolygott Taemin.
-Szia Jessica vagyok.Becenéven Yuyu.-nyújtottam a lány felé a kezemet-Örülök hogy megismertelek.
-Szia én is örülök.-vigyorgott mint a tejbetök.
Hagytam őket tovább beszélgetni.Rezegni kezdett a telefonom.
-Szia baby Jack vagyok.Merre vagy?Itt ülünk a kanapétokon és zaklatjuk a lányokat.
-Felőlem zaklathatod.A fiúk majd megvédik őket.-röhögtem.
-Na adom a pasid és zaklatom tovább őket.
-Oké zsoké.
-Szia cica.Merre vagy?
-Éppen annyira futottam hogy találkoztam egy Rajongóval és elkérdezősködte az időt.De már megyek hazafelé.
-Rendben.De vigyázz magadra és siess haza.Szeretlek.
-Sietek ígérem.Én is szeretek.Örökké.
-Még annál is tovább.-s letette a telefont.
-Utálok hazudni neki.-gondolkoztam hangosan.
-Miért hazudtál neki?-nézett felém Victoria.
-Azért mert nem akarom hogy megtudja hogy itt voltam.
-Miért?
-Mert nem akarta hogy idejöjjek.De!Meg volt rá az okom hogy idejöttem,és remélem hogy sikerült amiért itt voltam.
-Értem akkor szurkolok érted.-mosolygott.
-Köszi.Na de én mentem ti érezzétek jól magatokat.Am Taemin erről egy szót se.
-Rendben.De ne vigyelek el?
-Nem kell köszi.Inkább sétálok.
-Rendben de vigyázz magadra.
-Nem ígérem.-és elindultam.
Sétáltam és a gondolataimba mélyedtem.Kb már negyed órája sétáltam mikor megláttam a házunkat.
-Huh.-megkönnyebbültem hogy otthon lehetek pár percen belül.De valaki rávágott egyet a hátamra.Erős fájdalom nyilalt belém.Hasra vágódtam de még volt annyi lélekjelenlétem hogy hátra forduljak és láttam hogy Samanta az.Őrült tekintete rám meredt és hatalmas vigyor nyúlt szét a képén.
-Már csak ez hiányzott.-mondtam félhangosan.A vigyor lefagyott az arcáról és dühös vicsor váltotta fel.Hátralendítette a baseball ütőt és lecsapott.Elgurultam a csapás elől és felpattantam.
-Takarodj innen.-kiabáltam rá.
-Soha.-őrült nevetése a csendes éjszakában fülsüketítő volt.
-Jess!-hallottam a kiabálást a hátam mögül.
-Meg ne próbáld.-fenyegetett.
-Itt vagyok!-kiabáltam.
-Szuka.-köpte ki a fogai között és megint lendítette az ütőt.
-Az isten vágja meg.-fújtam és elugrottam az ütő útjából.
-Meg fogsz dögleni ugye tudod?-és hirtelen oldalba vágott.
-Au.-nyüszögtem."Nem szabad megütni." csak ez a mondat kavargott a fejemben.
-Miért nem ütsz vissza?
-Mert gyengébbeket nem bántok.
-Hahaha-ördögi kacajt hallatott-Szerinted én vagyok a gyengébb?Üss csak meg.
-Rendben.-mondtam egy féloldalas mosollyal-Te akartad.
Ideje sem volt megütni az ütővel már rá is ugrottam.Leestünk a betonra és lefogtam a kezeit.
-Héé.Ez így nem fer.
-Valaki!-kibáltam.
-Megyek!-jött a hang közelebbről-Mit csinálsz Jess?Ki az ott?
-Greg.Hívd a többieket.Most.
-Oké,oké.De...
-Semmi de hívd őket.Futás.-elkezdett futni és hallottam ahogy bevágódik az ajtón.
-Jessica!-kiabálta Dongwoon.
-Itt vagyok.-kiabáltam vissza.
-Semmi bajod?-ért oda hozzám és nézte hogy kit fogok le.-Már megint te?
-Nincs semmi bajom,de mit csináljunk vele?
-Hívom a rendőrséget.-és már pötyögtette a is a telefonját.-Hallo rendőrés itt Son Dongwoon beszél.Itt van egy lány aki zaklat minket és szeretném ha kijönnének.Rendben köszönöm.Viszlát.
Letette a telefont és elrakta.
-Jönnek.
-Rendben.
-Vigyük be a házba.-miközben a lány kezeit fogtam felálltam és felállítottam őt is.Hátra csavartam a karjait és háta mögött is elkaptam őket.
-Indulj.-löktem meg.Besétáltunk a házba és leültettem Samantát egy székre.
-Jah te vagy az?-jött oda Dorothy flegma szájhúzogatással.
-Chö-cammogott Sami.
-Ne ciccegj mert lekeverek egyet.-mondtam neki lenézően.
Forgatta a szemeit majd keresni kezdte Woonie.A tekintete körbejárt de nem találta sehol.Gondolom a rendőrséggel beszél.Vagy nem tudom.
Joker leült a lánnyal szeben egy székre és figyelte.
-Te menj öltözz át.-parancsolt rám.
-Majd ha elment a rendőrség.-válaszoltam és leültem az egyik lábára.
-Mitől vagy ilyen saras?-nézte a pulcsimat.
-Hé srácok nézzétek mit találtam ott hogy Jess lefogta a csajt.-jött be Jack a baseball ütővel.
-Jessnél nem volt ütő.-mondta Hyunseung.
-Bántott?-kérdezte Junhyung.
-Nem vészes.-mondtam és megfogtam a bordáimat.Az kicsit sajgott de nem volt vészes.
-Hülye szuka.-köpte Samanta felé-És ha baja esik?
-Azért csináltam.-nézett rá gonoszul.
Hallottam a rendőrautó hangját és felálltam mindenki az ajtó és a hang irányába nézett.Samanta próbált felállni de visszalöktem.
-Ne is álmodj róla.-mondtam neki.
Elhelyezte magát és keresztbe tette a lábait.És próbált bájosan festeni.Sikerült is volna neki ha nem lett volna tiszta sár és valahányszor rámnéz nem nézne ördögien.
-Jó estét.-köszöntek a rendőrök.
-Jó estét.-köszöntem nekik miközben odamentem Dongwoon mellé és belekaroltam.
-Mi történt?-kérdezte a főmufti miközben végignézett rajtam.
-Sétáltam hazafelé és megtámadott.Ezzel.-fogtam a kezembe az ütőt.
-Ezzel?-nézett a fiatalabb zsaru.
-Igen.
-Nem esett nagyobb bajod?-kérdezte az idősebb.
-Nem mondhatnám.-Woonie kissé megszorította az oldalam mikor átkarolt.Az arcom enyhe fájdalom miatt megrándult.
-Aha.Szóval nem mondhatnád.De azt megmondhatod hogy be jössz-e átvizsgálásra.
-Még meggondolom.-mondtam röviden.
-Oké.-ezzel lezárta a dolgot de odasétált Samantához.
-Üdv Samanta.Hány hírességet és barátnőjét fogja még zaklatni?Már mi is kezdjük unni ugye tudja?
-Hello Chain.Igen gondoltam,de ez van.Mellesleg nem zaklatom.Ő az enyém.-mutatott Woonie-ra.
-Ne is álmodj róla.-morogtam.
Undorodó tekintettel nézett rám.Ennek hatására Dongwoon még jobban átölelt.
-Sssszzz.-sziszentem fel az oldalamba hasító fájdalomtól.
-Mi a baj?-jött oda Yoseob.
-Semmi,semmi.
-Na ne hazudj,mutasd az oldaladat.
-Mondom hogy semmi bajom.-Dongwoon megfogta a pulóveremet és felhúzta hogy kint legyen a derekam.
-Ohh asszony!Még hogy semmi bajod.-kiáltott fel Seobie-Tiszta kék és vörös a bordád.Ohh ember.
-Nyugi Yang Yoseob semmi komoly bajom nincsen.-ferde szemmel nézett rám.
-Ezt ugye te sem gondolod komolyan?
-De komolyan gondolom.
-Megnézhetem?-jött oda Dujun.
-Felőlem.
Elkezdte nyomkodni a bordáimat egy bizonyos ponton viszont annyira megfájdult hogy összegörnyedtem.
-Egy törött bordája van.
-Köszönjük doktor Joon.-vigyorogtam rá.
-Mi bevisszük a kisasszonyt a rendőrségre,és feljelentést tehetnek ellene zaklatásért,és bántalmazásért.
-Nem teszünk feljelentést.Csak távoltartási végzést kérünk.-vágtam rá.
Mindenki jelentőségteljesen rám nézett mint ha megőrültem volna.
-Mivan?-néztem körül.
-Nem baj.Mi akkor is feljelentést teszünk ellene.-mondta jelentőségteljesen Chain.
-Én tuti nem megyek be a bíróságra.-mondtam határozottan.
-Neked nem is kell.Mert én megyek.-húzta ki magát Woonie.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)