A találkozás

Halk kopogás törte meg a csendet.
-Bejöhetek?-kérdezte Onew kicsit szégyenlősen.
-Persze gyere be.-mosolyodtam rá.-Lassan lépkedett be és leült mellém az ágyra.
-Min gondolkozol?-kérdezte kedvesen.
-Azon hogy még mindig nem hiszem el hogy itt vagyok.
-Nyugodtan hidd el.Mert lehet vissza sem engedlek.-nevette el magát.
-Nem is mondtam időt mikor megyek haza.nevettem vele én is.
-Nagyon helyes.-mondta elégedetten.
-Na és mit csinálunk ma?-kérdeztem kicsit elégedetten.
-Hát most jön a rossz hír.-féloldalasan rám mosolygott-Ezért tényleg ne haragudj,de nekünk próbánk lesz és körülbelül három napig haza sem jövünk mert bent alszunk a táncteremben,hogy minél több időt tölthessünk próbával.
-Ohh rendben.-mondtam meglepetten.-De azért valamiféle gépjárművet remélem kapok hogy körbe tudjak járni a városban.-mosolyogtam rá.
-Oh persze,ez csak természetes.-és kezembe nyomta a kocsija kulcsát.
-Köszönöm.Meg lehet majd titeket látogatni a próbateremben?
-Naná.Sőt kötelező.-vidult fel.
-Rendicsek-nevettem el magam ma már vagy huszadszorra.
-Oké,nekünk sajnos mennünk kell.Kaja a hűtőben,ha bármi kell hívj nyugodtan,és aztán tényleg gyere be a próbára.-utasított.
-Kay-kay megígérem.
-Na csók kedves.-nyomott egy puszit az arcomra,ami nagyon meglepett.
-Szia.-kuncogtam.

Mikor kiment a szobámból enyhén sokkos állapotban dőltem hanyatt az ágyamon.Ebbe meg mi a csuda üthetett?!Na mindegy is.Telefonom csörgésére keltem fel.Huh bealudtam volna? Te jó ég ki kereshet?Az volt odaírva Repülőről.Ki lehet ez és hogy került bele a telefonomba ez a szám?Kis gondolkozás után eszembe jutott az a srác.Tényleg vele beszélgettem és cseréltem számot a repülőgépen.Felvettem a készüléket mielőtt letenné.
-Igen tessék?
-Szia.Én vagyok az a srác a repülőgépről.-mondta vidáman.
-Szia.Hogy vagy?-kérdeztem kuncogva vidámságát hallva.
-Köszi jól.Emlékszel még arra hogy mondtad megmutatod hogyan is énekelsz?
-Igen azt hiszem miért?
-Akkor jó találkozzunk egy óra múlva a Black Roce fagyizóban.
-Öhhhmmm...Az hol is van?-kérdeztem kicsit bután.
-Emlékszel rá hogy jutottatok el haza ugye?
-Igen.
-Na kb két házra tőletek arra felé.-
-Ohh rendicsek.
-Akkor egy óra múlva.
-Oké szia.-és kinyomtam a telefont.

Doci jött be a szobámba azzal a sokat sejtő arckifejezésével aminél amikor megláttam mindig elkapott a röhögő görcs.Leült az ágyam szélére és csak bámult rám.
-Mi az?-kérdeztem a hülyét színlelve.
-Ki a csudával beszéltél az előbb telefonon?
-Egy emberrel akivel este találkozom mert megígértem neki már egy ideje.-mondtam kicsit flegmán.
-Na éppen megjöttünk és bepasiztál?-vigyorgott rám mikor látta hogy nem tetszik ahogy faggat.
-Nem pasiztam be csak találkozok egy ismerőssel.Ennyi és semmi több.-felálltam az ágyról és odamentem a bőröndhöz hát ha találok valami kényelmes göncöt a találkozásra.
Nagy nehezen találtam is egy farmer miniszoknyát,de fölsőt hozzá nem.Doci már nem tudta nézni ahogy szenvedek ezért oda jött és a kezembe nyomta kedvenc pólómat amire az volt rányomtatva hogy "B2st is the Best" és rá mutatott az egyik magassarkúmra amit annyira szerettem.Bólintottam,majd mentem is átöltözni.
Átvettem a ruhát és kicsit rendbe szedtem magam.Már éppen öt perc volt a találkozóig mikor kijöttem a fördőszobából.
-Sziasztok majd jövök egyetek és foglaljátok el magatokat.-üvöltöttem a lányoknak ők kórusban csak annyit mondtak:
-Oké.

Tényleg ott volt az a fagyizó ahol mondta.Honnan tudta hogy én hol vagyok éppen?Na ez van majd csak megtudom valamikor.Éppen eldobtam a cigarettát amit szívtam mikor hallottam hogy valaki megáll mögöttem.Son Dongwoon volt az én azt hittem menten elájulok.
-Szia.-mondta és elmosolyodott.
-Szia.-köszöntem vissza neki fal fehéren de még is mosolyogva mint a vadalma.
-Én voltam fent a gépen,sajnálom hogy nem mondtam el neked de nem akartam hogy ilyen könnyen leleplezzem magam.-mosolygott rám azzal a féloldalas sexy mosolyával.
-Öhmmm... hát semmi baj.
-Bemegyünk?-kérdezte nyájasan.
-Be.-csak ennyit tudtam kinyögni mert kicsit lesokkolt.
Kinyitotta nekem az ajtót és bementünk.Bent senki nem figyelt fel ránk csak egy kedves pincérnő aki oda is jött amint leültünk egy szabad asztalhoz.
-Jó napot Mr.Son,hölgyem.Mit hozhatok?
-Szia Suzy.-köszönt neki-Mit kérsz?-nézett rám nagy szemekkel.
-Hát...öhhhmm...Tejszínhabos csokoládé kelyhet.-mondtam kis szünet után.
-Rendben,akkor két tejszínhabos csokoládé kehely.
-Rendben mindjárt hozom.-mosolygott Suzy és elment.

Mi pedig csak Woonie-val néztük egymást.Nem szóltunk semmit csak egymás szemeibe mélyedtünk.Egyszer csak csipogni kezdett a telefonom.SMS-t kaptam Sziszitől:
"Szia Yuyu!Hozz nekem fagyit légyszikeeeee mert beledöglök hogy nincs itthon fagyi!Szánj meg kérlek.Puszi Sziszi."
-Hát ez vicces.-kuncogtam.
-Mi olyan vicces?-kérdezte Woonie értetlenül.
-Egy SMS-t kaptam az unokahugomtól.-kuncogtam el magam még egyszer és átnyújtottam neki a telefont.
-Ez tényleg vicces.-nevetett hallkan és visszaadta a telefonomat.Kiléptem az SMS-bőlés leraktam a telefonomat az asztalra hogy megkeressem a tartóját a táskámban.Meg is lett de mikor odanéztem éppen akkor zárt le a billentyűzár,basszus ugye nem vette észre hogy ő a hátterem.De mikor rá néztem láttam hogy igen is észrevette,és akkor is látta mikor a repülőn ültünk.
-Tetszik a pólód.-mondta és csak mosolygott mint mindig.
-Köszi.A kedvenc pólóm.-mondtam mikor hirtelen eszembe jutott hogy melyik póló is van rajtam.
Körülbelül még egy órát beszélgettünk mikor csörgött a telefonom :
-Hol vagy már és hol a fagyim?-kérdezte Sziszi hisztisen.
-Jól van na,viszem már hiszti királynő.-mondtam nevetve mert tudtam hogy fagyi hiánya van azért hisztis.
-Siess!-üvöltötték hárman a csajok a háttérben-Megöl minket ha nem kap fagyit!-röhögték el magukat.
-Oké már indulok is.-mosolyogtam és letettem.

-Unokahugaid voltak?-kérdezte Woonie kuncogva-Úgy hallom vészhelyzet volt.
-Igen ők,Sziszinek fagyi elvonási tünetei mutatkoznak.-nevettem.
-Rendben akkor menjünk.-mosolygott.
Én vettem Sziszinek és a többieknek fagylaltot és elindultunk haza.A kapuban elbúcsúzott tőlem és mondta hazamegy,elindult a szembeni házhoz mikor odakiabált:
-Oly közel hogy át is nézhetsz néha.-nevetett.Majd bement a házba.
Mikor benyitottam a házba Sziszi már a földön fetrengett a többiek pedig filmeztek.
Meglátták a kezemben a szatyrot és felcsillant a szemük.Bementem a konyhába a fiúknak elraktam a fagyijukat a fagyasztóba a lányoknak pedig bevittem a sajátjukat.
Sziszi egyből megnyugodott mikor a szájába vette az első kanállal.
-Kössz Yuyu életmentő voltál.-mondta hálásan.
-Nincs mit.-kacsintottam.
A lányok megették a fagyit majd végig néztük a filmet.A film végére a fiúk is megézkeztek.Nagyon örültek hogy végre itthon vannak,és pihenhetnek egy kicsit.Mikor megették a vacsorát nekik is bevittem a TV elé a fagyi adagjukat és Nagy köszönöm kíséretében megették.
Ennek a filmnek a végén már felmentem a szobámba mert hulla fáradt voltam.Lezuhanyoztam és mikor beléptem a szobámba láttam hogy van ott valaki,felkapcsoltam a villanyt és nicsak ki volt az?
-Jonghyun hát te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-Téged.-mosolyodott el.
-Mit szeretnél?
-Csak kíváncsi voltam hogy jól vagy-e.-monda egy szégyenlős mosollyal ajkán.
-Hát én jól vagyok.Kicsit fáradtan de jól.Szerintem te is fáradt vagy menj és pihenj egy kicsit.-mondtam kedvesen.
-Hát...-ásított egy nagyot-Igazad lehet,jó éjt.-mondta és nyomott egy puszit az arcomra.

Mi van ezekkel a srácokkal?Először Onew majd Dongwoon és végül Jonghyun? Már előre félek mi lesz ebből...